A csecsemőkori mozgásfejlődés és a későbbi iskolai problémák lehetséges összefüggései

A csecsemőkori mozgásfejlődés és a későbbi iskolai problémák lehetséges összefüggései

Konduktorként (rövid magyarázatként: a teljes személyiséget figyelembe véve komplex, minden területet fejlesztő szakember) sok éve foglalkozom kis- és extrém kis súllyal született korababákkal, vagy egyéb okból (például szülés körüli problémák miatt) „rizikós” csecsemőkkel, kisgyermekekkel. Az utóbbi években mind a babák, mind a kisgyermekek mozgásfejlődése igencsak fókuszba került.

Ennek természetesen sok előnye van – erre is kitérek -, de – mint mindennek – hátránya is.

Tévhitek a csecsemőkori mozgásfejlődésről

Utóbbi például az, hogy szinte minden szülő aggódva figyeli babáját, hogy úgy fejlődik-e, ahogy „elvárható” (persze kérdés, helyes-e a mérce, mivel akár több hónapos eltérések is olvashatóak, mit mikor „kell” csinálnia egy csecsemőnek). Sokszor hasonlítják össze a legkülönbözőbb csecsemőket, és akinek a babája picit esetleg lassabban kezdi emelni a fejét, vagy forogni, kúszni-mászni, az azonnal rémülten keresi, hova vihetné szegényt, hogy „behozza a lemaradását”.

Itt gyorsan meg is kell jegyeznem, hogy rengeteg tévhit, vagy félreértelmezhető „tény” kering a köztudatban, interneten, (melyeket sokszor sajnos épp szakemberek helytelen kommunikációja indít el), amik az aggodalmakat gerjesztik, s ezek „áldozatai” nem csak a szülők, hanem leginkább a babák. Ezért manapság lassan már minden baba jár valamilyen tornára, terápiára, fejlesztésre, mondván, ártani biztos nem fog. Pedig ez így sajnos nem igaz: a fejlődő idegrendszernek nem tesz jót a szükségtelen, fölösleges „ingertöbblet” (fontos megjegyezni, hogy ezek közé tartozik a korai ültetés, állítás, a túl sok, illetve hangos, villogó játék, a televízió rengeteg ártalmáról nem is beszélve) ezek előnytelen hatása hosszabb távon mutatkozhat meg, akár az iskolában, például figyelemproblémában.

Fontos tudni: igenis lehet különböző az egészséges babák mozgásfejlődése! Ahogy mi felnőttek, ők is különbözhetnek mind alkatban, mind temperamentumban, ezek bizony befolyásolhatják fejlődésüket, nem mindig kóros, ami más.

Miért is fontos mégis ez?

Mivel a mozgás az idegrendszer rendkívül összetett működésének eredménye, a tanulás eszköze – például babánk odamászik az asztalhoz, felemeli a kezét, megragadja és lerántja a terítőt, így tapasztalatot gyűjtve -, így annak tempója és iránya mutatója lehet, hogy fejlődik babánk, idegrendszeréről kaphatunk képet ennek megfigyelésével.

A fent említett „rizikós” babák hosszútávú utánkövetése – még iskolás korban is sokan jönnek kontrollra évente – különösen hasznos, mert így látható igazán, hogy az esetleges eltéréseknek, problémáknak, melyek óvodában, iskolában észlelhetőek, megmutatkoztak-e már a csecsemőkori mozgásfejlődés során.

A válasz: változó!

Mozgásfejlődési problémák és azok kezelése

Vannak kezdetben „szokványostól eltérő” (neurológiai megfogalmazás, például valamelyik nagymozgás kimaradása, vagy azok más sorrendben való kialakulása), vagy lassabb tempóban fejlődő babák, akiknél később még sincs probléma, és vannak sokan olyanok, akiknél korábban, például önálló elindulásig nem volt semmi említésre méltó eltérés, később mégis fellép valamilyen nehézség.

