Hogyan használjuk a táblajátékokat a fejlesztésben? – 1. rész

Hogyan használjuk a táblajátékokat a fejlesztésben? – 1. rész

Nap mint nap megtapasztaljuk, mennyire meghatározó szerepet tölt be a játék a gyermek fejlődésében. Egy óvodás számára a játék a legfontosabb napi elfoglaltság, amelyet spontán módon, önként választ. Miért ne használjuk a kicsi fejlesztésére azt a társasjátékot, ami amúgy csak parlagon heverne otthon? Sorozatunkból megtudhatja, hogyan!

A játékról röviden

Munkánk során nap mint nap megtapasztaljuk, mennyire meghatározó szerepet tölt be a játék a gyermek személyiségfejlődésében. Egy óvodás számára a játék a legfontosabb napi elfoglaltság, amelyet spontán módon, önként választ.

A kialakult játéktevékenységet mindig öröm kíséri. A gyermek játéka során kielégíti tevékenységi vágyát és természetes kíváncsiságát, megismeri az őt körülvevő szűkebb és tágabb környezetet, megtapasztalja saját lehetőségeinek korlátait. Miközben játszik, újraéli pozitív élményeit és feldolgozza az őt ért negatív hatásokat, gyakorolja a gondolkodás alapműveleteit, a felnőttekkel és a társaival folytatott kommunikáció pedig elősegíti a nyelvfejlődését.

A játék számunkra is fontos információkat hordoz: következtethetünk belőle a csoportunkba járó gyerekek élményeire, képzeletére, kreativitására, meglévő ismereteire, ügyességére, vágyaira, együttműködő készségére, figyelmének tartósságára, feladat- és szabálytudatára.

A játék legfontosabb funkciója, hogy segíti a felkészülést a felnőttszerepek maradéktalan ellátására. Ezt két sajátos vonása teszi lehetővé. Az egyik a tétnélküliség: az eljátszott tevékenységnek nincs semmiféle kockázata (például ha a fakockából készült épület összedől, nem sérül meg senki).

A másik a feladatok sikeres végrehajtásában fontos szerepet játszó feszültségi szint. A szorongó gyermekek teljesítménye azért gyengébb stressz, vagy feladathelyzetben, mert feszültségi szintjük magas és emiatt nem tudnak rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy nehéz feladatok megoldásában a problémát játékosan megközelítő gyermekek legalább olyan eredményesek, mint azok, akik teljesítményelv alapján tevékenykednek. Sőt, van egy fontos előnyük az utóbbiakkal szemben: kudarc esetén sem adják fel, hanem újra meg újra elkezdik keresni a megoldást.

Fel kell tennünk hát a kérdést: Származik-e az embernek valami hátránya abból, ha a felnőttkor küszöbét úgy lépi át, hogy korábban nem volt lehetősége játszani? A válasz mindenképpen igen. Aki gyermekkorában nem játszott eleget, azaz akinek nem volt elég ideje a játékos tanulásra, gyakran súlyos, olykor behozhatatlan hátrányba kerül társaival szemben.

A játék szerepe vitathatatlan a szocializáció (és az érzelmi képességek) fejlődésében. A gyermekek személyiségfejlődési folyamata azonban nagyon eltérő. Ezért gyermekeink igényeinek megfelelően kell támogatnunk játékválasztásukat, hogy saját döntésük szerint tevékenykedhessenek egyedül vagy csoportosan. Így tudjuk segíteni őket abban, hogy a szocializáció lépcsőfokait a saját tempójukban járhassák végig, a magányos játéktól az együttes játék legmagasabb szintjéig.

Ezen ismeretek tudatában kell megteremtenünk az önfeledt, szabad játék feltételrendszerét: a játékra ösztönző, nyugodt légkört, a különböző jellegű játékokhoz eltérő típusú játszóhelyeket, hosszan tartó, zavartalan játékidőt.

Ahhoz, hogy ez a feltételrendszer jól működhessen, ingergazdag tárgyi és szociális környezetre van szükség, amelynek megteremtése a mi feladatunk.

A cikk teljes változata a Raabe Kiadó Kis gyermekek, nagy problémák című kötetében olvasható.

írta: Czernits Hajnalka