Kizsigerelés helyett megbecsülést az apáknak!

Kizsigerelés helyett megbecsülést az apáknak!

Társadalmi berögződések és a gazdasági szereplők korlátolt gondolkodásmódjának egymást erősítő hatása is akadályozza a magyar férfiakat apaszerepük maradéktalan megélésében – véli Léder László pszichológus.

Korunk apaképe a lúzer és az agresszív macsó skáláján mozog, és a témáról való egyre nagyobb nyilvánosságot elérő beszéd sem feltétlenül a pozitív változást segíti. Ha a munkaadók apafókuszú szemléletváltása felváltja a jelenlegi kizsákmányoló attitűdöt, az bármelyik vállalatot az egekbe repítheti. Szókimondó interjút közölt a novekedes.hu Léder László pszichológussal a szülői létről és a munkáltatók gondolkodásáról, az apaság hamis prófétáiról.

Az apaság kérdése trendivé vált napjainkra. Elégedett a helyzettel?

Természetesen nem vagyok elégedett. Szerintem a trendiség egyszerre jelent esélyt és veszélyforrást is. Úgy gondolom, hogy az apaság kultúráját európai szinten is újra kell teremtenünk, ám mélyen hiszek abban is, hogy minden nemzetnek megvan a sajátja, tehát ki kell találnunk a magyar apakultúrát is. A trendiség ebben az esetén esélyt jelent, hiszen fontos, ha erről a kérdésről egyre több szó essen.

Azt viszont veszélyes tendenciának látom, hogy a témával kapcsolatban megjelent a hamisság, s azzal együtt a hamis próféták is aktivizálódtak.

Utóbbiak tudományos alapok nélkül, városi hiedelmek, klisék alapján beszélnek az apaságról. Pedig most az alapozás idejét éljük, az alapnak pedig tisztának és szilárdnak kell lennie. Az Apa Akadémia is csak hiteles kutatási adatokat és a valós életből érkező megoldásokat vesz fontolóra.

Az apaságot illetően mit jelent a hamis próféta státusza és a hamisság?

Számos megjelenési formája közül a két legszörnyűbbnek az úgynevezett „cuki apaságot”, illetve a „macsó apaságot” tartom.

Az meg milyen?

A cuki apaság egy nagyon fogyasztható, mézesmázos, hamis képet mutat az apáról, ami az egész ügyet rossz irányba viszi. Ezzel párhuzamosan pedig nem tudunk kilépni az apátlan világképből s még mindig úgy gondolkodunk a családról, hogy az valójában csak az anya és a gyerek jelentette közösség, apa persze segítsen, ahol tud, de valójában „nem tartozik hozzánk”.

A társadalom pedig egy olyan szatellitként tekint az apára, amelyik kering a család nevű bolygó körül B-kategóriás tényezőként.

E cukisággal együtt jár az inkompetencia is, hiszen apa nem csak ügyetlenebb anyánál, de kevésbé kompetens is, akit így megint csak anyának kell edukálnia és támogatnia. Szerintem az apátlan világkép akkor törik össze, ha a társadalom teljes mértékben elhiszi és elfogadja, hogy az apa biológiailag és pszichológiailag az apaszerepre determinált, abszolút kompetens ember; el tud látni egy újszülöttet, tudja menedzselni a családi életet és helye van a gyerek nevelésében is. A „macsó apaság” pedig a modern apaságban véli felfedezni az elveszett férfias szerepkört. Ezzel az a baj, hogy macsóságot Hollywood-ban találták ki, és pont a valós férfi viselkedést teszi lehetetlenné.

Hogyan lehetne valóban segíteni a jobb szülővé, harmonikusabb családdá válást? Hogyan lehetne lazítani a férfiakat egyre inkább satuba szorító “több pénz vs több családdal töltött idő” problémán, hogyan segíthetők ez ügyben a férfiak? Az interjú folytatása a novekedes.hu oldalon olvasható.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.