Ötletek egyedülálló anyáknak – a mindennapokhoz

kisfiú az anyukájával nevet

Ötletek egyedülálló anyáknak – a mindennapokhoz

Túl lehet élni a hétköznapokat egyedülálló anyaként? Egyáltalán, túl kell élni? Vagy megélhetjük inkább őket, mint egy nagy kalandot? Mivel szerintünk az utóbbi, mutatunk néhány tippet a mindennap(ok)hoz!

Horváth Viki 10 szuper ötletet szedett össze nekünk a pottyoslabda.hu-n, amelyekből 5-öt meg is mutatunk neked!

1. Felejtsd el a lelkifurdalást!

Fel a kezekkel! Hányan vagyunk, akik magunkat hibáztatjuk a válás miatt, vagy legalábbis sokszor kérdezzük magunkat, vajon mindent megtettünk-e a házasságunkért? Ha te is feltetted a kezed, itt az én véleményem: Biztosan jó okod volt arra, hogy kiléptél – vagy a férjednek volt jó oka ugyanerre.

Viszonylag kevesen tervezik egyszülős családban felnevelni a gyereket, a többiek inkább harmonikus, boldog családi életre vágynak. A hangsúly itt a harmonikuson és a boldogon van; az a család, amely gyakorlatilag nem funkcionál, nem követendő példa a gyereke(i)dnek. Követendő példa azonban az a szülő, aki kiáll magáért, a boldogságáért, a gyerekeiért, és felveszi a kesztyűt a mindennapok ellen – ha úgy adódik, akár egyedül is.

2. Szögezzük le: nem ciki egyedülálló szülőnek lenni!

Ha még abban a fázisban vagy, hogy szerinted kínos egyedülálló anyának lenni, hadd osszak meg veled egy történetet az én életemből.

Amikor enyémgyerek oviba került, ki kellett tölteni egy kérdőívet mindenféle adattal nevezett gyerekről. Ott virított a kérdés is, hogy egyedül nevelem, avagy családban. (sic!) Ezt a kérdést ikszeltem be utoljára, mert … ciki volt beírni, hogy igen, én egyedül nevelem. Főleg, mert hivatalosan még nem voltam elvált.

Teháááát, ha szó szerint vesszük, én még nem neveltem őt egyedül. Lehet így is érteni, meg úgy is, nem igaz? Aztán csak tettem egy ikszet, a két válasz közé. Egy kicsit közelebb az egyedülállóhoz, azért úgy, hogy lássák, akár el is csúszhatott a kezem. Nem szándékosan, igazán; ha az ember sietve ikszel dolgokat, ez bárkivel megtörténhet.

Aztán eltelt egy hónap az ovis időszakból, és miközben én hivatalosan is egyedülálló lettem, rájöttem, hogy az összes többi gyerek családban (sic!) él. Miközben a statisztikák azt hazudják, hogy minden második házasság válással végződik. Nagyon igazságtalannak tartottam, hogy egyedül enyémgyerek szüleinek a házassága végződött válással az egész ovis csoportban. Sőt! Volt egy anyuka, aki egyenesen kézen fogva járt a férjével – az utcán, nyilvánosan! – az oviba a gyerekért, miközben én idejét sem tudtam, mikor fogtam meg felnőtt ember kezét utoljára.

Az ovis évek alatt lassan azonban kiderült, hogy rajtam kívül két elvált anyuka is van. További kettő bántalmazó kapcsolatban élt, és éppen próbált kilábalni belőle. Két apuka külföldön dolgozott, és alig-alig járt haza. Legalább ketten mondták, hogy csak az anyagiak tartják vissza őket a válástól; a verekedős Ferike pedig gyerekkora óta nem látta az anyukáját, csak az apukája neveli.

És az anyuka, aki kézen fogva sétált a párjával? Nos, a párja a második házassága volt. Tény, hogy az ovis csoport másik fele teljesen átlagos vagy átlagon felüli, boldog, kétszülős családban élt, de ugye érted, amit próbálok kifejezni? Mással is megtörténik, a környezetedben is!

3. Bízz magadban!

A váláshoz vezető út ritkán rövid. Nagy eséllyel már jóval azelőtt magadra voltál utalva, mielőtt a hivatalos papíron megszáradt a tinta. Megcsináltad? Meg, hiszen itt vagy. Hiszed vagy sem, ezután is működni fog minden! Lehet, hogy rögösebb az út, mint ahogy elképzelted, és néha még kátyús is, de nem járhatatlan!

Ha most azt gondolod, könnyen dumálok innen a part széléről… akkor igazad van, könnyen. Tudod, mi segített nekem? Megszámoltam, hányszor mondom el egy héten enyémgyereknek, hogy „Ne add fel!” vagy „Meg tudod csinálni”, esetleg azt, hogy „Még egy kicsit tarts ki”. Aki aztán nem adta fel, meg tudta csinálni, és még egy kicsit kitartott. Ha neki sikerült, nekem miért ne sikerülne újra és újra? És neked?

4. A kárpótlás nem a te feladatod!

Ha a gyerek elvesztette a kétszülős családját, nem tudod pótolni neki semmivel. Szerencsére nem is kell. Sokkal nagyobb igénye van a biztonságra, amiket én két új játék és élő kisnyulacska helyett élményekkel próbálok megadni. Kirándulunk, utazunk, és kipróbálunk egy csomó olyat, amit még nem csináltunk soha. Nemcsak minőségi időtöltések ezek; még büszke is vagyok magamra, hogy átléptem a saját határaimat.

5. Egyedülálló vagy – vagy egyszülős család?

Csak azért, mert férjedből exférj lett, még nem szűntetek meg családnak lenni, csak a létszám változott. A napi feladatok nagyobb kihívást jelentenek, hiszen egyedül vagy rá. Az olajozott működéshez én bevonom enyémgyereket is, mert ő is tagja a családnak. Nem, nem több házimunkát osztok rá, mint egyébként, hanem megbeszélem vele a napi programot. Így ő pontosan tudja, mi miután következik: mikor van vele időm leülni vagy mikor kell végigszenvednie velem a bevásárlást.

Kattints a folytatáshoz a pottyoslabda.hu cikkére, mert nagyon jó!

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.