Hogyan használjuk a táblajátékokat a fejlesztésben? – 2. rész
Az óvodáskor játéktípusai – Társ nélküli játéktípusok:
Nap mint nap megtapasztaljuk, mennyire meghatározó szerepet tölt be a játék a gyermek fejlődésében. Egy óvodás számára a játék a legfontosabb napi elfoglaltság, amelyet spontán módon, önként választ. Miért ne használjuk a kicsi fejlesztésére azt a társasjátékot, ami amúgy csak parlagon heverne otthon? Sorozatunkból megtudhatja, hogyan!
Gyakorlójáték
Célja leginkább a funkcióöröm vagy a mozgás öröme, ami újabb cselekvésre ösztönzi a gyermeket, minden különösebb célzatosság vagy ok nélkül, pusztán a tevékenység kedvéért. Ilyenkor például a labda ütögetése, gurítása során ismerkedik az őt körülvevő világgal, miközben érzékszervei segítségével felfedezi a játékeszköz tulajdonságait (például hogy gurul, pattog, kemény, sima) és saját testének, izomzatának működését is.
Fajtái: mozgásos (a gyermek játékos formában ismételgeti a mozgást, például bebújik-kibújik valahonnan), manipulációs (autótologatás) és verbális (halandzsaszövegek kitalálása).
Szimbolikus játék
Általában olyan 2-4 éves gyermekre jellemző, akinél még nem alakult ki a társak iránti igény. A témát ilyenkor saját életükből választják, s az élmények megjelenítéséhez az esetek többségében megszemélyesített tárgyakat (játék mackót, babát) használnak. A gyermeknek a tevékenység végzése közben nincs kapcsolata a körülötte játszókkal.
Építő-konstrukciós játék
Indítéka a „valamit alkotni” igénye, korai változata gyakran a manipulációs játék spontán folytatása. A játszó gyermek anyagok megformálásával, alakításával, építőelemek összeillesztésével és kombinációjával létrehoz valami újat, ami emlékezteti őt valamire.
Amint a gyermek egyre több tapasztalatot, élményt szerez, úgy válik egyre
dominánsabbá a spontán építgetés helyett az átgondolt, elrendezett, meghatározott céllal végzett változata, amelyben a „valamit alkotni” igénye már konkrét elképzeléssel párosul. A konstrukciós játékok segítségével jól fejleszthető a gyerekek kézügyessége, logikus gondolkodása, kreativitása.
A kezdetben magányos játék akkor alakul át társas tevékenységgé, amikor elkezdődik a tárgy körüli összeverődés időszaka. Ekkor a gyermek egyre többször igényli társai jelenlétét, miközben szociális fejlődése révén képessé válik az együttműködésre, alkalmazkodásra. A társas kapcsolatok erősödése annak köszönhető, hogy az egymásrautaltság miatt az együttes tevékenységek alapját képező szabályokat a végső cél érdekében létrehozzák és be is tartják a gyerekek, ellenkező esetben a játszócsoport felbomlik.
A cikk teljes változata a Raabe Kiadó Kis gyermekek, nagy problémák című kötetében olvasható.
írta: Czernits Hajnalka