A szülői érintés befolyásolja a gyermekek agyának fejlődését
Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy egy kisbaba emocionális fejlődésére óriási (ha nem a legnagyobb) hatással van a szülei érintése, azonban friss kutatások szerint, az agyunkban lezajló érési folyamatokat is erőteljesen befolyásolja az anyával/apával való fizikai kontaktus gyakorisága.
Nem csak az emberek között, de bizony az állatvilágban is kiemelkedő jelentősége van a szülő-gyermek kapcsolatban, illetve az érzelmek kifejezésében az érintésnek; a kommunikáció egyik legkifejezőbb formája ez. A kisbabáknak legalább olyan fontos a szülői szeretet fizikai megnyilvánulása, a fizikai kontaktus, mint maga a táplálkozás – írta a Babanet.hu.
A simogatás a szociális viselkedés fejlődését segíti
Az ’50-es években még csak majmokon végeztek kísérleteket arra vonatkozólag, hogy milyen befolyással van valójában az érintés (vagy az érintés hiánya) a pszichéjükre, azonban az elmúlt években ennek folytatásaképpen német és szingapúri kutatók arra kerestek bizonyítékot, hogy a sok ölelés, testi érintkezés esetleg mérhető módon is befolyásolja-e az agyunk fejlődését.
A vizsgálatba öt év körüli gyermekeket és anyjukat vonták be, megkérték a kicsiket, hogy játszanak mobiltelefonos játékkal tíz percig, és közben számolták, hogy az anyjuk hányszor érinti meg őket, és ők viszont. Majd az agyukról készült képek alapján azt állapították meg, hogy bizony azoknak a lurkóknak, akik több fizikai kontaktusban részesültek, fejlettebb volt az agyuknak azon része, ami a szociális viselkedésünkért felelős.
A hát simogatására hormonok termelődnek
A jelenség magyarázata abban rejlik, hogy az érintés a bőrön át az ingerületszállító idegrostokon keresztül jut el az agyba, és ugyanezen idegrostok kerülnek bevonásra szociális helyzetekben is; így felelősek az agy szociális területeinek fejlődéséért is. Ezen idegek nagy része a háton található és érintésre fontos hormonok termelődését stimulálják az agyban.
A teljes cikk a Babanet.hu oldalon olvasható.