Ünnepi hangolódás az iskolában – Mi a dolgod ebben pedagógusként és mennyit vállalsz belőle?

Ünnepi hangolódás az iskolában – Mi a dolgod ebben pedagógusként és mennyit vállalsz belőle?

Nincs mindenkinek olyan szerencséje, hogy a korábbi évtizedekben gyerekeskedett és egyértelműen átélte a régi karácsonyok hangulatát, ami az eredeti üzenetét még hordozta a téli ünnepkörnek és benne a karácsonynak. Amikor tényleg megállt az élet néhány napra, minden a több évszázados hagyományok szerint, ott és akkor történt, ahogy annak ideje és helye volt. Amikor nem volt kérdés, hogy ünnep van és mindenki részesül benne. Ha bárki azt hinné, hogy ez ma is így van, téved.

 

 

Ma nem jut mindenkinek karácsony

A gyerekekkel naponta foglalkozó pedagógusok pontosan tudják, hogy ma már nincs ünnep mindenhol. Ez pedig elsősorban nem az anyagi hátterén múlik egy családnak, hanem azon, hogy van-e család. Funkcionál-e az a család, vagy egyáltalán nem azt nyújtja a gyerekeknek, amit kellene. Biztonságot, keretet, törődést, odafigyelést, támaszt, szokásokat, hagyományokat és értékeket. Bajban vannak a családok, és valószínűleg e mögött a társadalom értékválsága, lelkiállapota van.

A gyerekek jelentős része szenved valamilyen pszichés problémától, és most nem enyhe szorongásról beszélünk. Hónapokra előre be vannak telve a pszichológusok időpontjai, így a gyerekek nagy része nem is jut időben szakemberhez. Komoly hátizsákkal érkeznek az óvodába és iskolába reggelente, amelyeket nem a könyvek húznak igazán. A hangos és viharos válások, túlhajszolt ingerült felnőttek, mindent megengedő – ezzel kompenzáló szülők, vagy éppen az elhanyagolók, leginkább érzelmi téren.

 

A gyerekek nagy része elképesztően megszenvedi azt, hogy nincs rá idő úgy igazából. Nem tárgyak hiányoznak az életükből, hanem a kapcsolódás, a bizalmi kör. A barátok, a szülők, a nagyszülők.

Néhány éve még írattam fogalmazást, a klasszikus ,,Hogy telt a karácsony?” témában. Már nem kérek ilyet, mert nem bírja a lelkem olvasni, mit teszünk a gyerekeinkkel. Naponta küldünk jelzőlapot a gyermekvédelmi szakembereknek valamilyen ügyben. Az ember úgy felüvöltene, hogy ,,Emberek, mit csináltok a gyerekeitekkel!?”. Mindent megvesztek nekik, amit csak tudtok, de mégsem adjátok meg nekik a legfontosabbat. A nyugodt, biztos gyerekkort.

 

A legtöbb helyen egyáltalán nincs meg az ünnep varázsa, a várakozás misztériuma, az ajándékozás öröme. A karácsonyi együtt levés élménye. Ha elvált szülők nevelik a gyerekeket az ünnep sokszor egy fárasztó hakni, ahol nincs idő kapcsolódni. Sok helyen megterített asztal, ünnepi vacsora sincs. Egyre gyakoribb, hogy amikor korábban olcsóbb egy amúgy nagy értékű ajándék, megveszik a gyereknek azzal a felkiáltással, hogy ez lesz a karácsonyi ajándék. A karácsonyfák december eleje óta állnak az otthonokban, jelentőségük, szimbólumaik már elvesztek.

 

 

Így ma már tényleg az óvodák, iskolák pótolják a szokásokat, hagyományokat, a meghittséget. De nagyon nehéz eltalálni az arányokat, hiszen az sem jó, ha egy gyerek egyfolytában ünnepel, mert olyan szerencsés, hogy otthon is van gyertyagyújtás, csillagszóró és ünnepi csoda. Ő mire odaér az ünnepig, már unja is. De mostanában egyre gyakrabban hasít belénk, hogy van, aki csak velünk gyújt gyertyát, csillagszórót, bont ajándékot úgy, hogy értse mi és miért történik. Mit jelent a fény, az alma, miért az ajándék.

 

A közös teremdíszítés, zenehallgatás, egymás nevének kihúzása az ajándékozáshoz, a betlehemes játék, a karácsonyi ünnepség mind egyre fontosabb. Ezeket minden évben várják, kérik, kikövetelik a gyerekek, mert kell a lelküknek. Ösztönösen igénylik a közösségi eseményeket. A tartozom valahová élménye nagyon fontos számukra, mert elképesztően magányosak sokan közülük. Túl hamar szembesülnek a felnőtt világ nehézségeivel. Ez minden csatornán ömlik rájuk. Talán ez nyomja őket annyira, hogy ennyi boldogtalan, segítségért kiáltó, vagy csak némán szenvedő gyerekkel soha nem dolgoztunk még.

Pedig minden gyereknek jár a karácsonyi csoda, aminek egyébként semmi köze az ajándékokhoz, főleg nem azok értékéhez. Az a békéről, a meghittségről, odafordulásról, az egymásra szánt időről szól.