10 dolog, amit a mamám gyerekkoromban mondott nekem és így magabiztos felnőtté váltam

Ezeket mondta:

Gyönyörű vagy! Ezt mondta, amikor valami kedveset tettem, amikor jó döntést hoztam vagy megmutattam, milyen önálló vagyok. Ezt mondta akkor is, amikor izzadtam, koszos voltam és rendetlen, amikor keményen dolgoztam. Megtanította nekem, hogy az igazi szépség belülről fakad. A pozitív cselekedeteimben rejlik, nem pedig a külsőmben.

Nagyszerű anya leszel! Emlékszem, ezt egész gyerekkoromban hallottam. Nem azért mondta, hogy felkészítsen az anyaságra, hanem látott valamit bennem, ami most, a felnőtt életem mindennapjaiban beigazolódik. Lehetek fáradt, kimerült, aggódhatok és lehet, hogy nem tudom, mit kellene tennem, de egy percig sem kételkedem abban, hogy jó anya vagyok-e.

Annyira sajnálom, hogy szomorú vagy. A mamám mindig szeretett tisztában lenni az érzéseimmel. Még akkor is empatikus volt, amikor nem tudta vagy nem értette miért vagyok rosszkedvű. Empátia empátiát szül. És most már tudjuk, hogy ez a gyerekek egyik legfontosabb készsége, ami megtanítja őket a sikeres és pozitív kapcsolatok kialakítására. És a pozitív kapcsolatok alapkövei a magabiztosságnak.

Mit szeretnél tenni? Soha nem mondta meg a mamám, hogy mit tegyek. Amikor úgy tűnt számára, hogy rossz irányba megyek, vagy egy nem túl jó döntést hozok, ahelyett, hogy felelősségre vont vagy meggátolt volna a kivitelezésben, biztosított a bizalmáról. Fontosnak tartotta a gondolataimat, érzéseimet.

Jól fogod csinálni! Amikor megpróbáltam kitalálni, hogy mit kellene tennem, a mamám elmondta, hogy bízik bennem, hogy kitalálom. Az önálló döntések meghozatala nagyon fontos az önbecsülés kialakulásához. Soha nem kérdőjelezte meg a döntéseimet. Hagyta, hogy felelős legyek saját magamért. Ott volt, hogy elkapjon, amikor elestem és kivétel nélkül mindig az én oldalamon állt.

Hívd meg a barátaidat! Mindig örömmel láttuk otthon a barátaimat. Még akkor is átjöttek, ha én nem voltam otthon, mert tudták, hogy a mamám szívesen látja őket és még néhány falatot is kapnak. A nyitott ajtó poliszija megtanította számomra, hogy nem kell aggódni az apró részletek miatt, pl. mekkora rend, vagy mennyire menő kaja van otthon. Csak örülni kell az embereknek.

A teljes cikk a Szülő 2.0 oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.