Természetesen törekszünk a babák személyiségét, adottságait szem előtt tartva az egyenletes tempójú, megfelelő irányú fejlődés kialakítására. Legtöbb esetben elegendő a szülők megfelelő tanácsokkal, ötletekkel való ellátása, hogyan tudják ők az optimális fejlődést biztosítani, elősegíteni, mit kerüljenek. Ha úgy látjuk, hogy ez nem elegendő, akár valamilyen neurológiai (de lehet például akár szemészeti vagy hallásprobléma is a háttérben!) eltérés, vagy már korán megmutatkozó – például csapongó, rövid időre leköthető – figyelemprobléma miatt, akkor az optimális módszerrel (Katona-, Pető vagy akár Dévény módszer, gyógypedagógiai fejlesztés) természetesen beavatkozunk. Ami nagyon fontos, hogy teljes körű vizsgálat, felmérés előzze meg a választást, mert a helytelen beavatkozás lehet ártalmas is, de legalábbis idővesztéség!

Nem minden esetben láthatóak jelek

Viszont – ahogy már írtam – nem minden esetben láthatóak jelek csecsemőkorban. Igen, jelek, tünetek: ezek nem az okok, tehát helytelen az a sokszor olvasható, hallható „összefüggés” a későbbi problémákkal, hogy azért alakultak ki, mert a csecsemő mozgásfejlődése nem volt megfelelő: az az akkor, kezdeti szakaszban megmutatkozó jele volt a később például iskolai nehézségben észlelhető eltérő fejlődésmenetnek.

De ha csak az óvodában, iskolában derül ki, vagy mutatkozik meg először a probléma, akkor is van megoldás! Évekig dolgoztam Németországban, így bátran állítom: Magyarország „el van kényeztetve” terápiás – illetve fejlesztő módszerek szempontjából.

Az idegrendszer érését és helyes működését segítő terápiák

Vannak különböző idegrendszer érését és helyes működését elősegítő úgynevezett szenzomotoros ingerterápiák (TSMT, vízi formája a BHRG, Ayres-terápia, DSZIT), ezek szinte minden funkcióra, képességre kihatnak. Egy másik, nagyon komplexen ható terápia, melynek képzésén aztán magam is részt vettem, mert sok volt „babámnál” láttam gyors és nagyon hatékony eredményét, az az alapozó terápia. Komplex, mozgásfejlesztésen alapuló (ún. motoszenzoros típusú) idegrendszer fejlesztő terápia, mely során a gyermekeknél újraindítjuk az emberi fejlődéstani mozgássorozatot, mintegy még egyszer “belökve” az agy fejlődésbeli lehetőségét és a gyereket a terápia során igen magas fokú mozgásügyességig juttatjuk el. Ezzel a mozgásfejlesztési gyakorlatsorral hatunk az emberi agyban a beszéd működéséért (olvasás, írás) felelős területekre is. A terápia során a mozgásalapot kiegészítjük fejlesztő pedagógiai módszerekkel (idő, tér, emlékezet, hallás- és beszédészlelés-fejlesztés, stb.) ezzel tesszük teljessé.

Minden mozgásos tevékenység fejlesztő hatású

Amit viszont fontos még megjegyezni: minden mozgásos tevékenység, tehát akár a sportok, de még a különböző táncok – a néptánctól a rock and rollig – bizony nagyon fejlesztő hatásúak! Nem csak a közösségben való alkalmazkodást segítik elő, de számos – később az iskolában szükséges – részképességet is nagymértékben fejlesztenek, a motoros készségeket, állóképességet, koordinációt, koncentrációt, az egyensúlyt, ritmusérzéket, szerialitást (sorozatok megjegyzése, pl. tánckoreográfia), testsémát, térbeli tájékozódást, és még sorolhatnám, mi mindent segítenek elő. Tehát mindenképp érdemes keresni egy olyan mozgásos elfoglaltságot gyermekünknek, amihez neki is kedve van (ez nagyon fontos!), és amiben sikerélménye lehet!

Írta: Bajnok Ildikó, konduktor

Kapcsolódó esemény: Más, mint a többi – gyerek, iskola, tanulás MÁS szemszögből