Párhuzamos valóságok – avagy mi zajlik egy kamasz életében? Hogyan előzheted meg a tragédiát?!

Párhuzamos valóságok – avagy mi zajlik egy kamasz életében? Hogyan előzheted meg a tragédiát?!

Bár tudnánk valóban, hogy mi zajlik egy kamasz életében, de azzal, hogy a szobájába zárkózik, alig beszél, szinte állandóan a közösségi médiaplatformokon lóg, semmi lényegi információt nem tudunk meg Róla. Az online és az offline valóság határán táncolnak és néha pofára esnek, de mi, szülők is. Hogyan segíthetünk? Hogyan lehetünk jelen szülőként a kamasz gyerekünk életében?

 

Párhuzamos valóságban élnek; van a valódi, a kézzel fogható idő és tér, fel kell kelni, suliba menni, ott feleltetnek, dolgozatot iratnak, ahogy Ők mondják, semmi extra…. és van az online tér, ami 0-24 órában kíséri Őket, a barátok és az ellenségek is ugyanúgy megtalálják Őket, itt szerzik be a legtöbb infót a világról, ami hihetetlen mennyiségben zúdul rájuk. És zúdítják magukra, mert valójában az online felületen élnek, sokan az ágyuk mellett tartják és ha éjszaka érkezik egy üzenet, azonnal felkelnek, hogy nehogy lemaradjanak valamiről… Ez egy erős függés, FOMO – Fear of missing out – félnek, hogy kimaradnak, lemaradnak valamiről ezért állandóan készenlétben állnak, ami iszonyatosan megterheli az idegrendszerüket is, nem kapcsolnak ki.

 

Egy átlag kamasz napi 6-7 órát lóg a neten egy átlagos hétköznap, hétvégén pedig 8-10 órát is akár, itt élik a közösségi életüket is, online videójátékoznak, különféle szervereken, különféle tematika alapján csoportosulnak és van, hogy világraszóló barátságokat kötnek úgy, hogy életükben nem találkoztak és vélhetően nem is fognak.

 

Mit tudunk mi szülők?

Annyit látunk, hogy a kamaszunk kissé motiválatlan, hogy állandóan a kezében a mobilja, mintha egy új végtagja nőtt volna ki, idétlen képeket készít magáról és bedobja az online csoportba – igen, mert Ők már rég képekkel és videókkal kommunikálnak, nem szavakkal, max. szótöredékekkel és piktogramokkal.

És kell az azonnali visszajelzés, mert abból tudják, hogy az adott kortársközösség értékrendjének megfelelnek-e, mind külsőleg, mind a kommunikációjukban… és itt sokszor az elcsúszás, hisz mi van akkor, ha egy olyan közösség tagjaként funkcionál a fiatal, sőt egyre inkább oda akar tartozni, akik rossz, káros értékrendet képviselnek, isznak, drogoznak vagy egész egyszerűen csak olyan eszméket vallanak, ami kiközösít valakit vagy valamilyen nációt akár….

A hovatartozás érzése, a közösség részeként való megbecsülés igénye – fogalmazhatok úgyis, hogy menőnek lenni, menővé válni – alapelvárás, főleg az érzékeny, mindenben bizonytalan kamaszkorban, amikor is a hormoncunami is bezavarhat a normál értékrendnek.

 

Itt kell, hogy megemlítsem a biológiai korlátokat is, hiszen az agy prefrontális része, a homloklebeny csak 25 éves korra alakul ki, ez azért fontos, mert ez a terület felelős az érzelemszabályozásért, a gátlófunkciókért, ami kamaszkorban még csak félárbócon működik. Ezért annyira fontosak a keretek és szabályok, amit együtt határozunk meg a kamasszal, mert akkor megpróbálja azt betartani – jó esetben – és ha megszegi azokat akkor tudja, hogy következményekkel jár. Ebből tanul. Minél impulzívabb személyiség valaki, annál fontosabbak a határok, mert még jobban szétesik ezek nélkül.

Ha kamaszkorban a szülő a keretek betartására hangsúlyt helyez, vannak következmények, akkor ezt felnőttkorban is tudja alkalmazni, ha itt elengedjük a gyeplőt, akkor szinte biztos hogy valami extra élménykeresésbe, függésbe engedjük bele a gyerekünket. Erről Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus Ezerarcú függőség c. könyve alapján készült beszélgetés tér ki.

 

 

 

Milyen társaságba keveredett?

Olyanba, ahol a sport és mozgás, a küzdés, az egészséges életmód a sikk, vagy olyanba ahol 100 000 Ft alatti sneakerben megjelenni full égő vagy olyanba, ahol a pornó, a drogok fogyasztása, a mértéktelen, akár eszméletvesztésig történő alkohol ivás az elvárás???… és akkor arról még ne is beszéljünk, amit a Remélem legközelebb sikerül meghalnod c. film dolgoz fel… amikor mindezeket az elcsúszásokat még meg is örökítik „vicces” videó formájában és azt megosztják a közösségi médiában. Elképzelhető, hogy milyen traumán megy keresztül egy olyan fiatal, akit a társai kiszolgáltatott, nem kívánatos állapotban kiposztolnak a netre?!

Na akkor jön a tragédia és sokan csak széttesszük a kezünket, hogy ez hogyan történhetett….

 

Három film, ami alapjaiban megváltoztatta a hozzáállásomat a kamaszok és az online világ témájában, a Kamaszok a NETFLIX új sorozata, a Csapda a neten c. cseh dokumentumfilm, ami a szexuális ragadozók működését mutatja be, akik akár 2-3 óra leforgása alatt is levadásznak ártatlan, érzelmileg instabil gyerekeket és kamaszokat és a Remélem legközelebb sikerül meghalnod! című Schwechtje Mihály rendező magyar thriller drámája, ami egy bulin készült kompromitáló videó közösségi megosztása után mutatja be a főhős depresszióját, kétségbeesését.

