A belső rend örök igény – beszélgetés az ünnepről Kádár Annamáriával

A belső rend örök igény – beszélgetés az ünnepről Kádár Annamáriával

Beszélgetés Kádár Annamária pszichológussal

forrás: kozpont.ro

Ünnepi időszakban gyakran felmerül a kérdés, hogy a mód, ahogyan ünneplünk, valóban építő-e, van-e még értelme koszorúzni, locsolkodni vagy épp felvonulni. Mit épít az emberben egy-egy tradíció, lényeges-e az esemény eredeti üzenete a ma emberének? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a pszichológussal a március 15-e és húsvét kapcsán.

– Ön pszichológiai szempontból fontosnak tartja-e a vallási, történelmi ünnepeket és azok megtartását? Ha igen, miért?

– Az életmese az a történet, amit szülőként mindenki folyamatosan mesél önmagáról, hitvallásáról, álmairól és céljairól, félelmeiről és fájdalmairól, kudarcairól és győzelmeiről gyermekének. Ezt nemcsak este vagy az erre szánt pillanatokban, de folyamatosan meséljük magunkról, sokszor szavak nélkül is, akár a jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, önmagunkhoz, az emberekhez és a világhoz való hozzáállásunkkal, akár azzal, ahogyan és amit ünneplünk. Ahhoz, hogy szárnyaink legyenek, szükségünk van a gyökereinkre. A történelmi ünnepek is ezeket a gyökereket jelentik.

– Sok ünnepünk eredetileg szomorú eseményhez kötődik. Ez tekinthető üzenetnek? Vagy elvész a tartalom idővel?

– A szomorú eseményeket nem tudjuk megváltoztatni, de az ezekhez való viszonyulás módját igen. Ahhoz, hogy gondolkodásunk kereteit könnyen ki tudjuk tágítani, szükség van a rugalmasságra. Sok esetben a hitünk, véleményünk annyira rögzül, hogy már nem vagyunk képesek kilépni ezekből a keretekből. Egy-egy negatív esemény kapcsán hajlamosak vagyunk csupán áldozatként látni magukat és azt gondolni, hogy nem kell felelősséget vállalni semmiért, hiszen nem is tehetünk semmiről.  Olyan családi ünnepünk is van, ami szomorú eseményhez kötődik. Egy gyereknek tudni kell, hogy hol nyugszanak nagyszülei, dédszülei, az életünkhöz hozzátartozik a halál, a veszteség is. Fontos felidézni az ősök cselekedeit, mondásait, így maradnak meg az emlékezetünkben.

– Pszichológiai szemszögből az ünneplés módja, mint a felvonulás, koszorúzás, locsolás miről mesél? Építőek ezek?

– Az ünneplés módja segített a külső világban megélt rendet belső élménnyé emelni. Ez az igény örökérvényű: minden korban és a világ bármely pontján. Az ünnep nemcsak úgy élhető meg, hogy lemásolunk minden régi szertartást, hanem úgy, hogy végiggondoljuk, az adott idő milyen feladatra alkalmas és elszakadunk egy kicsit a hétköznapoktól.
– Van esetleg olyan példa a témával kapcsolatosan, más kultúrából, vagy más népszokások közül, amit jónak tart?

– A márciuska egy tavaszváró ünnep kelléke, amit a romániai magyarok is átvettek a románoktól. A marcisor a románok régi népszokása szerint taplógombából készült négylevelű lóherét ábrázoló kétszínű szalaggal átkötött kitűző, amit fiúk a lányoknak, más helyeken lányok a fiúknak adtak át, március első napjától az utolsóig. A kétszínű piros és fehér szalaggal ellátott márciuska a két évszakot, a telet és a tavaszt jelölve azt jelképezi, hogy a télből átléptünk a tavaszba. A márciuska a szeretetnek, szerelemnek, boldogságnak, barátságnak, a szerencsének és a jó kedélynek a szimbóluma. Gyimesen szalagból és hóvirágból, termésekből készült márciuskát adnak a lányok a fiúknak március 1-én.

– El tudná néhány mondatban magyarázni, hogy egy-egy alkalommal, akár vallási akár történelmi eseményről legyen szó, mi megy végbe az egyénben?

– A régi időkben az ember megszentelt időben és megszentelt térben élt. A megszentelt tér a rendezett világot, a megszentelt idő az élete idejének ritmusát jelentette és mindkettő a kozmikus történésekhez igazodott. A külső világban megtapasztalt, „teremtett” rend segítette a belső rendeződést. Az egymást követő szertartásokban ott volt a megélt ritmus is. A magyarok valaha a Nap járásához igazították benső teendőiket és ünnepeiket is.
– Mennyire tekinthetők misztikusnak ezek az ünnepek mára?

– Korábban az emberek beleszülettek a hagyományba, mert a világban való tájékozódáshoz szükséges tudást a szűk közösségekben adták át szájról szájra. A hagyományos rend íratlan szabályait idővel rögzítették, majd leírták a kultúra minden területén felhalmozódott ismereteket is. A hagyomány, az áthagyományozás korábbi szerepét fokozatosan átvették más módszerek, amelyek sokszor a külsőségeken alapulnak, az emberi kapcsolatokban rejlő erő elvesztődik, így meggyengült a hagyomány, az ünnep közösségteremtő ereje. A hagyománytalan világban könnyen talajvesztetté válunk. Emiatt fontos az ünnepeket újraértelmezni, újramesélni. A hagyományos, szimbolikus elemeknek vissza kell adni az eredeti jelentésüket, vissza kell emelni, bele kell mesélni a mába őket. Ez is egy módja annak, hogy beleszeressük a világot gyermekünk szívébe.

– Hogyan lehetne vonzóbbá, érdekesebbé tenni az ünneplést egy gyermek számára? Egyáltalán szükség van erre?

– Az ünnep, a szertartás mindig kiemelkedés a hétköznapokból, visszakapcsolódás a világhoz való egységhez. Az ünnep lényege az élmény, az átlényegülés, a meghaladás, a tudatosság, a külső és belső előkészületek, az idő és az élet megszentelése. Ahogy Márai mondja gyönyörűen: „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.” A közösségek, a család életében nagyon fontos szerepe van az együtt megélt ünnepeknek, amelyek segítenek az idő újrastrukturálásában és a legfontosabb értékek megélésében, mint összetartozás, megújulás, feltöltődés.