A házi áldás, ami most minden korábbinál aktuálisabb

A házi áldás, ami most minden korábbinál aktuálisabb

“Ma is keressük ezeket a feliratokat. Igéket, bölcsességeket, idézeteket. De még jobban szomjazik mindegyikünk a szeretetre, megértésre. Valamilyen oknál fogva agyunk nem tud különbséget tenni a hittel elképzelt dolgok és a valóságos képek között.” Tihanyi Rita szakértőnk személyes hangvételű írása.

Most jutott eszembe, elmerengve a közösségi oldal képes bölcsességein, nagymamám konyhája. Az a konyha, ahová bemerészkedtem minden reggel álmosan, szemeimet öklömmel dörzsölgetve, egyik lábamra rátekeredett, másikon térdig felcsúszott pizsama nadrággal. Bámészan álldogáltam, vártam, hogy sürgő-forgó Mamókám egyszer csak észrevesz.

Felém fordult:

— Szervusz, Rózsám! Felébredtél? – és már a szeme is mosolygott rám.

— Aha… – dünnyögtem álmosan – Ez micsoda? És miért van itt? – és falon függő, hímzett, feliratos kékfestő terítőre mutattam.

A mai napig emlékszem a feliratára:

Hol hit, ott szeretet,
Holt szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten,
Hol Isten, ott szükség nincsen.

Már nem tudom, hogy mit válaszolt erre nagymamám, pedig szeretném felidézni a szavait. A hangjára viszont igen. A bölcs, kedves, némelykor incselkedéssel teli hangjára.

Ma is keressük ezeket a feliratokat. Igéket, bölcsességeket, idézeteket. De még jobban szomjazik mindegyikünk a szeretetre, megértésre. Valamilyen oknál fogva agyunk nem tud különbséget tenni a hittel elképzelt dolgok és a valóságos képek között. Ezért is esik jól a lelkünknek, amikor olyan gondolatokat olvasunk, amiről tudjuk, olyan, mintha mi gondoltuk, mondtuk volna. Olyan, mintha a MIÉNK lenne.

Szeretek anekdotákat mesélni. Olyan történeteket is, amelyek megtörténtek, és olyanokat is, amelyekről azt gondolom, megtörténtek. Hiszem, hogy a világ a szebbik oldalát is képes megmutatni, ehhez talán meg kell ismerni azt az arcát is, amelyik nem olyan szép. Keserű, sokszor bánattal teli. Azért kellenek ezek, hogy értékelni tudjuk azt, amelyik megmutatkozik azonnal, ha képesek vagyunk hinni benne.

Mert való igaz: veszekedések a nagymamám házában is voltak. Sírások, heves viták, aztán bocsánatkérések is. És az állandóan kint függő házi áldás figyelmeztetett valami olyasmire is, amire most is, ezekben a napokban is, és mindenkor oda kellene figyelni: szeretettel forduljunk egymás felé. A gyerek, a szülő, a nagyszülő… és mindenki.

Világnézettől, kortól, nemtől, hovatartozástól függetlenül.

Szerző: Tihanyi Rita pedagógus, gyermekagykontroll-oktató