Egyszer a “bezzeg anyukának” is visszanyal a fagyi
Mindenki ismeretségi körében vannak “bezzeg gyerekek”. Akik minden körülmények között jobbak a tiédnél, mert… mert csak. Mert “bezzeg anyukának” csak “bezzeg gyereke” születhet.
A SHE Férfivélemény rovatában Trux Béla írását olvastuk a “bezzeg anyukának” a “bezzeg gyerekeiről”.
Az én gyerekem sosem volt “bezzeg gyerek”. Embernek született, éppúgy vannak hibái, mint kiemelkedő képességei. Sosem csináltam ebből versenyt. Akkor is a jó szándék vezérelt, amikor a játszótéren megdicsértem valamiért “bezzeg anyuka” gyerekeit. Nem kellett volna. Mert azonnal jött a tömjénfüst meg a hazabeszélés. Hogy naná, hiszen jól vannak nevelve.
“Bezzeg anyának” “bezzeg gyerekei”
Mert az enyém nem? – morfondíroztam el egy pillanatra. Tényleg. “Bezzeg anyuka” “bezzeg gyerekei” mintha mindent jobban csinálnak. Ügyesebben fújják az orrukat, hamarabb kezdtek járni, jobban verekednek, még a kanalat is egyedül használják már egy ideje, mert olyan önállóak. Korán meg kellett tanulniuk, mert “bezzeg anyukának” alig van ideje, hiszen annyi a dolga szegénynek. Elvégre eggyel több gyereke van, mint nekünk.
“Bezzeg anyuka” “bezzeg gyerekei” mindig mindenben jobbak voltak. Közben nálunk is megszületett a második. Úgy voltunk vele, hogy ugyanazt az elbánást kapja ő is, mint a testvére. Egyikükkel sem fogunk kivételezni sem a jutalmazásban, sem a fenyítésben, ha épp arra van szükség. Csakhogy egy eltérő személyiségű gyereket kaptunk, akinél semmi nem működött úgy, ahogyan azt a testvérénél megszokhattuk. A nagynál annak idején vért izzadtunk az altatással, a kicsinél soha nem volt ezzel gond. Volt helyette mással.
Na, kaptunk mi “bezzeg anyukától”! A miénk neveletlen, de neki mindkettő tökéletes, pedig azok is eltérő személyiségek ám! – hallgattuk, ha akartuk, ha nem. Próbáltam menteni a menthetőt: hogy nem a neveléssel van probléma, elvégre azonos bánásmódban részesülnek, az egyik mégis ilyen, a másik meg amolyan. Ha igaza lenne, egyformán lennének rosszak. (Hogy jók lennének, azt már említeni sem mertem.)
Mit ad Isten…
Azután – Isten nem ver bottal – megszületett “bezzeg anyuka” harmadik gyereke, és ekkor megtanulta, hogy előbb-utóbb mindenkit utolér a végzet. Bezzegéknél beköszöntött a káosz és a rémuralom. Hogy csak anyuka esett szét a megszaporodott tennivalók súlya alatt, vagy az új jövevény volt annyira rosszcsont, hogy a másik kettőt is sikeresen “megnevelte”, azt nem tudom – de nem is érdekel.
A gyereknevelés nem egy verseny. Nincsenek győztesek és vesztesek. Ha így állsz hozzá, máris veszítettél. Nemcsak te, hanem a gyereke(i)d is.
A teljes cikk a she.life.hu oldalon jelent meg.