Dr. Mihalec Gábor: Kőkemény meló a szülőség

Dr. Mihalec Gábor: Kőkemény meló a szülőség

Bármennyire is igyekszünk szülőként, egy idő után óhatatlanul felmerül a kérdés: hol rontottuk el? Szerencsések azok a párok, ahol nem egymásnak szegezik, hanem együtt teszik fel ezt a kérdést, és egy sor továbbit…

Például: hogyan tudunk érzelmileg intelligens szülők lenni, mikor kezdjünk hozzá a szexuális neveléshez, hogyan neveljünk jó embert, és végül: hol vagyunk mi szülőkként? Ezekre a kérdésekre próbált meg választ adni vagy legalább elgondolkodtatni száz házaspárt Dr. Mihalec Gábor, a neves pszichológus, aki szerint a szülőség kőkemény egy meló – a Képmás magazin weboldalának cikkét olvastuk.

Az időnként dalra fakadó előadót, a sok személyes történetet, a levetített filmrészleteket, a munkafüzet tesztfeladatait, a páros és kiscsoportos beszélgetéseket lehetetlen írásban rögzíteni, így maradnak a tények.

1. A szülőség leggyakoribb kihívásai

David. H. Olson 50.000 párral végzett kutatásából kiderült: a problémás párok 82%-ánál a gyermekvállalással párhuzamosan csökken az elégedettség a házassággal, 65%-ánál az apa nem vesz kellőképpen részt a gyereknevelésben, 64%-a elégedetlen a gyereknevelési feladatok elosztásával; 63%-a különböző nézeteket vall a fegyelmezésről, és 64%-a szerint a társuk több figyelmet fordít a gyermekre, mint a házasságukra.

„A bölcső, amely a gyermeket ringatja, a szülők egymással való kapcsolata”

Nem a gyermek az első, ahogy sokan tévesen gondolják, hanem a szülők kapcsolata egymással.

A gyermeknevelés első lépése tehát, hogy a kettőnk kapcsolatát tegyünk rendbe: ápoljuk a kapcsolatunkat és kezeljük a konfliktusokat. A John M. Gottman-féle „ökölszabály” szerint „napi fél óra, heti egy este, havi egy nap, negyedévente egy hétvége és évente egy hét” szükséges. A konfliktusokat ne söpörjük szőnyeg alá, de négyéves korig ne veszekedjünk a gyerek előtt, négy–nyolc éves kor között a gyerek lássa a kiengesztelődést is, nyolc év felett legyünk különös tekintettel a gyerek legnagyobb félelmére: szülei el fognak válni és ennek ő az oka.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő – de ki áll egy sikeres nő mögött?

A társadalmi szerepvállalások okozta (karrier és családi élet közötti) feszültségek csökkentéséhez szükség van a szerepek újraalkotására minden élethelyzetben, a családtervezéstől kezdve az iskolaválasztásig. A viták valójában nem a pelenkázásról szólnak, hanem a párok mélyebb szükségleteiről és a családon belüli hatalmi játszmákról. A hagyományos munkamegosztás alternatívájaként ma már sokkal élhetőbb az egyenlőségpárti, kompetenciákon alapuló szereposztás.

A gyermeknevelésben részt vevő férfi ma már nem segít a feleségének, nem szívességet tesz neki, hanem felépíti a saját kapcsolatát a gyermekeivel.

Mihalec állítja: ma Magyarországon ezzel a típusú szerepértelmezéssel nagyobb eséllyel leszünk boldogabbak a házasságunkban. A jelenlegi helyzet egyensúlytalanságát mutatja az a vizsgálat, amely szerint a vezető pozícióban dolgozó férfiak 90%-a nős és stabil párkapcsolatban él, míg ez a nőknek csak 58–64%-ára igaz.

Ki a szövetségesem: a gyerek vagy a társam?

Az „alig vagyok vele, miért én fegyelmezzem” téveszme helyett tegyük fel a legfontosabb két kérdést:

Ki a szövetségesem, a gyerek vagy a társam? Hogyan kezeljük, ha nem értünk egyet? Nem engedhetjük meg, hogy kétféle álláspontot lássanak gyerekeink, és az sem mindegy, hogy a közös álláspont kialakítása után ki az, aki azt közli azt a gyerekkel. Ugyanis „a szülők dolga a gyermek saját és a társunk iránti tiszteletének építése”.

A szülők is szexelnek?

A válások egyik leggyakoribb időszaka az első gyerek születését követő egy–három év (a másik az életközépi válság), aminek oka: a nőnek az anyaság teljesen kitölti a nőiességét, vagyis szülés után alig van szüksége a férjére, hogy nőnek érezze magát; míg a férjnek továbbra is szüksége van feleségére férfiasságának megéléséhez. Gottman szerint azonban három éven belül visszaállhat az eredeti elégedettség, ha a nők szóban elismerik férjük értékességét és férfiasságát, a férfiak pedig gyakran megérintik a feleségüket nem szexuális célzattal. Addig is fogadjuk el, hogy a dolgok megváltoztak; kérjük egymástól a szexet, beszéljünk az ezzel kapcsolatos érzéseinkről, kísérletezzünk, fogadjuk el a „gyors kajákat”, de tudatosan tervezzünk „ínyenc lakomákat” is.

És vajon majd a gyerekünk is fog? Ilyen és ehhez hasonló izgalmas kérdéseket feszeget a kepmas.hu-n megjelent írás.