Így ássuk alá észrevétlenül gyermekeink önbizalmát

Így ássuk alá észrevétlenül gyermekeink önbizalmát

Az önállóságon keresztül vezet az út az önbizalomig. “Ha te építed meg; ha te rajzolod meg; ha te vágod ki; ha te gombolod be… csak egyet tanulok meg: hogy te ügyesebb vagy, mint én.”

A fenti idézet egy óvoda faliújságján olvasható. A dolgozók minden bizonnyal ezzel akarták gondolkodásra késztetni a szülőket: valóban a gyerek hosszú távú érdekeit szolgálja, ha különböző indokokkal mindent elvégzünk helyettük? Meddig kell engedni, hogy a gyermek kipróbálja a saját ügyességét? – tette fel a kérdés a csaladinet.hu szerzője.

Könnyű belecsúszni a túlzott féltés helyzetébe

Sok szülő azért nem engedi a gyerekét fára mászni, mászókázni, szaladgálni, azért nem ad kést a kezébe, mert félti. Nehéz meghatározni, meddig van szó józan elővigyázatosságról és mikor kezdődik a túlzó mértékű féltés, de az biztos, hogy könnyű belecsúszni ez utóbbiba. Hiszen természetes például, hogy egy kétéves kezébe nem adunk kést, de egy alsó tagozatosnak elvileg már képesnek kellene lennie erre a feladatra. Ennek ellenére a szülő továbbra sem bízik meg benne – egyszerűen fejben „nem nő együtt” a gyermekével, és a valódi életkoránál fiatalabbként kezeli.

Hasonló a helyzet az olyan, ügyességet igénylő tevékenységeknél, mint a biciklizés, a mászókázás vagy a fára mászás. Főleg ez utóbbi osztja meg a szülőtársadalmat: bár a mai anyák és apák többsége mászott fára gyerekkorában, a sajátjaiknak ezt mégis egyre kevesebben engedik meg. Rosszul teszik: kutatások bizonyítják, hogy a fára mászás során bonyolult agyi folyamatok zajlanak, így nagyon jó hatással van az értelmi fejlődésre.

Sok családban azonban mindennek épp az ellenkezője okoz gondot. A szülők vagány, önálló gyereket szeretnének, aki azonban nem teljesíti ezeket az elvárásokat. Esze ágában nincs fára mászni, nem érdekli a biciklizés, ha hajlandó is egyedül felvenni a cipőjét, olyan lassú, hogy a család mindenhonnan elkésik miatta.

A szülők kétféle – hibás – reakciót adhatnak minderre.

  • Az egyik típus inkább elvégez mindent a gyerek helyett: felöltözteti, felrakja a mászókára, löki a hintán.
  • A másik veszekszik a gyerekkel, másokhoz hasonlítja („Zsuzsika mennyivel ügyesebb nálad!”), vagy éppen a saját gyerekkori énjét állítja elé példaként („A te korodban én ezt már tudtam.”)

A gyerek énképére mindkettő igen rombolóan hat, hiszen úgy érzi, nem tud megfelelni a szülői elvárásoknak.

A cikk folytatása a csaladinet.hu oldalon olvasható.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.