15 lelkesítő mondat ahelyett, hogy „ügyes voltál”

15 lelkesítő mondat ahelyett, hogy „ügyes voltál”

Két baj van az „ügyes vagy” dicsérettel: ha túl sokat mondogatjuk, értéktelenné válhat, ráadásul nem feltétlenül azt a hatást érjük el vele, amit valójában szeretnénk. Mondjuk meg a gyereknek, mit csinált jól valójában, és tanítsuk ezzel kitartásra, szorgalomra, empátiára.

Évszázadokon keresztül az volt a bevett pedagógiai módszer, hogy jól megszidták a gyereket, ha valamit nem jól csinált, az pedig természetes volt, ha jól végezte a dolgát, vagyis miért kellett volna különösebben megdicsérni? A pedagógiai célzatú dicséret divatba jöttével a dolog átesett a ló túloldalára, és már azért is dicséretet kapott minden gyerek, ha hajlandó volt kitátani a száját vagy felemelni a homokozólapátot – írta a Ridikül. Egyik véglet sem jó, hiszen ez utóbbi eredményezte azt, hogy a tömjénezés elmaradását a gyerekek felháborodással vagy kudarcélménnyel kezelték, márpedig egy normális világban miért kellene bárkit megdicsérni azért, mert hajlandó megtenni az életkorának megfelelő alapvető feladatait? Később sem jár külön a hónap dolgozója cím csak azért, ha valaki hajlandó bejárni a munkahelyére, vagy rendben tartja az otthonát, esetleg betartja a törvényeket.

Valós visszajelzés

Személyiségfejlődés szempontjából a visszajelzés (legyen az pozitív vagy negatív) mindenképpen jobb, mintha az egyén semmilyen visszacsatolást nem kapna. Egy bizonyos szintig még a kritikából is lehet tanulni, hiszen legalább van mihez viszonyulni. A túl sok kritika káros hatását nyilván senkinek nem kell elmagyarázni, nagyon kevesekben van annyi dac és kitartás ahhoz, hogy kisgyerekként a folytonos szidalmazást valahogy a maga előnyére fordítsa. A túlzott dicsérettel ezzel szemben az a probléma, hogy egy idő után természetes lesz és értéktelenné válik (például, ha a nagymama minden mondatát azzal zárja, „milyen szép/okos vagy…”, a gyerek idővel meg sem hallja, nem éri el az ingerküszöbét).

A teljesítményekkel kapcsolatos folytonos dicséret kialakítja azt a téves megfelelési kényszert, aminek következtében, ha a dicséret elmarad, akkor a gyerek (és később a felnőtt!) összeroppan, tanácstalanná válik: „Valamit rosszul csináltam?” Pedig dehogy, csak éppen semmi kiemelkedőt sem…

Persze mindent összevetve inkább dicsérjünk, mint szidjunk, de semmit sem túlzásba vive, mindent a maga idejében. Az alábbiakban olvasható 15 olyan példamondat, amelyek ritkábban hangzanak el, helyettük inkább a már említett szimpla „ügyes vagy”-gyal intézzük a dicséreteket (angol nyelvű eredeti verziója plakát formában letölthető innen.)

1. Büszke vagyok rád, hogy ilyen kitartóan próbálkoztál.
2. Sose add fel, még akkor sem, ha ennyi erőfeszítésedbe kerül!
3. Nagyon jól álltál a dologhoz, okosan vélekedtél ezzel/vele kapcsolatban
4. Sokat fejlődtél a(z) …..-ban, ez szuper.
5. Hűha, milyen ügyes megoldást találtál!
6. Nagyon szuper, hogy ilyen ügyesen együtt dolgoztatok a többiekkel.
7. Milyen kedves dolog volt ez tőled, igazán figyelmes barátja vagy X. Y.-nak!
8. Nagyon tetszik, hogy ilyen segítőkész voltál.
9. Ez egy nagyon felelősségteljes/figyelmes/kedves/segítőkész/becsületes dolog volt tőled!
10. Tetszik, ahogy megoldottad ezt a feladatot… Sokat gondolkoztál rajta?
11. Büszke vagyok rád, hogy… ilyen szorgalmasan elkészítetted a házi feladatot.
12. …ilyen szép rendet tartasz az íróasztalodon/szobádban.
13. Láttam, hogy figyelembe veszed a többiek kívánságát is, és ennek nagyon örülök.
14. Nagyon tetszik, hogy nem féltél szembeszállni ezzel a kihívással! Látod, meg is lett az eredménye. VAGY: Ne bánkódj amiatt, hogy most nem sikerült, legközelebb éppen emiatt tudod már, hogyan kell megoldani/játszani/taktikázni/mire kell figyelned.
15. Látod, ezt mind egyedül érted el. Nagyon ügyes vagy!

(Ridikül)