Valóban a gyerekistenek korát élnénk?

Valóban a gyerekistenek korát élnénk?

Mit és mennyit engednek meg a gyereknek a szülők? Mitől számít jónak egy gyerek? Melyik korban mitől számít jónak? Nagyon nem mindegy. Egy tudatos fiatal édesanya fontos észrevételei.

Szomorúan tapasztalom, milyen sok ismerősöm, köztük fejlődéslélektant és nevelésmódszertant tanult (vagy inkább csak hallgatott?) pedagógusok, védőnők osztják a mai gyerekeket és szüleiket erős stílusban minősítő, gyermekeink jövőjéért aggódó blogger irományait, aki szerint ha engeded hisztizni a gyermeked, megérdemled, az integráció egy nagy hazugság, mi pedig lusták vagyunk nevelni a zsarnok, uralkodó gyermekeinket, akiktől félünk, ezért inkább megvásároljuk a nyugalmunkat, és ha így folytatjuk, jajj nekünk – írta az ipszilonanyu.blog.hu oldal szerzője.

Alfák, másság, gyereknevelés

Bár egyszerűen csak tovább görgethetnék, mégsem mehetek el szó nélkül a jelenség mellett, mégpedig azért, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy eleve leírunk, minősítünk egy generációt, aminek a tagjai néhány éves, vagy még meg sem született kisgyermekek anélkül, hogy eszközöket adnánk a szülők kezébe, amivel az alfa generációt hatékonyan tudják nevelni.

A pedagógia, mint a legtöbb tudomány fejlődik és igazodik a mindenkori társadalmi elváráshoz. Egyrészt mindig az adott embereszményhez kell(ene) igazítani, másrészt újabb és újabb kutatások látnak napvilágot azzal kapcsolatban, hogyan is fejlődik az ember mind testileg,mind lelkileg. Hogyan tanítható hatékonyan, hogyan lesz sikeres, egészséges ember?

Ki számít jó gyereknek – most és régen?

Egy katonaállamban, mint például Spártában jó gyerek az, aki jó katona lesz felnőttként, aki erős, fitt, testileg egészséges, nem kérdez, nem filozofál, csak parancsszóra cselekszik. Egy kommunista diktatúrában, mint amiben a gyermekeink nagyszülei nevelkedtek és a legtöbb ma dolgozó pedagógus tanult és kezdte el pályafutását jó gyerek az, aki nem tűnik ki a többiek közül, akiből jó munkás és elvtárs lesz, aki jól tűri a monotonitást, aki tiszteli a tekintélyt, nem kérdez feleslegesen, nem jár új utakon és képes saját igényeit a köz érdekei alá rendelni. Ami ezen célokat eredményezi, az autokratikus vezetési stílus, a frontális oktatás, a sajátos nevelési igényűek elkülönítése, és ami még használ egy diktatúrának, a megfélemlítés, és a korai kötődés akadályozása. Hiszen

az a gyermek, aki megtanulja, hogy ő értékes, az ő igényei legitimek, kielégíthetőek, hogy bízhat kezdetben az Édesanyjában, később pedig a tágabb környezetében, hogy visszajelezhet, kérdezhet és visszajelzéseket kap, nem felelt volna meg a kor elvárásainak.

Régen gond, ma érték

A legújabb kutatások rámutattak, hogy a magzat már a pocakban is képes érzelmeket kifejezni, a hozzá gyakran beszélők hangját megkülönböztetni, hogy az aranyórának, előtejnek, gyakori és igény szerinti szoptatásnak milyen pozitív hatásai vannak mind a testi, mind a lelki egészségre, és az intelligencia szintre is. Ehhez képest 70 éve még érzéstelenítő nélkül végeztek műtéteket csecsemőkön, akik jórészt bele is haltak ebbe a sokkba. 20 évvel ezelőtt még épphogy csak felmerült, hogy az Édesapák is jelen lehessenek gyermekük születésénél, és sajnos még ma is ott tartunk, hogy van olyan kórház, ahol az egészséges kisbabát is elkülönítik az anyukájától.

Idő, türelem – és új értékek?

Ma már tudjuk, hogy a magzatmáz mennyire fontos egy újszülöttnek, nemrég pedig csap alá tartva kefével sikálták le rólunk. Édesanyáinkat és nagymamáinkat arra ösztönözték, hogy bárhogyan is üvöltünk, ne szoptassanak meg 3-4 óránál gyakrabban, hogy mindegy, mi mit kommunikálunk, egy jó anya megtanít minket a sötétben kiságyban alvásra, az éjszaka csendben levésre és arra, hogy úgy általában és lehetőleg senkit ne zavarjunk. Nem volt szüleinknek ideje arra, hogy kivárják, mikor választanánk el magunkat, vagy mikor érnénk meg a szobatisztaságra. Ma már tudjuk, ezek milyen fontos életszakaszok, és türelmesen várunk akár 3-4 évet is, nekünk másfél évet sem adtak rá.

“Egyszerűen csak másként csináljuk”

Azt gondolod, nem neveljük gyermekeinket? De igen, csak épp más értékeket tartunk fontosnak, mint elődeink. Tisztában vagyunk azzal, hogyan nevelhetünk olyan gyermeket, aki képes lesz eligazodni abban a világban, amiben most élünk. Fontosnak tartjuk, hogy tudja kezelni az érzéseit, hogy legyen önbizalma, hogy tudjon érvelni és értékelni. Hogy képes legyen szűrni és keresni a tömérdek információ között, amivel elárasztanak bennünket.

A cikk folytatása, teljes változata az ipszilonanyu.blog.hu oldalon olvasható.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.