A sírás nem csak megkönnyebbülést okoz, de erősíti is az immunrendszert!
Tabudöntögetés a sírásról, azaz „Ne sírj?!” helyett „Sírj csak bátran, könnyebb lesz utána!”
Mielőtt leültem a gép elé, hogy írjak a sírásról, a gyerekek könnyeiről, ráhangolódás okán sok idézetet elolvastam. Mind betalált, mert ahány költő, ember, annyiféleképpen fogalmazódott ez meg bennük; „Boldog vagyok, mint senki más, és mégis kedvem volna sírni, mert jól tudom: virágnyílás: egyszerből a sohába nyílni.”( Babits Mihály). Avagy ahogy a költő sorai is mondják, a sírás olyan utakat nyit meg, mint semmi más, egy fantasztikus eszköz testünk, lelkünk megkönnyítésére, amit sokszor nem merünk, tudunk, akarunk használni. Vegyünk példát hát a gyerekekről, ne fojtsuk el a sírást!
Miért kell a sírás?
A gyerekeknél a sírás, legyen ez hiszti, vagy fáradtság vagy épp egy játékban való veszteség utáni elkeseredés mind egy nem verbálisan megfogalmazott üzenet. Az érzéseinket sokszor, mi felnőttek sem tudjuk megfogalmazni, hisz a szomorúság, a félelem, a sértettség, a csalódás …és még sorolhatnánk , mind egymáshoz közel álló, de korántsem azonos „negatív” érzések, egy biztos, rossz és fáj, amire természetes reakció a sírás.
Az érzelmi könnyekkel a szervezetünk lelkiegyensúlya visszaáll, a legtöbb esetben valamilyen megkönnyebbülést érez gyerek és felnőtt egyaránt. Ha szabad áradást engedünk könnyeinknek, akkor egészségesebbek leszünk, mintha visszatartjuk – avagy tartatjuk. A sírás elnyomásával visszafojtjuk a stresszt, és az ma már nyílt titok – a nyugati orvoslás szerint is -, hogy a legtöbb betegség kialakulásának lelki oka van, és az esetek 98 %-ban a stressz.
De természetesen beszélhetünk örömkönnyekről is , vagy amikor már annyira nevetünk, hogy a könnyünk is kicsordul. A sírás a mérleg nyelve, arra kompenzál, amerre rá kell segíteni elbillenni az egyensúly eléréséhez. Bízzunk a saját és a gyerek ösztöneiben és legyünk bátrak sírni is.
A sírás feloldja a stresszt és megerősíti az immunrendszert
Számos kísérletet végeztek – a tudomány szerint a könnyeink az agy limbikus rendszerével vannak összeköttetésben -, és ezek egyértelműen azt jelezték, hogy a sírás segít az immunrendszer erősítésében. Egy japán kutatás szerint pedig azok a reumás, ízületi betegségben szenvedő betegek, akik gyakrabban sírnak, kevésbé érzik a fájdalmakat, mint könnyeiket visszatartó sorstársaik. De ezek az eredmények csak a testi hatást bizonyítják.
Egy pasi nem sírhat…?!
A férfiak esetében valószínűleg a tesztoszteron hormon gátolhatja a sírást, ennek köszönhető, hogy ők ritkábban sírnak, mint a nők (forrás: Mindennapi pszichológia), de én azt gondolom, hogy ehhez hozzájárul az a tény is, hogy társadalmunkban él az a hit, hogy a férfiak könnyei a gyengeség jelei.
A gyereksírás okai, mikéntje és minden, ami mögötte lehet
Mit tegyünk tehát, ha gyermekünket sírni látjuk? Sok mindentől függ ez: mekkora gyermekünk? Kisbaba? Nos, ez egy újabb cikk témája lehet.
Ha kicsi gyerekről van szó, akkor fogadjuk el az érzelmi állapotát, amíg ilyen felfokozottak az érzései, teljesen felesleges észérvekkel hatni rá, hisz egy „buborék” veszi körül. Itt szinte kizárólag a jobb agyfélteke dolgozik, amely kreatív fantáziadús és igen erő érzelmi reakciókra képes. A gyerekkel akkor lehet majd, „szót érteni”, ha bekapcsolhatjuk majd a bal agyféltekét is, ami képes a racionális, logikus gondolkodásra. A két oldalnak össze kell dolgoznia bármilyen hétköznapi tevékenységünk helyes kivitelezése érdekében, legyen ez játék, tanulás, de bármily hihetetlen, a jobb és bal agyfélteke együttműködésének minősége hatással van egészségi állapotunkra is.
Tehát helyezkedjünk bele a gyerek érzelmi állapotába-amit valószínűleg szinte a jobb agyfélteke irányít csak, fogadjuk el, hogy neki rossz most – ha az okát még nem tudja megfogalmazni , akkor is – akkor hamarabb leszünk túl a könnyeken és a már megnyugodott gyerekekkel sokkal könnyebben tudunk szót, érintést váltani. Itt a jelenlét, a meghallgatás segít, akár szavak nélkül, pusztán a jelenlétünkkel.
Ha Nagyobbacska, kérdezzük meg, miért sír, ha nem tudjuk. Lehet, hogy nem tudjuk, és nem is fogja elmondani azonnal. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hagyjuk őt sírni. Sírja ki magát a vállunkon, engedjük, hogy záporozzanak a könnyei.
Nemrégiben egyik tréningemen egy kislány – látszólag minden ok nélkül – hatalmas sírásban tört ki. Semmi olyan nem történt, ami ezt indokolta volna. Természetesen odamentem hozzá, megkérdeztem, miért sír. Szerette volna megmondani, de nem tudta. 8 évesen csak annyit mondott: „Szeretném elmondani, de nem jön a szó a számra.” Meglepően felnőttes kijelentés volt ez egy ekkora kislánytól, és ebben az esetben csak ennyit tudtam tenni: megsimogattam, és hagytam sírni. Néhány percig zokogott, aztán egyszer csak elcsendesedett. Hamarosan – mintha mi sem történt volna – folytatta ő is a játékot, a többiekkel való beszélgetést, bekapcsolódott a foglalkozásba. Nem állítom, hogy az ok, ami miatt sírt, megszűnt, de könnyebb lett neki, az biztos. Később kiderült, hogy egy meghatározó kora gyermekkori élményét idézte fel a gyermekagykontroll tanfolyamon folytatott álmodozás, játék. Őt 3 évesen örökbe fogadták, és ezt az „élményt” még nem tudta feldolgozni. Ez a sírás segített neki, ha átmenetileg is, hiszen ezzel még sok dolga lesz.
Mint szülő, anya, pedagógus csak egyet tanácsolhatok: hagyjuk sírni. Álljunk mellette, kuporodjunk le hozzá, vigasztaljuk, simogassuk meg, töröljük le a könnyeit, ha jól esik, sírjunk vele, de ne fojtsa el a könnyeit. Soha.
Szerzők: Tihanyi Rita, a Felelős Szülők Iskolája szakértője, valamint Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapítója.