„MIKSZ”, azaz iskolai közösségi szolgálat a múzeumokban

bálna csontváz

„MIKSZ”, azaz iskolai közösségi szolgálat a múzeumokban

Lehet a „kötelező rossz”, de ugyanakkor lehet „egy életre szóló meghatározó élmény és tapasztalat” is az iskolai közösségi szolgálat. Ehhez azonban kell egy befogadó intézmény és kell egy karakterisztikus személyiség, aki felkelti a diákok érdeklődését, valamint hasznos feladatokkal látja el őket. Ez az intézmény lehet egy múzeum, a személy pedig az ott dolgozó muzeológus.

Az iskolai közösségi szolgálatra jó példa Joó Emese, aki tapasztalatai alapján összefogta azt a több éves fejlesztő folyamatot, amelynek végeredményeként megszületett a Múzeumi iránytű 20. száma, a MIKSZ. Ez a hiánypótló kiadvány iránymutatást ad a múzeumok számára, hogy az IKSZ-et úgy tudják megszervezni, hogy az a diákoknak élményekkel teli és mindkét fél számára hasznos legyen – Rudolf Eszter írását ajánljuk a TanTrend oldaláról.

IKSZ = iskolai közösségi szolgálat

Az iskolai közösségi szolgálatot (IKSZ) 2011-ben vezették be Magyarországon. A törvény szerint a diákok csak abban az esetben kaphatnak érettségi bizonyítványt, ha igazolják, hogy 50 óra „közösségi szolgálatot” végeztek középiskolás éveik alatt. Ahhoz, hogy ez az idő hasznosan teljen el, motivált diákok és felelősségtudatos intézmények szükségesek.

Fel kell ismerniük a szervezeteknek, hogy ez mindkét fél számára megtérülő befektetés. A múzeumi szakembereknek nyújt ebben iránymutatást az idén megjelent „MIKSZ – Útmutató az iskolai közösségi szolgálat múzeumi szervezéséhez” című módszertani kötet, amely Joó Emese muzeológus szerkesztésében, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási Központ kiadásában jelent meg.

Joós Emese rendhagyó projektje

Joó Emese rendhagyó, közösségi szolgálatosokat foglalkoztató projektje 2014-ben indult, amikor egy kiállítást rendezett a Néprajzi Múzeumban a diákokkal. A „Kő, kövön – töredékek a magyar zsidóság kultúrájából” című tárlat „Tantárgy és barkochba” elnevezésű termét a tanulók olyan tárgyakból rakták össze, amelyekhez személyesen kötődtek.

A diákok azonban nemcsak a gyűjtésben vettek részt, hanem saját maguk rendezték be a kiállítótermet, és a tárgyakhoz pedig hozzáadták személyes történeteiket is, amelyeket később tárlatvezetőkként ők prezentáltak a látogatók felé. Az elsők között állt az ügy mellé Horváth Cecília, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola történelemtanára, az egyik résztvevő csoport osztályfőnöke.

Cecília: „Emese egy teli bőrönddel jelent meg az osztályban és miközben kipakolta annak tartalmát, kérdezgette a diákokat, vajon tudják e melyik micsoda.  Ezt követően minden egyes tárgy köré érdekes történetet kerekített, amellyel lebilincselte a hallgatóságot. Végül megkérdezte tőlük, hogy lenne e kedvük a „Kő kövön” című kiállítást saját, illetve az általuk összegyűjtött tárgyakból berendezni. Erre természetesen, igen volt a válasz és a gyerekek lelkesen kezdték behordani az iskolába személyes kötődésű tárgyaikat. Volt közöttük például egy porcelán rózsa, amelyet a nagymama tartott magánál a gettóban, vagy egy 1900-as évek elejéről származó imakönyv, amelyet jelenlegi tulajdonosával azonos nevű lánynak ajánlottak annak idején. A kiállítás híre szájról szájra szállt az iskolában és egyre többen csatlakoztak a programhoz.”

Gondolkodásra ösztönző közösségi szolgálat

Körömi Csongor, a Toldy Ferenc Gimnázium akkori diákja elmondta, söpört már kavicsot és szerkesztett digitális fotóalbumot is, mielőtt meglátta a Néprajzi Múzeum programjára vonatkozó felhívást. Kiemelte, ez a közösségi szolgálat, azért volt számára más, mert nemcsak egy feladat végrehajtásával bízták meg, hanem arra ösztönözték, hogy gondolkodjon, illetve meghallgatták a javaslatait is.

Csongor: „Joó Emese gondolkodni hívott minket, azért hogy olyat vigyünk be a Néprajzi Múzeumba, amit a muzeológus munkatársak nem tudtak volna. Nem azért mert nincs meg hozzá a kellő szakmai tapasztalatuk, hanem azért, mert ők nem gimnazisták, nem úgy gondolkodnak, mint ez a korosztály. Emesének ezzel a hozzáállásával, olyan embereket sikerült elérnie, akik nemcsak a közösségi szolgálat miatt jöttek a múzeumba, hanem szívesen vettek részt a programban.”

A MIKSZ – Gyakorlati útmutató az iskolai közösségi szolgálat múzeumi szervezéséhez című kötet a Múzeumi iránytű módszertani kiadványsorozat 20. részeként a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú európai uniós projekt keretében készült el.  A projekt megvalósítói elkötelezettek az esélyegyenlőség szerepének növelése, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása és a kulturális javakhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségének megteremtése mellett.

Bővebben is olvasnál a projektről? Itt megteheted: tantrend.hu

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.