Ilyen a szülő, ha túlvédő

Ilyen a szülő, ha túlvédő

A túlvédő szülő nem akar rosszat. Címkézés és ítélkezés helyett ezért azt a kérdést érdemes feltennie magának, vajon miért alakult a családi életük így?

A túlvédő szülőkről megjelent cikket a Családinet oldalán olvastuk.

Míg egy csecsemő ideje legnagyobb részét édesanyja karjaiban tölti, addig az életkor előrehaladtával, az egészséges fejlődés során, egyre erőteljesebb lesz a gyerek igénye a világ felfedezésére. Ez azt jelenti, hogy időről-időre eltávolodik szülőjétől, hogy tapasztalatokat szerezzen a világban, majd ismét visszatér a biztonságos bázisra, hogy édesanyjától energiát gyűjtsön. Ez a fajta szülő által támogatott exploráció azért rendkívül fontos, mert így sajátítja el a gyerek a világban való boldoguláshoz, az önálló léthez szükséges készségeket.

Ezért elengedhetetlen, hogy a szülő bátorítsa gyerekét, és ne szabjon indokolatlan korlátokat. Természetesen nem arról van szó, hogy a szülőnek cserben kell hagynia a gyerekét tényleges vészhelyzetekben, hanem arról, amikor egy szülő az élet természetes veszélyeitől, a normál életvitelhez kapcsolódó akadályoktól akarja mindenáron megvédeni a gyerekét.

Ilyen például a kisgyereknél, ha az anyukája sosem engedi a játszótéren levő játékokra, vagy később nem engedi el osztálykirándulásokra, táborba, vagy kamaszkorban kimozdulni a kortársakkal.

A túlvédő szülői magatartás

A túlvédő szülő mindenfajta érzelmi vagy fizikai sérüléstől meg akarja kímélni gyermekét, beleértve mindennemű negatív tapasztalatot, visszautasítást, csalódottságot, boldogtalanságot vagy kudarcot.

A szülői túlvédés tehát olyan szélsőséges magatartást jelent, amelyben a szülő kontrolláló, támogató vagy védő funkciója olyan mértékben van jelen, hogy az gátolja a gyerek autonómiáját, és az önálló életvitelhez szükséges készségek egészséges kialakulását. Nehézkes a túlvédés megítélése, hiszen itt alapvetően pozitív magatartások billenek át a negatív oldalra, ráadásul a legtöbb esetben vitathatatlan a szülő jószándéka.

Jellemző a túlóvó szülőre, hogy

• Folyamatosan felügyeli és korlátozza gyereke viselkedését
• Meg akarja szabni, hogy gyereke hol és mit csinálhat, illetve kivel töltheti szabadidejét
• Túlságosan beleavatkozik gyereke életébe és döntéseibe
• A biztonságot és a függést támogatja az autonómiával és a felfedezéssel szemben
• Mindig “ő tudja a legjobban”, hogy mi a jó a gyerekének

Túlvédő szülő gyerekének lenni olyan, mint egy aranykalitkában élni. Akárhonnan is nézzük, mégiscsak bezártságról van szó, ami ahhoz vezet, hogy ezek a fiatalok felnőttkorban sem lesznek képesek arra, hogy saját szárnyaikat használják.

Az egészséges szülői szerep kettős: miközben minden életkorban biztosítja a szükséges biztonságos bázist, amellett támogatja gyereke önállóságát, a világ felfedezése iránti igényét.

Bár nyilvánvaló, hogy a legtöbb esetben a túlvédő szülő célja is az, hogy gyerekének mindenből a legjobbat biztosítsa, sajnos az ilyen szélsőséges szülői működés rengeteg negatív következménnyel jár.

Kíváncsi vagy a túlféltés lehetséges következményeire is? Olvasd el a csaladinet.hu írását a témában!