A Mikulás nem hazugság

A Mikulás nem hazugság

Mostanában szárnyra kaptak olyan hírek, hogy rosszat tesznek azzal a szülők, ha a Mikulás eljövetelével hitegetik gyermeküket, hiszen milyen szörnyű csalódás lesz majd a gyermeknek, ha rádöbben a nyers valóságra. Nem lenne jobb megelőzni mindezt azzal, hogy nem is ámítják a szülők az éj leple alatt ajándékot hozó nagy szakállú öregúrral gyermeküket?

Nem. Mikulásra szükség van. A Mikulás ünnepe fontos, a gyermeknek örömet okoz, és nem predesztinálják őt arra, hogy mélységesen csalódjon a világban és szüleiben – írja blogján Deliága Éva gyermekpszichológus.

Miért jó a gyerekeknek, hogy hiszi: van Mikulás?

A gyermeki világban a mese, képzelet, álom, fantázia és valóság nem különül el élesen egymástól. Az álmodozás, fantáziálás átszövi a valóságérzékelést, nincsenek még meg a realitás éles határai. Iskolás kor előtt feltétlenül igaz, hogy a lehetséges és a lehetetlen nem képez két külön kategóriát. Mindamellett, hogy tudja a gyermek, hogy a troli menetrendszerűen érkezik, – tehát van tapasztalata a világ észszerű működéséről-, számára természetes, hogy ha a párnája alá teszi a kiesett tejfogát, akkor a láthatatlan Fogtündér ajándékot csempész a helyébe.
A Mikulás ünnepére vonatkoztatva mindez úgy néz ki, hogy a gyermek örömmel és várakozással rakja ki kis csizmáját az ablakba december 6-án.

Jó látni azt a cinkos, izgalommal teli várakozással telített örömöt, mely a gyermek és a szülő közös öröme: ahogy várják, lesik a gyerekek a Mikulás érkezését, és ahogy lelkesen rátalálnak reggel az ajándékokra.
Ahogy a bölcsődés, óvodás korú gyermeknek mindez teljesen elfogadható és magától értetődő, úgy kezd el kérdéseket feltenni az iskolás gyermek: “Hogy jutott be a csukott ablakon a Mikulás?”

Aztán jönnek a jól értesült kortársak, és megreng ez az egész csoda-várós mesevilág, és kiderül, hogy a Mikulás nem is létezik.

Hogyan kerülhető el a csalódás?

Először is úgy, hogy a gyerekek roppant tapintatosak önmagukkal. Tudják ők, hogy valami nem igazán passzol össze, de annyiban hagyják, nem bolygatják. Ismét évek telnek el, mire elkezd jobban összeállni a kép, mert nem akarják lerombolni a saját örömüket, át akarják élni a misztikumot, a várakozás izgalmát.

Másodszor is, a szülő segíthet újrakeretezni a Mikulás körüli eseményeket. Elmondhatja, hogy Szent Miklós valóban létezett, és a legenda szerint vagyonát a szegények megsegítésére fordította. Ezt a hagyományt őrizzük a mai napig, abban a formában, hogy Miklós püspök nevében a szülők valami kis aprósággal lepik meg a gyerekeket. A szülő be is vonhatja a gyermeket, aki segíthet kisebb testvéreinek fenntartani a meglepetés örömét, vagy ő maga is beszállhat a titkos meglepetésajándék-készítésbe, mellyel családtagjainak szerezhet örömöt.

Szó sincs tehát hazugságról, ezt a fajta ünnepet, csodákkal teli mesevilágot elfogadják és igénylik a gyerekek, és csak akkor lépnek ki belőle, mikor megértek rá, hogy ezt el tudják engedni. Addig viszont segítsük őket hozzá, hogy a lehető legtovább megmaradhasson élénk belső fantáziájuk, és a mágikus gondolkodás, melyre felnőttként is oly kedves nosztalgiával emlékszünk vissza.

A teljes cikket ajánljuk figyelmetekbe a deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu-n!