Figyelem és koncentráció – a lehetetlen kihívás?

Figyelem és koncentráció – a lehetetlen kihívás?

Míg ezt a kis összeállítást készítettem, négyszer szólalt meg a telefonom, háromszor néztem rá a postafiókomra, eszembe jutott gyorsan kiteregetni, és a mellettem lévő bevásárló listára is felírtam időnként egy-egy tételt. Lent az utcán két autó dudált, elment egy mentő, kb 5 busz, és a szomszéd is bevágta egyszer az ajtót. És a gyerekeink sincsenek ezzel másképp – írta a Szülő 2.0 szerzője.

Nem kell ahhoz diagnosztizált ADHD-snak lenni (hiperaktív, figyelemhiányos), hogy érezzük, egyre nehezebb elmélyülni, odafigyelni, egyszerre egy dologra koncentrálni. Sőt, még sikknek is számít a multitasking, egy rendes anya minimum egyszerre három dolgot végez. De nem is rólunk akartam írni, hanem azokról a gyerekekről, akiknek eleve nehezített pálya, hogy magukat rendszerbe szedjék, hogy összpontosítsanak, hogy keretek közé szorítsák viselkedésüket.

Nem is kedvez nekik ez a mai világ, hiszen folyamatosan sokkal többszörös inger éri őket, mint amire fel vannak készülve, és ezeket is, felnagyítva, kihangosítva érzékelik. Amitől egyre kihívóbbak, egyre intenzívebbek lesznek, hogy legyőzzék, feldolgozzák az őket érő információ-áradatot. És ezzel, mint egy öngerjesztő folyamat, még inkább felspannolódnak.

Divatbetegség is ez, minden nehezen kezelhető gyerekre könnyű szerrel rásütjük, hogy hiperaktív, figyelemzavaros, és ha papírt is szerez róla a kiskrampó, akkor mossuk kezeinket, nincs mit tennünk. Pedig, ha értjük és elfogadjuk ezt az állapotot, akkor lehetőségünk nyílna valamelyest mederbe terelni. Ehhez hoztam néhány jó tanácsot, amit első sorban a Móra Kiadó által megjelentetett szakkönyv segítségével állítottam össze.

1. Egy kis távolság

Mielőtt ítéletet mondanánk elviselhetetlen gyermekünk felett, lépjünk hátra. Nincs módunkban egycsapásra megváltoztatni a gyermek viselkedését, és nincsenek csodaszerek a birtokunkban. Hibáztathatjuk az oktatási rendszert, a szüleinket, vagy magunkat, a lényeg, hogy valamilyen problémával állunk szemben, és még ha a diagnózis mást is mutat, bizony minden gyerek számára kijár az elfogadás, a nyugodtabb körülmény, a kiegyensúlyozott, személyre szabott élet. Így akár érintett, akár nem a gyermekünk, bizonyára jót fog tenni neki egy kis szelíd bánásmód.

  2. Az ADHD-nak többféle változata van

Az elterjedt, mindenki számára azonosítható ultra nagy fordulatszámon pörgő, tornádó szerű pusztítást végzők mellett ott vannak a csendes figyelemhiányosak, az álmodozók is. De biztosan minden típusnak megvan a maga szépsége, a szerethető tulajdonságaik is. Ezeket igyekezzünk szem előtt tartani. A kirobbanó energia, a nyitottság, a kreativitás, a képzelőerő mind olyan tulajdonság, amik a későbbiekben kiemeli, naggyá teheti őket a környezetükben. Jól ismerünk ilyen példákat, híres embereket, művészeket, tudósokat. De szándékosan nem említem őket, nehogy abba a hibába essünk, hogy kis zseniként tekintünk a nehéz gyerekekre.

3. Másság az agyműködésben

A túl sok inger a fejben az agykutatások szerint egy rövidzárlatként értelmezhető. A hírvivő anyagok hiánya és bizonyos agyi területek csökkent működése okozza a nehezebb viselkedést. Ezek a területek felelősek a cselekedetek tervezéséért, irányításáért, az indulatok megfékezéséért, a munkamemóriáért és a koncentrációért. Így arra kell fókuszálnunk, hogy a gyermek viselkedéséhez a legmegfelelőbb terápiát és környezetet teremtsük meg.

A cikk folytatása további tanácsokkal a a Szülő 2.0 oldalon olvasható.