Az ideális nagyi képes egyet hátralépni
A nagyik már nem azok, akik néhány évtizede voltak, konfliktusok viszont továbbra is kialakulhatnak a nagyszülők-szülők-unokák között. Világos beszéd, mítoszok lerombolása, építő javaslatok és rengeteg jóindulat egy igen kényes témában egy gyakorló nagymama-pszichológus tollából: a Nagyszülők a kispadon? című könyv jó eséllyel 2019 egyik legizgalmasabb pszichológiai könyve. Hogy hiánypótló, az biztos.
A képlet tulajdonképpen roppant egyszerű:
Fúj a szülő a nagyszülőre? Ennek bizony valamennyiük kis kincse, az unoka issza meg a levét.
Fúj a nagyszülő a szülőre? Ennek is az unoka issza meg a levét.
Az index.hu-n megjelenő könyvajánlót mutatjuk meg nektek!
A nagyi is, a szülő is jót akar
Márpedig ha csak egyetlen dologban tutira ugyanazt gondolják a hadban álló felek, az az, hogy az unokának a legjobbat akarják. Ha pedig jót akarnak neki, békéljenek meg, beszéljék meg a problémáikat, mindenekelőtt pedig nézzenek mélyen önmagukba. Ezzel ez a cikk itt véget is érhetne, könyvet meg pláne nem kellett volna írni…
…ha a képlet tényleg ilyen egyszerű lenne. A valóság ennél sokkal bonyolultabb, és mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus (és gyakorló nagymama) legújabb könyvében 338 oldalt szentel a szülők és a nagyszülők közti feszültségeknek és a nagyszülőket övező mítoszoknak. A nyár elején megjelent könyv címe és alcíme már önmagában elgondolkodtató: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról. Nem spoilerezek nagyot, ha elárulom, hogy a szerző a kérdőjelet már könyve elején kiegyenesíti felkiáltójellé. És teszi ezt a legnagyobb jóindulattal és szeretettel.
Megváltozott a világ, megváltozott a nagyszülő is
Az elmúlt évtizedekben teljesen megváltozott körülöttünk a világ, ennek ellenére sokan hajlamosak vagyunk ugyanúgy gondolni az ideálisnak vélt nagyszülőkre, ahogy a mesekönyvek többsége ábrázolja őket: kontyos, ősz hajú, kötényt viselő nénikeként és kopasz, szemüveges, csokornyakkendős bácsikaként…
Ez a kép azonban téves, nagyszülőtípus legalább annyi létezik, mint Gombóc Artúr csokoládéi; és – nem teljesen függetlenül ettől – szülő-nagyszülő konfliktustípusból is szép színes a paletta (…)
Önismereti út a nagyinak
L. Stipkovits szépen viszi végig az olvasót a nagyszülői létet övező leggyakoribb tévhiteken, szám – és szokása – szerint tizenegyen. Minden fejezet lehetőség nemcsak a tévhitek felismerésére, de a velük való leszámolásra is. Elsősorban pedig a szembenézésre önmagunkkal: hamar kiderül ugyanis a szerző véleménye, miszerint
sosem késő rálépni az önismeret közmondásosan rögös útjára, és az igazi funky nagymama az, aki ezt meg is teszi.
Méghozzá egyszerre önmaga és családtagjai érdekében. L. Stipkovits szerint már csak azért is érdemes felhagyni az önáltatással, és a nagyszülői létre inkább fejlődési lehetőségként tekinteni, mert „önmagunk és szeretteink jobb megismerésével, az unokánkra való tudatos odafigyeléssel és elfogadásával tehetünk a legtöbbet az unokáinkért” (…)
Az a fránya csoki
Annak sem árt a nyomába eredni, hogy miért puskaporos a levegő az unoka szüleivel. Mert ki ne hallott már olyan esetről, amikor a nagyszülő egészen mást csinál, mint amit a szülők kérnek, amikor az unokájával van? Ez bizony súlyosan rombolja a családi egységet – a szerző szerint például azzal, ha a nagyi a szülők határozott kérése ellenére megengedi az unokának mondjuk a csokit (ami tetszőlegesen behelyettesíthető tévénézéssel, a szülők által ellenzett ajándékok megvásárlásával stb). Pedig a nagyi jócskán téved – boncolgatja tovább L. Stipkovits -, amikor azt hiszi, hogy egy-egy ilyen gesztussal a nagyszülő-unoka szeretetkapcsolatot erősíti.
- Az unokák ilyenkor ugyanis – főleg ha érzelmileg közel állnak a nagyszülőkhöz – gyakran szorongani kezdenek,
- fájdalmas zavart éreznek és ún. lojalitáskonfliktusba kerülnek. Plusz bónuszként még a játszmázás művészetét is elsajátítják.
Vajon ezt akarja átadni egy szerető nagyszülő?
Nyilván nem. De mit tehet és hogyan, s miért kell ehhez a szülő is? Mindenképpen olvasd tovább az index.hu cikkét!