Mit csináljunk a központi felvételi hetében? – napirend, keretek, stresszkezelés, felelősségvállalás, pihenés

Mit csináljunk a központi felvételi hetében? – napirend, keretek, stresszkezelés, felelősségvállalás, pihenés

Az új évvel egyfajta újrakezdés, új lehetőségek is érkeznek. Az iskolás gyereket nevelő családokban ilyenkor azért van egy jó adag feszültség, hiszen a félév zárása, számonkérései, a felvételi eljárás központi írásbelije megterhelő mindenki számára. Joggal merül föl a kérdés, hogyan reagáljunk jól az év eleji stresszes helyzetekre.

 

Tibenszky Moni Lisa edukációs újságíró és sportcoach szerint, ne abból induljunk ki, hogy mindenki feltöltődött és most kicsattan a jókedvtől, az energiától, hiszen lehet, hogy éppen a családi összezártság, a különböző generációk együttlétéből adódó konfliktusok nem mindenki számára engedték meg hogy a téliszünet két hete pihentető legyen. Ahogy említette, a Felelős Szülők Iskolája felületein sokszor kommunikálták is, hogy senki ne tanulja agyon a szünetet, hiszen kell a pihenés. Viszont éppen a több mint két hetes kikapcsolódás miatt most adjunk pár napot arra, hogy a rutinba visszatérjen mindenki, kell idő, hogy fölvegyük a ritmust. Vissza kell rázódni a mókuskerékbe. Persze mostanra mindenkinek ott a gombóc a gyomrában,  akit érint a felvételi, és mindenki pontosan tudja, mennyi idő van még  addig a szombatig.

 

Nagyon fontos, hogy a felvételire hogyan gondolunk. Ha a tanárok és a szülők is hatalmas keresztet tesznek a gyerekekre és a narratíva is ilyen, akkor nehéz lesz a következő egy hét. A közös pánik helyett figyeljünk a stresszkezelésre, a figyelemre, a fókuszra. A legjobb az lenne, ha felnőttként mi magunk tudnánk ehhez megfelelő technikákat és át tudnánk adni a saját gyerekeinknek. Jó ötlet például, ha átbeszéljük a napirendet, a kereteket. Tervezzük meg közösen a következő pár napot, lépésről-lépésre. A legfontosabb, hogy abban támogassuk őket, hogy a fókuszuk a feladaton legyen. Mindezt építkezve, gyakorolva a típusfeladatokat. De ennek nagy részén már túl is vagyunk. Az utolsó napok kampányszerű tanulása nem vezet sehová. Az idegrendszerünk nem erre van beállítva. Ami nagyon fontos, hogy fizikailag is jó állapotban legyenek a gyerekek a felvételi reggelére. Ezért figyeljünk arra, hogy a napokban aludjanak eleget, legyenek friss levegőn és mozogjanak.

A személyiségtípusának megfelelően támogassuk őket. A szorongó gyereknek fontos, hogy előző este mindent összepakoljon, kikészítsen, mert ezzel hangolódik a feladatra. Másnak semmi ilyenre nincs szüksége és teljesen lazán bevágódik a vizsga reggelén a padba és lazán megírja a feladatokat. Segítsünk ráhangolódni a megmérettetésre, de minden nap, minden pillanatában ezzel frusztrálni őket nem szabad. Persze az is lehet, hogy nem hozza a jó eredményt, de akkor is a mi gyerekünk és ettől még nem dől össze a világ.

 

A kamaszok mindenre máshogy reagálnak, mint ahogy korábban megszoktuk. Az embernek néha az az érzése, hogy ez nem is az a gyerek, akit eddig nevelt. Rá sem ismerünk. Persze tudnunk kell, hogy ott elviselhetetlenek, ahol biztonságban érzik magukat, mert megtehetik. Keresik önmagukat, a határaikat és a helyüket a világban. Mi pedig éppen ekkor akarjuk tudni, mi szeretne lenni az életben. Ez nem túl ideális pillanat.

A legfontosabb kérdés a szülők számára, hogy a feszült helyzeteket vajon hogyan lehet jól oldani, kibírni most. Sőt magukat hogyan nyugtassák a szülők, hogy ne stresszeljék túl a gyerekeiket. Szokták mondani, hogy a gyerekek a szülők legjobb szándéka ellenére is felnőnek.

 

Ráadásul a kamaszokkal akkor lehet beszélni, kapcsolódni, amikor ők akarják az odafordulást. Ezt várjuk ki. Tisztázzuk azt is, kinek a motivációja, tényleg ő szeretné azt az iskolát, a jó felvételit? Helyette nem tudod, és ne is akard megoldani, elintézni. Ha mindig filterezzük a valóságot számukra, az nincs rendben. Ha mindig mindent eléjük teszünk, elbizonytalanítjuk őket. Meg kell tanulniuk a felelősségvállalást a tetteik nyomán.

Jó, ha van egy segítő szakember a gyerek körül, aki nem a szülő. Egy kulcsfigura, akit elfogad. A fiatalok zsigerből tudják mi a jó nekik, de lázadnak, keresik a határokat. Ezért fontos, hogy a szülő tartsa a határokat.

 

A központi felvételi egy pillanatnyi állapotot mér, többnyire kognitív tudást. Az elmúlt hónapok gyakorlása, megfelelő stresszkezelés és ráhangolódás után sikerülhet majd jól megoldani. A Felelős Szülők Iskolája 4 hónapos előkészítőjét ezért szerveztük jelenléti oktatásban, – ami alatt egyébként klasszul fejlődtek a diákok – hogy begyakorolják a feladattípusokat, és magabiztosak, rutinosak legyenek. Emellett mentális felkészülést is adtunk Balatoni József, Jocó bácsi tréningjén. Itt soft skillek, figyelem fejlesztés-fókuszálás-stresszkezelés volt porondon. Mindezt vizsgadrukk ellen, játékokkal, módszertanokkal. Elképesztően élveztük, mert jó volt látni a sokféleségüket és segíteni őket abban, hogy megértsék saját maguk működését. Mi az, ami zavarja, vagy éppen támogatja őket. Amikor ezzel kapcsolatban tisztult a kép, magabiztosabbak lettek. Öröm volt ezt látni.

És mi legyen, ha a félév közeledtével rosszabbul áll a gyerek, mint gondoltuk? Együtt a gyerekért, összefogva, lehet segítséget kérni, de ne a gyerek feje fölött nyúljunk át, hanem együtt vele. Tanítsuk meg megoldani a problémáit, vállalni a felelősséget. Intelligensen kérdezni, kérni és együttműködni a tanárokkal, edzőkkel. Mutassunk ebben példát. A gyerekeket kell jól motiválni. Ha fontos egy jegy, próbáljuk meg menteni a menthetőt, de nem kell mindenből jónak lenni. Az utolsó héten már nem váltjuk meg a világot. Tisztázzuk, mi a cél, és azt építsük fel együtt. Lehet inspirálni, de a külső motiváció gyengébb a belsőnél.

Tudatosítsuk magunkban, hogy nem mi vizsgázunk, hanem a gyerekünk. Ne várjunk olyat, ami nem az ő útja. Minél több dologgal kínáljuk meg, annál több esélye lesz megtalálni az övét. Abban támogassuk. Ahhoz adjunk megfelelő narratívát. Mindig van B terv.