Anya és barátnő – Miért ne legyél te is egyben a kettő?

Anya és barátnő – Miért ne legyél te is egyben a kettő?

Vannak anyukák, akik büszkén kérkednek azzal, hogy a lányuknál a legjobb barátnő szerepében is vannak, s minden szívügyüket megosztják egymással, sőt együtt buliznak, és egymás ruháit hordják. Valamiért ezek a kamasz lányok mégsem tűnnek boldognak, és felnőttként is gyakran küzdenek párkapcsolati gondokkal. Hol csúszott hiba a rendszerbe?

A Családinet cikkét olvastuk az “anya – barátnő egyben” nevelési stílusról.

A „barátnő anya”

A jó fej anya a kölcsönös nyíltság ürügyén szívesen traktálja gyermekét a saját problémáival. Megbeszéli vele, hogy milyen az apja az ágyban, elmondja neki, hogy talált egy új szeretőt, válás esetén pedig az apa összes viselt dolgát a lánya nyakába zúdítja.

Hogy megőrizze gyermeke szeretetét, mindent megenged neki: a kölyök megveheti a legdrágább cuccokat, még akkor is, ha nem igazán engedhetik meg maguknak a költekezést. A csemete bármikor kérdezés nélkül elmehet bulizni, másnap senki nem kéri számon tőle, hogy mikor jött haza, és mivel, kikkel töltötte az estéit.

Hogy miért ilyen engedékeny a „barátnő anya”? Talán azért, mert annak idején túl szigorúan nevelték, és megfogadta, hogy ennek az ellenkezőjét teszi. Az is lehet, hogy minden erejével arra törekszik, hogy megtartsa gyermeke szeretetét, ezért aztán semmiben nem szab neki gátat.

A jó fej szülő nem tudja felvállalni a szülői felelősséget, semmire nem mond nemet, nem szab határokat, nem kéri számon a gyereket, nem vár tőle teljesítményt.

A „barátnő anyák” hajlamosak arra is, hogy akkor és úgy szeretgessék a gyereküket, amikor arra nekik van szükségük, és nem akkor, amikor a gyereknek lenne erre igénye. Valójában nem igazán képesek a csemetéjük igényeire ráhangolódni. A jó fej anya a saját kielégítetlen intimitásigényét próbálja a gyerekén keresztül megoldani. Gyakran külsőségekben is megpróbál a kamaszodó gyerekére hasonlítani: felveszi a ruháit, utánozza a hajviseletét.

Bár csupa szeretetből teszi mindezt, mégis szinte jóvátehetetlen károkat okoz a gyermekének.

Mit él át a gyerek?

Azzal, hogy a szülője nem szab neki határokat, nem állít elé feladatokat, a gyerek magára hagyottnak érzi magát. Azt éli meg, hogy vele nem igazán törődnek, a szüleinek mindegy, hogy hol és kivel tölti az estéit, és senki nem vonja őt felelősségre, ha drogozni vagy inni kezdene. A szülő ezzel azt tanítja meg neki, hogy nem kell felelősséget vállalnia semmiért, bármit megtehet, nincs következménye. Így aztán nem fejlődik ki a felelősségtudata. Mindez óriási problémákat okoz majd neki, ha közösségbe kerül, ahol alkalmazkodnia kellene a többiekhez. Óvodában, iskolában elképesztő dührohamokat produkálnak ezek a gyerekek, ha valami nem úgy történik, ahogy ők szeretnék.

Folyamatosan konfliktusba kerülnek a pedagógusokkal, felnőttként pedig a főnökeikkel, mert képtelenek elfogadni, hogy valaki határokat, szabályokat állít.

Mit tehetsz, ha úgy érzed, talán nálatok is lenne min változtatni? Olvasd el a csaladinet.hu cikkét!