Játszunk egyet? – 2. rész

Játszunk egyet? – 2. rész

A gyerekek korcsoportjukon belül leginkább osztálytársaikhoz kötődnek. A rengeteg együtt töltött idő, a közös tanulmányi munka mellett rendszerint hamar közösséggé kovácsolódik a társaság, ezzel párhuzamosan növekszik az igény a tanórán kívüli közös, kötetlen együttlétre is. Ennek egyik klasszikus, szervezett és népszerű formája az „osztálybuli”. A sütizgetés és a szinte kihagyhatatlan diszkó közé érdemes beiktatni néhány pezsdítő, szórakoztató játékot is.
Ez a kis gyűjtemény azoknak szeretne segítséget nyújtani, akik a társas kapcsolatok erősítését, a kreativitást, a közös öröm átélését lehetővé tévő tevékenységformához keresnek ötleteket.

Házibuli

A játék jellege	hangulatjavító, élénkítő
Résztvevők optimális száma	8–20 fő
Résztvevők életkora	10 év felett (összeszokott társasággal)
Helyszín	teremben körben állva
Időtartam	10–15 perc
Eszközszükséglet	zene és a lejátszására alkalmas eszköz
Baleseti kockázat	közepes

Előkészületek

Alakítsuk ki a megfelelő játékteret, hogy a résztvevők kényelmesen és szabadon tudjanak mozogni.

A játék menete

Mindenki körben áll, a csoport első tagja bemutat egy egyszerű táncmozdulatot. A következő megismétli, majd hozzátesz még egyet, ami ahhoz valamilyen módon kapcsolódik, vagy ami kiegészíti azt. A csoport többi tagja mindig megismétli a már látott mozdulatsort, és csak azután rakja hozzá a soron következő, vagyis az általa kitalált mozgást. A végén együtt táncolják el a közös koreográfiát.

Bemelegítésként célszerű közösen mozogni egy jól táncolható zenére (külön érdekes lehet egymás után különböző zenékkel próbálkozni, hogyan mozgunk komolyzenére, népzenére vagy popzenére, nagyobbaknál akár jazzre), hogy a résztvevők jobban bemelegedjenek, ez esetben adjunk megfigyelési szempontot, vagyis hogyan tudnának egy-egy táncmozdulatot kiragadni a saját mozdulatsorukból, amelyet a tánc során végeznek.

További játékvariáció

A feladat nehezíthető: miután felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindenki alaposan jegyezze meg a saját maga által kitalált mozdulatot, összekeverjük a társaságot, így egymáshoz nem feltétlenül kapcsolódó mozdulatok sorát fogja visszaadni a koreográfia.

A kalóz kincse

A játék jellege	ügyességi
Résztvevők optimális száma	5–10 fő
Résztvevők életkora	6 év felett
Helyszín	szőnyeg, amin körbe tudnak ülni a játékosok
Időtartam	8-10 perc
Eszközszükséglet	néhány aprópénz vagy egyéb „kincs”
Baleseti kockázat	közepes

A játék menete

A játékosok körbeülnek a szőnyegen, középre ül a kiválasztott, kisorsolt vagy önként jelentkező „kalóz” bekötött szemmel. A kalóz előtt annyi aprópénz, vagy kisebb játék van, ahányan vele szemben ülnek (tehát a résztvevők számánál eggyel kevesebb). Ezek a kalóz kincsei. A játékosok közül valaki nesztelenül odalopakodik, és megpróbál észrevétlenül megszerezni a kalóztól egy kincset. A kalóz feladata elkapni a „tolvajt”. A játékhoz nagy csendre van szükség. A játék addig tart, amíg a játékosok a kalóz összes kincsét egyesével meg nem szerzik, így mindenki sorra kerül. Akit elkap, annak helyet kell cserélnie a kalózzal, és onnantól azok igyekeznek elcsenni a kincset, akiknél még nincs semmi. Ha már mindenkinél van, akkor a feladat a kincsek észrevétlen visszacsempészése. Ha egy kalóznak elfogy, vagy visszakerül minden kincse, anélkül hogy elkapta volna a „lopakodó” játékost, újabb kalózt jelöljünk ki.

Biztonsági intézkedések

Feltétlenül hívjuk fel a játékosok figyelmét arra, hogy a mindenkori kalóz legfeljebb mellmagasságban hadonászhat, és minden „tolvaj” ezen magasság alá a fejével nem hajolhat le. Ezzel megelőzzük, hogy esetleg magasabbra kapkodva egymás arcát, szemét megüssék a gyerekek.

Jön a medve!

A játék jellege	feszültségoldó, élénkítő
Résztvevők optimális száma	8–10 fő
Résztvevők életkora	8 év felett
Helyszín	bárhol, ahol elég hely van elszórtan elhelyezkedni
Időtartam	8-10 perc
Eszközszükséglet	–
Baleseti kockázat	alacsony

A játék menete

Kiválasztunk három medvét, a többiek favágók lesznek, akik szigorú természetű emberek, soha nem mosolyoghatnak. A történet az erdőben játszódik, ahol a szorgalmas favágók vágják a fát. A medvéknek az a dolga, hogy „Jön a medve!” felkiáltással megpróbálják őket megnevettetni. A medvék próbálkozhatnak egyenként és „együttes erővel” is. Mozgásukkal, grimaszaikkal, hangszínük változtatásával igyekezzenek minél komikusabbak lenni.

Fontos szabály, hogy a medvék nem érhetnek hozzá a favágókhoz, így például a favágók csiklandozása nem megengedett, valamint a játékvezető ügyeljen rá (a játék ismertetésekor erre is fordítson néhány szót!), hogy a vicces mozgás és hangszín semmiképp ne váljon gúnyolódóvá. A favágóknak nem szabad elfordulniuk a medvéktől, vagy becsukniuk a szemüket, tehát figyelniük, nézniük kell a medvemókát. Az a favágó, aki elkacagja magát, azonnal medvévé válik, és csatlakozik a mackók csapatához. A játék addig tart, amíg csak egy favágó marad, ő lesz a győztes.

További játékvariáció

Szoborjátékként is játszható, ebben az esetben a favágóknak a mackók megjelenésekor mozdulatlanná kell válniuk, s a mackók feladata a mókájukkal felrázni őket a mozdulatlanságból.

Módszertani megjegyzések

• Ha a favágók túlságosan mogorvák, a medvék több próbálkozása után sem nevetik el magukat, akkor nehezíthetjük a helyzetüket azzal, hogy már mosoly esetén is medvévé válnak (ilyenkor fontos lehet a pártatlan játékvezető személye), illetve megengedhetjük a medvéknek, hogy bármiről beszélhessenek.
• A medvék esetében a kreativitás, a favágóknál az önuralom fejlesztését is szolgálja a játék.
• A medvék kiválasztása előtt célszerű ismertetni a játékot, és lehetővé tenni, hogy önként jelentkezzenek a mókamesterek.

Forrás: Raabe Kiadó: Szabadidő-kalauz