Életre szóló sérülés: a kiközösítés megnyomorítja a lelket
Mi a felnőttek legfontosabb célja? Jó embert nevelni a gyerekekből, akik majdani felnőttekként nemcsak megállják a helyüket a gyakorlati dolgokban, de szívük, lelkük is helyén van.
A felnőttek felelőssége tehát az is, hogy elültessék a gyerekekben az egymás iránti elfogadás magocskáját. Minél előbb, annál jobb, de soha nem késő. Ezt a célt tűzte ki maga elé az iskolai sokszínűség hete névre keresztelt program, mely április 8-12. között zajlott azokban az iskolákban, melyek jelentkeztek rá, és aminek kapcsán a kirekesztésről írt a Femina.
A kirekesztésnek, zaklatásnak áldozatul eső gyerekek mindeközben talán életre szóló lelki sérülést szenvednek. Önbecsülésük csorbát szenved, megkeserednek, bezárkóznak, személyiségük további fejlődése rossz irányt vehet a negatív hatások miatt.
A felnőttek kezében a változtatás
A felnőttek dolga az, hogy a gyerekközösségek működését, a gyerekek egymással való viselkedését figyeljék, és feltétlenül észrevegyék, ha gond van. Ahogy az áldozatot meg kell védeni, úgy a zaklatót, kirekesztőket, csúfolódókat is észre kell venni.
A gyerekek még csak tanulják az élet dolgait, és sajnos sokkal kevésbé elfogadók egymással szemben. Ha erre nem figyelnek a felnőttek, ez a hozzáállás meg is maradhat felnőttkorra is, aminek a jövőben egy lelkileg szegényebb, agresszív, egymás ellen forduló társadalom lehet az eredménye.
A Sokszínűség Oktatási Munkacsoport által szervezett program célja, hogy elejét vegyék az iskolákon belüli előítéletességnek, zaklatásnak és bántalmazásnak, melyet a különbözőség vált ki a gyerekekből. Egy kisfilmet is készítettek Te mit csinálnál? címmel.
A cikk folytatása a Femina oldalán olvasható.