Analóg tudás is fontos a digitális világban!

Analóg tudás is fontos a digitális világban!

Digitalizáció ide vagy oda, vannak olyan „régimódi” képességek, amelyet a Z- és Alfa-generációk se nélkülözhetnek. Ráadásul ezeket nem is mindig tanítják az iskolában, tehát nekünk, X- és Y-generációs szülőknek kell átadnunk nekik. Tudod, melyek ezek?

Analóg tudás a digitális világban? A Digitális család ezt a kérdést feszegeti cikkében.

Megmutatjuk nekik az analóg tudás minimumait?

Vajon miért érheti az a vád a mai gyerekeket, hogy telefon nélkül eltévednének, vagy hogy nem tudnak fára mászni? Nincs ebben benne a mi felelősségünk – azaz néha a túlzott féltésünk is? Kár kertelni, ezeket a dolgokat, vagy legalábbis a nagy részüket nekünk magunknak kell átadni a gyerekeinknek, hiszen ezek az iskolai tananyagnak sem részei. És vajon mik azok a készségek, amelyek nélkül – számítógép ide vagy oda – megnehezedhet a felnőtt életük?

Például valami minimális főzőtudományra szükség van, nem lehet mindent egy ételrendelő appal megoldani.

A többi házimunka is olyan tudás, amit érdemes előbb-utóbb elsajátítani, hiszen egy idő után nem lesz ott a mamahotel kiszolgáló személyzete.

Könyvtár, térkép, ragtapasz

A könyvek világát sem lehet teljesen elfelejteni. Remek dolog, hogy a neten mindenre rá lehet keresni, de azért nem baj, ha egy házi dolgozathoz a könyvtárban is képesek anyagot találni (a könyvtári katalógus már úgyis digitális). A térkép szintén hasznos találmány, arra az esetre, ha esetleg lemerülne a telefon útközben. És ha már a térképnél tartunk: azt sem árt megtanulni, miért jó a szabadban lenni. Miért jó sátorozni, és egyáltalán mit kell elvinni egy kempingbe, hogyan kell felállítani egy sátrat, és hogyan kell elsősegélyt nyújtani, ha valaki esetleg könnyebb sérülést szenved. Hogyan kell biztonságosan tüzet gyújtani, mire kell vigyázni egy erdőben vagy egy sátorhelyen.

Felkészülés a felnőtt helyzetekre

A hagyományos képességek egy másik része az önálló döntésekre készítheti fel a gyerekeket. Nem árt például időben bevezetni őket a pénzügyi döntések alapjaiba: mit jelent a megtakarítás, a hitel stb.

A kommunikációs képességek se merüljenek ki az emojik helyes használatában. Nem árt például, ha megismernek néhány olyan helyzetet, amelyben a szituációhoz illően kell viselkedniük: ilyen lehet az iskolai felvételi, majd az állásinterjú. És ha már itt tartunk: nem árt az sem, ha úgy kerülnek ki az iskolából, hogy tudják, mi a motivációs levél és a jó önéletrajz, és önállóan képesek is ilyet írni.

A levelezés kézírásos formája újra egyre népszerűbb, hiszen a személyességével nem ér fel egyetlen e-mail sem. Az sem véletlen, hogy a kalligráfia egyre kedveltebb hobbi: ez számomra azt mutatja, hogy nem kell rémeket látnunk. A digitális világ nem fogja eltörölni sem a könyvnyomtatást, sem pedig a kézírást. Legfeljebb a szerepük változik, a fontosságuk nem – ahogy a következő generációk sem lesznek sem túlságosan elkényelmesedettek, sem önállóságra képtelenek. Csak meg kell mutatnunk nekik a hagyományos készségeket, és meghagyni a szabadságukat a választáshoz.

A teljes cikket a digitaliscsalad.hu-n olvashatod el.