Játszunk egyet? – 2. rész
A gyerekek korcsoportjukon belül leginkább osztálytársaikhoz kötődnek. A rengeteg együtt töltött idő, a közös tanulmányi munka mellett rendszerint hamar közösséggé kovácsolódik a társaság, ezzel párhuzamosan növekszik az igény a tanórán kívüli közös, kötetlen együttlétre is. Ennek egyik klasszikus, szervezett és népszerű formája az „osztálybuli”. A sütizgetés és a szinte kihagyhatatlan diszkó közé érdemes beiktatni néhány pezsdítő, szórakoztató játékot is.
Ez a kis gyűjtemény azoknak szeretne segítséget nyújtani, akik a társas kapcsolatok erősítését, a kreativitást, a közös öröm átélését lehetővé tévő tevékenységformához keresnek ötleteket.
Házibuli
A játék jellege | hangulatjavító, élénkítő |
---|---|
Résztvevők optimális száma | 8–20 fő |
Résztvevők életkora | 10 év felett (összeszokott társasággal) |
Helyszín | teremben körben állva |
Időtartam | 10–15 perc |
Eszközszükséglet | zene és a lejátszására alkalmas eszköz |
Baleseti kockázat | közepes |
Előkészületek
Alakítsuk ki a megfelelő játékteret, hogy a résztvevők kényelmesen és szabadon tudjanak mozogni.
A játék menete
Mindenki körben áll, a csoport első tagja bemutat egy egyszerű táncmozdulatot. A következő megismétli, majd hozzátesz még egyet, ami ahhoz valamilyen módon kapcsolódik, vagy ami kiegészíti azt. A csoport többi tagja mindig megismétli a már látott mozdulatsort, és csak azután rakja hozzá a soron következő, vagyis az általa kitalált mozgást. A végén együtt táncolják el a közös koreográfiát.
Bemelegítésként célszerű közösen mozogni egy jól táncolható zenére (külön érdekes lehet egymás után különböző zenékkel próbálkozni, hogyan mozgunk komolyzenére, népzenére vagy popzenére, nagyobbaknál akár jazzre), hogy a résztvevők jobban bemelegedjenek, ez esetben adjunk megfigyelési szempontot, vagyis hogyan tudnának egy-egy táncmozdulatot kiragadni a saját mozdulatsorukból, amelyet a tánc során végeznek.
További játékvariáció
A feladat nehezíthető: miután felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindenki alaposan jegyezze meg a saját maga által kitalált mozdulatot, összekeverjük a társaságot, így egymáshoz nem feltétlenül kapcsolódó mozdulatok sorát fogja visszaadni a koreográfia.
A kalóz kincse
A játék jellege | ügyességi |
---|---|
Résztvevők optimális száma | 5–10 fő |
Résztvevők életkora | 6 év felett |
Helyszín | szőnyeg, amin körbe tudnak ülni a játékosok |
Időtartam | 8-10 perc |
Eszközszükséglet | néhány aprópénz vagy egyéb „kincs” |
Baleseti kockázat | közepes |
A játék menete
A játékosok körbeülnek a szőnyegen, középre ül a kiválasztott, kisorsolt vagy önként jelentkező „kalóz” bekötött szemmel. A kalóz előtt annyi aprópénz, vagy kisebb játék van, ahányan vele szemben ülnek (tehát a résztvevők számánál eggyel kevesebb). Ezek a kalóz kincsei. A játékosok közül valaki nesztelenül odalopakodik, és megpróbál észrevétlenül megszerezni a kalóztól egy kincset. A kalóz feladata elkapni a „tolvajt”. A játékhoz nagy csendre van szükség. A játék addig tart, amíg a játékosok a kalóz összes kincsét egyesével meg nem szerzik, így mindenki sorra kerül. Akit elkap, annak helyet kell cserélnie a kalózzal, és onnantól azok igyekeznek elcsenni a kincset, akiknél még nincs semmi. Ha már mindenkinél van, akkor a feladat a kincsek észrevétlen visszacsempészése. Ha egy kalóznak elfogy, vagy visszakerül minden kincse, anélkül hogy elkapta volna a „lopakodó” játékost, újabb kalózt jelöljünk ki.
Biztonsági intézkedések
Feltétlenül hívjuk fel a játékosok figyelmét arra, hogy a mindenkori kalóz legfeljebb mellmagasságban hadonászhat, és minden „tolvaj” ezen magasság alá a fejével nem hajolhat le. Ezzel megelőzzük, hogy esetleg magasabbra kapkodva egymás arcát, szemét megüssék a gyerekek.
Jön a medve!
A játék jellege | feszültségoldó, élénkítő |
---|---|
Résztvevők optimális száma | 8–10 fő |
Résztvevők életkora | 8 év felett |
Helyszín | bárhol, ahol elég hely van elszórtan elhelyezkedni |
Időtartam | 8-10 perc |
Eszközszükséglet | – |
Baleseti kockázat | alacsony |
A játék menete
Kiválasztunk három medvét, a többiek favágók lesznek, akik szigorú természetű emberek, soha nem mosolyoghatnak. A történet az erdőben játszódik, ahol a szorgalmas favágók vágják a fát. A medvéknek az a dolga, hogy „Jön a medve!” felkiáltással megpróbálják őket megnevettetni. A medvék próbálkozhatnak egyenként és „együttes erővel” is. Mozgásukkal, grimaszaikkal, hangszínük változtatásával igyekezzenek minél komikusabbak lenni.
Fontos szabály, hogy a medvék nem érhetnek hozzá a favágókhoz, így például a favágók csiklandozása nem megengedett, valamint a játékvezető ügyeljen rá (a játék ismertetésekor erre is fordítson néhány szót!), hogy a vicces mozgás és hangszín semmiképp ne váljon gúnyolódóvá. A favágóknak nem szabad elfordulniuk a medvéktől, vagy becsukniuk a szemüket, tehát figyelniük, nézniük kell a medvemókát. Az a favágó, aki elkacagja magát, azonnal medvévé válik, és csatlakozik a mackók csapatához. A játék addig tart, amíg csak egy favágó marad, ő lesz a győztes.
További játékvariáció
Szoborjátékként is játszható, ebben az esetben a favágóknak a mackók megjelenésekor mozdulatlanná kell válniuk, s a mackók feladata a mókájukkal felrázni őket a mozdulatlanságból.
Módszertani megjegyzések
- Ha a favágók túlságosan mogorvák, a medvék több próbálkozása után sem nevetik el magukat, akkor nehezíthetjük a helyzetüket azzal, hogy már mosoly esetén is medvévé válnak (ilyenkor fontos lehet a pártatlan játékvezető személye), illetve megengedhetjük a medvéknek, hogy bármiről beszélhessenek.
- A medvék esetében a kreativitás, a favágóknál az önuralom fejlesztését is szolgálja a játék.
- A medvék kiválasztása előtt célszerű ismertetni a játékot, és lehetővé tenni, hogy önként jelentkezzenek a mókamesterek.
Forrás: Raabe Kiadó: Szabadidő-kalauz