Beteg mesehősök
Pokolba a komolykodással! Az elmúlt hetek témái után ránk fér egy kis lazítás (rám biztosan). A mai alapkérdés tehát: milyen betegségeket lehet felfedezni az egyes mesékben és szereplőiknél?
Kezdjük mindjárt a Grimm mesékkel. Az, hogy Hamupipőkének valami komolyabb ortopédiai gondja volt, nem szorul magyarázatra. Ha annyira kicsi lába volt, hogy senki más nem tudta felhúzni azt a cipőt, hát az bizony nem lehetett egy jól fejlett láb. Persze ettől még lehetett nagyon szép, kedves, bájos, bármi más, de a lábfeje, hát az nem lehetett az erőssége.
Csipkerózsikát is hamar elintézhetjük, bár itt már bonyolultabb a helyzet. Vagy ő volt álomkóros és a mese nem más, mint a pszichéjének a kivetülése, vagy csoportos altatószer abúzusról beszélhetünk. Én inkább hajlok az előbbire, de mindenki választhat, melyik szimpatikusabb.
Hófehérke egészségesnek tűnik, de ami körbeveszi, az a legkevésbé. A hét törpe minden bizonnyal genetikai betegséget hordoz. Emellett szól az is, hogy egyértelműen a családban halmozódnak az esetek. És emellett szól az is, hogy a törpék minden más szempontból egészségesnek tűnnek, tehát mind mentálisan, mind érzelmileg abszolút rendben vannak. Az alacsony növés más okai gyakran járnak ezeknek a funkcióknak a károsodásával is, ilyen például a pajzsmirigy alulműködése. Még az is valószínűsíthető, hogy domináns öröklődésű a kórkép, hiszen minden tesó törpe, tehát minden utódban megjelenik a kórság. Persze nem ismerjük a család történetét, de azt gondolom, ez örökre a feledés homályába vész. Hófehérkénél van még egy komoly zűr: a mérgezett alma, ami megakad a torkán. Ez több sebből vérzik. Most akkor mérgezés vagy félrenyelés? Nem eldönthető. De a legvalószínűtlenebb az, amikor az üvegkoporsót elejtve az alma távozik Hófehérkéből, majd újraéled. Na ilyen nincs, ezt nem tudom az orvostudomány egyetlen ma ismert helyzetével, betegségével sem összevetni.
Jancsi és Juliska pedig a gyermekbántalmazás négy alapvető formájából hármat biztos teljesít. Ezek a fizikai bántalmazás, a pszichés bántalmazás és az elhanyagolás. A negyedik a szexuális bántalmazás lenne, de erről a mese nem szól. Persze azért kizárni sem tudnám teljes bizonyossággal. Mindenesetre két kisgyerek, akit elszakítottak a családjuktól, a környezetüktől, éheztetnek, bezárnak, életüket veszélyeztetik, folyamatos lelki presszió alatt tartanak… sajnos ezek sem csak a mesékben léteznek.
Andersent gyorsan lezárnám, mert ő maga volt beteg, így egészségesnek nem tekinthetők maguk a mesék sem. Persze ízlés kérdése, én sosem rajongtam a valószerűen sötét, kilátástalan történetekért. Szerintem az ólomkatona és a kis gyufaáruslány története sem terhelhető gyerekekre, de ezzel nyugodtan lehet vitatkozni.
Na de nézzünk körbe egy kicsit a magyar népmesék körül is! A méltán népszerű Fehérlófia elég összetett történet. Adva van egy hős, aki nem úgy születik, ahogy egy normális ember, nem úgy fejlődik (ló szülte, ő ember, többször hét évig szoptatta, és még sorolhatnám), nem is valószerű a környezete, majd aztán egy sor abszurd figurával (Fanyűvő, Kőmorzsoló, Vasgyúró) sodorja össze az élet, akiket egytől-egyig mind legyőz, hogy csak úgy nézünk. Na mi ez? Ezt leginkább kokainnak lehet nevezni. Ez az a drog, aminek a hatása alatt mindez simán elképzelhető. Esetleg LSD. Vagy mindkettő.
Van egy nagyon gázos mesénk is, nevezetesen Király kis Miklós. Ez a pali – ha valaki nem emlékezne – arról híres, hogy azt ígéri a sárkánynak, akivel éppen harcol, hogy nem vágja le az utolsó fejét, ha megkapja a csillagokat, a holdat és a napot. Megkapja ezeket külön-külön aztán huss, lecsapja a sárkány fejét. Szóval hazudik, megszegi az ígéretét, az adott szavát. Mindnyájan tudjuk, hogy létezik ez a magatartás, lehet is vele jól érvényesülni. Na de könyörgöm, ezt állítjuk példának a gyerekek elé? Tényleg azt akarjuk, hogy ilyenek legyenek? Kérve-kérem a szülőket, ne meséljenek Király kis Miklósról, mint nagy hősről a gyerekeknek. Van itt éppen elég belőle.
Itt a vége, fuss el véle.
Írta : dr. Krivácsy Péter, gyermekorvos
forrás: medicinapenztar.hu
kép: egyszervolt.hu