Az elhanyagolás és a bántalmazás hatásai

Az elhanyagolás és a bántalmazás hatásai

A gyermekek ellen elkövetett bántalmazásoknak sajnos igen széles a palettája. Amikor a gyermekek elleni erőszakról beszélünk, akkor két nagy csoportot szükséges meghatároznunk: az elhanyagolást, illetve a bántalmazást.

Ha meg szeretnénk fogalmazni, mit is értünk gyermekbántalmazás alatt, érdemes a WHO által is használt definíciót használnunk:

„A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.”

Az elhanyagolás

Az elhanyagolás többé-kevésbé tartós helyzetekre utal, amelyekben hiányzik a gyermek felé irányuló szeretet, elmarad a gondozás, a táplálás, a gyermek életéhez, fejlődéséhez alapvetően szükséges tárgyi feltételek hiányoznak.

Az elhanyagoláson belül fontos megkülönböztetni a következő formákat:

• fizikai elhanyagolás: az alapvető fizikai szükségletek, a higiénés feltételek vagy a felügyelet hiányát jelenti;
• oktatási-nevelési elhanyagolás: a tankötelezettség nem teljesítését jelenti (idetartozik az egy éves óvodai kötelezettség, illetve adott helyzetekben a megfelelő szakemberek megkeresése is);
• érzelmi elhanyagolás: az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiányát, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzését, elutasítását, vagy a gyermek jelenlétében történő más családtaggal szembeni erőszakos, durva, támadó magatartást jelenti.

Az elhanyagolt gyerekek kevéssé szeretetre méltónak tartják önmagukat, és az elismerés érdekében igyekeznek mások kedvében járni, a figyelmüket magukra irányítani, például gondoskodnak, ajándékokat adnak, bohóckodnak. Könnyen megtanulják, hogy mások mit várnak el tőlük, ám azt nem tudják, hogyan értelmezzék ezeket az elvárásokat, milyen érzelmeket feltételezzenek mögöttük. Nehezen dekódolják mások érzéseit, és saját érzelmeikkel sincsenek tisztában. Mivel nagyon bizonytalanok a társas helyzetekben, nehezen nyílnak meg, rugalmatlanok, nem egykönnyen válnak bizalmassá. Első látásra gyakran túlzottan alkalmazkodónak tűnhetnek, ám alkalmazkodásuk és ragaszkodásuk kiszámíthatatlan. Ki vannak téve a magány és az izolálódás veszélyének.

A bántalmazás

A gyermekek ellen elkövetett erőszak másik nagy csoportja a bántalmazás, ahol szintén több típussal találkozhatunk. A fizikai bántalmazás lehet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett. Egy speciális és szerencsére elég ritka fajtája az áttételes Münchhausen-szindróma, amikor az anya a gyermekén idéz elő újabb és újabb bántalmazásokat, betegségtüneteket. Ebben az esetben az anya egy meglehetősen speciális indulati viszonyban van a gyerekeivel. A háttérben a figyelemfelkeltés és a szeretethiány áll. Ezek az anyák ambivalens módon általában két különböző, egymásnak ellentmondó taktikát váltogatnak a gyermekükkel való kapcsolatukban: egyszer „majomszeretetet” mutatnak (amikor például orvoshoz rohannak a gyerekkel), máskor ridegen elutasítják, bántalmazzák (amikor például megsértik a gyereket vagy olyan hatásnak teszik ki, hogy megbetegedjen). A gyerek ebben a kiszámíthatatlan indulati kettősségben él. Az anyák sokszor nincsenek is tudatában viselkedésük szélsőségességének, és annak, hogy gyermekük bajait ők okozzák. Ez a viselkedés mintául szolgál a gyermek számára is, saját kapcsolataiban ezt viszi tovább: kiszámíthatatlan, ambivalens, hol dédelgető, hol büntető magatartást mutat, amelyben az indulatok megmunkálatlanul törnek a felszínre.

Az érzelmi bántalmazást sokszor nem könnyű felismerni, ugyanakkor a pedagógusoknak nagyon fontos szerepe lehet abban, hogy megállítsák ezt, a gyerek önértékelésére, énképére, társas kapcsolataira egy életre kiható folyamatot.

Az érzelmi bántalmazás különböző formákban jelenhet meg:

• semmibevétel: a szülő nem figyel a gyerekre, „mintha nem is létezne”
• gúnyolás, kritizálás, lealacsonyítás
• megalázás
• izoláció: a gyerek elszigetelése a barátoktól, társaktól
• szóbeli fenyegetés: „Ha így viselkedsz, beadlak a nevelőotthonba, elmegyek, és sosem látsz többé…, kiabálás
• érzelmi zsarolás: „Akkor szeretlek, ha…”; „Ha engem szeretsz, nem szeretheted XY-t!”
• vádaskodás: mindenért a gyerek a hibás, biztos ő tette tönkre, verte le, lopta el, szakította szét stb.
• a gyermek által szeretett tárgyak tönkretétele, a gyermek állatainak bántalmazása

A bántalmazott gyerekekre jellemzőek az erősebb fiziológiai reakciók, a negatív érzelmek túlsúlya. (A bántalmazott csecsemők már 3-4 hónaposan haragot fejeznek ki, ami másoknál általában csak 7-9 hónapos korban jelenik meg.) Érzelmi mimikájuk korlátozott, érzelmeiket nehezebben tudják szabályozni, és sokszor nem megfelelő módon fejezik ki. A bántalmazott gyerek jellegzetes lelki tünetekről ismerhető fel: öngyűlölet, bűntudat, belső rosszaság tudata, szégyen, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, biztonságérzet hiánya (trauma-alapú világnézet). Társas kapcsolataiban visszahúzódó, agresszív vagy kiszámíthatatlan.

Ez a kiszámíthatatlanság a szülői modellből következik. A bántalmazás folyamatára ugyanis jellemző a ciklikusság. Ez azt jelenti, hogy a bántalmazást követően általában következik egy ún. „mézeshetek” időszak (ez tarthat napokig, de akár hetekig is), amikor a bántalmazó „megbánja” tettét, ígéretet tesz, hogy ilyen soha többé nem fog előfordulni. Általában a bántalmazott újra és újra hisz bántalmazójának.

Pedagógusként fontos tudnunk, hogy ez az időszak rendszerint csak időleges nyugalmat jelent, a probléma nem oldódik meg, sőt egy-egy ilyen nyugalmi periódus után a bántalmazás egyre nagyobb erővel ismétlődik meg. (A bántalmazott gyerek általában maga is bántalmazó társsá és szülővé válik.)

Óvónők kincsestára