Sokkoló a NETFILX új sorozata, a KAMASZOK, amiben egy tizenéves srác és a családja kálváriáját látjuk és éljük végig, nagyon élesen. A történet egy tinigyilkosság hátterében húzódó kiközösítés, zaklatást dolgoz fel.

 

 

A film dramaturgiailag kiváló, erős, de ebben a témában nem lehet nem erős kifejezéseket használni, hisz itt mindenki felelős.

Hogyan juthat el egy kamasz a gyilkosságig? Milyen gondolatok, értékek, közösség és zaklatási folyamat juttathatja el idáig?

A felszín nyugodt, látszólag, hisz a szobájában van, bekapcsolja a gépet, a netet, lóg rajta… de hisz minden kamasz ezt teszi – hangzik el a filmben….

És valóban, sokan igen.

A piros lámpa azonban itt is kigyullad, hahó, Emberek, hol voltak a szülők  a tanárok, a barátok ebben a folyamatban?

Mi lehet a megoldás?

 

BIZALOM KIALAKÍTÁSA

ELÉRHETŐSÉG

TABUK NÉLKÜLI, ŐSZINTE KOMMUNIKÁCIÓ

CSALÁDI MEGTARTÓ ERŐ

SEGÍTŐ SZAKEMBER

 

Egyetlen dolog, a figyelem, az elérhetőség, hogy egy kamasz életében igenis ott kell lenni a szülőknek, a keresztszülőknek, a tanároknak, az edzőknek és persze a társaknak is, mert vannak jelek, amikor már annyira izolálódik egy kamasz, ami feltűnő, amikor megváltozik a viselkedése, az étkezése, az alvása, az öltözködése.

A szülőorientáció 10-12 éves korban már megszűnik, helyére lép a kortársorientáció, a barátoknak akarnak megfelelni és ez így van rendben, de ott kell lenünk szülőként, ami nagyon sok energia, mert sokszor egyáltalán nem akarnak kapcsolódni, de a lehetőséget meg kell adni.

Fontos megkeresni azt a személyt, akit a kamasz elfogad és beszélhet vele érzésekről, érzelmekről, stresszkezelésről. Hozzám is sok olyan kamasz jár, aki szorong, fél a megmérettetésektől, versenyhelyzettől, de a coachingok keretében tudják, hogy biztonságban vannak, segítőként kísérem Őket, egy külső személy vagyok, mentális edzőként segítek nekik.

 

 

Biztosítani kell a kamaszoknak azt a lehetőséget, hogy segítséget kérjenek, Ők nagyon is szeretnék megismerni magukat, építeni az önbizalmukat és egy-egy stresszkezelési technika elsajátítása életmentő lehet a számukra. Tudnak és akarnak is dolgozni saját magukon, csak ebben az életkorban ezt nem a szülővel teszik meg.

Fontosak a családi szokások, rítusok, megünnepelni a szülinapokat, a ballagást, hagyni, hogy a kamasz meghívja a barátait és beszélgetni velük, ahova engedik elmenni, szurkolni, kapcsolódni.

Nagyon éles a penge, amin táncolunk, nagyon veszélyes tud lenni a világ, hisz soha ennyi lehetőség, csábítás – jó és rossz – nem érte Őket (minket se), ebben egy kamasznak nagyon nehéz eltájékozódnia, hisz még biológiailag sem érett, nemhogy pszichológiailag.

 

Segítsünk nekik, ne tabusítsunk, legyünk elérhetőek számukra, hozzuk azt a családi narratívát, hogy bármi lesz is megoldjuk, hogy ha felhív egy buli után – persze odáig el kell jutni a bizalommal, hogy megtegye – részegen, akkor menjünk érte, hozzuk el, beszéljük át vele.

És végül, de nem utolsó sorban, mielőtt ítélkeznénk, legyünk újra mi is kamaszok, tekintsünk vissza a saját életünk ezen szakaszára és gondoljunk abba bele, hogy ott és akkor nekünk mi lett volna a segítség, milyen embert szerettünk volna magunk mellé és próbáljunk meg azok lenni most a saját gyerekünk számára.

 

 

 

Javasolt tartalmak a témában:

Rádió Bézs – Kamaszokkal suttogó műsorában dr. Guld Ádám médiakutató szakértőnk, nagyon szemléletesen mondja el, mutatja be a valós és a vélt élmények közötti különbséget és azonosságot, ami az Alfa és Z generációt nagyon is érinti. A beszélgetésben egy kamasz is ül velünk a stúdióban, aki a saját valóságát hangosítja ki, ami azért izgalmas, mert láthatjuk, hallhatjuk, hogy mennyiféleképpen alakíthat, befolyásolhat minket a fogyasztott tartalom

https://www.radiobezs.hu/radiobezs_files/Arch%C3%ADvum/2025/0226_1400.mp3

 

Csapda a neten – zaklatásról, szexuális ragadozókról és azok működéséről szóló cseh dokumentumfilm, ami kendőzetlenül megmutatja színészek közreműködésével, hogy miként hálózzák be áldozataikat ezek a bűnözők. A filmnek van egy edukációs verziója és egy 18 karikás is. A filmhez kapcsolódó feldolgozó beszélgetés kapcsán készült cikket itt olvashatják el:

https://felelosszulokiskolaja.hu/oktatas/csapda-a-neten-a-felkavaro-valosag-online-szexualis-zaklatasrol-szolo-dokumentumfilm-diakoknak-szuloknek-es-tanaroknak