Azonosuljunk a gyerek érzéseivel, problémáival

Azonosuljunk a gyerek érzéseivel, problémáival

Írta: Vargacz Alexandra

A reggeli elindulásnál sokszor mindenért megy a harc: felkelés, öltözés, reggeli, cipőkötés és még sorolhatnánk. Sietnünk kéne, időben elindulni, már késésben vagyunk és a daccal, ellenállással, hisztivel csak tovább pörögnek a hasznos percek. Erre a legjobb megoldás az lehet, ha ilyenkor a befeszülés helyett érzelmileg azonosulunk a gyermekkel, megnyugszunk, leülünk, lefekszünk mellé és kis időre az ő helyzetébe képzeljük magunkat. Biztosítjuk arról, hogy értjük és érezzük, hogy neki éppen mi a fontos. Az előző hétvégén az Értsünk szót és a Felelős Szülők Iskolája által közösen szervezett Érzelmi intelligencia a családban, szülő-gyerek kapcsolatban c. konferencián többet között az ilyen hétköznapi szituációkat is górcső alá vették.

Az érzelmi intelligenciával, mint készséggel nem születünk, folyamatosan fejleszteni kell

A konferencia elején dr. Skita Erika, az Értsünk szót trénere tartott interaktív előadást az érzelmi intelligenciáról, családi szerepekről és a különböző szituációkban történő helyes reakciókról, valamint ezek hátteréről. Az elméleti bevezetőben kihangsúlyozásra került, hogy 8 alapérzelemmel rendelkezünk mindannyian, amelyek az: öröm, bizalom, félelem, meglepetés, szomorúság, undor, düh, várakozás. Az érzelmi intelligencia szintjét tekintve a férfiak és nők között alapvetően nincs különbség, azonban vannak dominánsabb részterületek, ami a nemek képviselőinél általánosságban véve kicsit erősebb, ahogyan a nőknél az empátia, úgy a férfiaknál a stressz kezelés és a kritikus helyzetek megoldása. Azt fontos kiemelni, hogy az érzelmi intelligenciával, mint készséggel nem születünk, ezt már gyerekkorunktól kezdve folyamatosan fejleszteni kell és felnőttként is napról-napra tanulunk valami újat, elsajátítunk egy újabb részkészséget. Erika előadásában arra is kitért, hogy az agyunk erősen mintákban gondolkozik, így a gyakorlati megközelítés szempontjából egy folyamat elején kiemelt jelentőségű ezen minták felismerése és az érzelmeink megfogalmazása, szavakká formálása. Ezek után jön az esetleges következmények végiggondolása, a saját érzelmeink irányítása, valamint a belső motiváció és megerősítés. Ha mindezeken túljutottunk, akkor következik a hosszú távú célok realizálása, valamint az empatikus kinyilatkoztatás.

Kutatások igazolják, hogy a boldogság is különbözőképpen hat ránk. Bebizonyították ugyanis, hogy egy nemesebb célért való küzdelem – amivel akár másoknak vagy a társadalom egy részének segítünk -, sokkal magasabb fokú boldogsághoz vezet és mindemellett sokkal jobb hatással is van az egészségünkre, mint egy önös érdekű örömszerzés, pl. egy sütemény elfogyasztása vagy egy új ruha vásárlása.

Azonosuljunk azzal a helyzettel, amit gyermekünk érez

Rátérve a családi szerepekre és azok megnyilvánulási szituációira, helyzetgyakorlataira fontos kiemelni, hogy bizony nehéz megváltoztatni a viselkedési mintáinkat, mert rutint követünk. Gyakran aggódunk azon, hogy egy új viselkedési mintával milyen nem várt folyamatokat hozhatunk be a saját és családunk, gyermekeink életébe. Erika több olyan helyzetgyakorlatot is megosztott a résztvevőkkel, amelyben mi magunk is felismerhetjük, kipróbálhatjuk milyen azonosulni gyermekünk aktuális lelki állapotával, érzéseivel. Említve a bevezetésben is hozott példát, amikor gyermekünk reggelente nem tud, nem akar kikelni az ágyból és nem lehet elkezdeni készülődni, ami ilyenkor bennünk általában feszültséget, ingerültséget, frusztrációt vált ki. Erre a szituációra az Értsünk szót trénere azt javasolta, hogy ilyen esetben néhány percre feküdjünk be gyermekünk mellé az ágyba és mondjuk el neki, hogy megértjük, mit érez és számunkra is nagyon jó lenne még itt feküdni hosszan, akár egész nap is. Azonosuljunk azzal a helyzettel, amit gyermekünk érez, beszélgessünk vele erről. Az esetek igen nagy százalékában csemeténk át fog lendülni ezen és sokkal hamarabb kikel majd az ágyból, mi is nyugodtabbak leszünk és megúszunk több 10 percnyi vitát, kiabálást, ami akkor következne be, ha megfeszülve próbálnánk megoldani ezt a helyzetet. Amikor befeszülünk, akkor nem hajlunk, hanem törünk, ilyenkor a probléma megoldó agyhálózatunk blokkol és kontra produktív lesz az eredmény. Ha azonban megnyugszunk, és érzelmileg azonosulunk, sokkal könnyebb lesz a megoldás.

Hasonló helyzet, amikor a gyerek az ovi, bölcsi, vagy bármilyen más épület előtt ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy márpedig ő akkor sem megy be ide. Erika tanácsa alapján, ilyenkor teljes nyugalommal közöljük, hogy rendben, várok, majd szólj, ha bemehetünk. Ilyenkor jobb hagyni a gyermeket, átérezni az ő érzéseit. Rövid átgondolás után, ő maga fogja azt mondani, hogy na jó, most már bemegyek. Ilyen esetben a gyermek érezni fogja rajtunk a megértést, azt, hogy ő dönthet, ő választhat és nem egy kierőszakolt helyzetbe van kényszerítve.

Szülőként mi magunk is beszéljünk őszintén az érzéseinkről

Szülőként nagy szerepe van annak, hogy mi magunk is tudjunk őszintén beszélni az érzéseinkről a gyermekek előtt. Ne a gondolatainkról és ne a cselekvéseinkről, hanem arról, hogy egy-egy szituációban éppen hogy érezzük magunkat. Tanítsunk meg a gyermekeinknek is azt, hogy minden érzés helytálló. Néha-néha bizony utálhatja a nagyit, a tesót vagy minket is. Joga van a negatív érzelmekhez is, ezeknek a kimondásához, megéléséhez és kezeléshez egyaránt. Ilyen esetekben is legyünk megértőek, ne az legyen a válasz, hogy márpedig ilyet nem mondhatsz, ez csúnya dolog, hanem érezzük át és fogadjuk el, hogy a gyerekünk most sértett, dühös, mérges, szomorú.

Az érzelmi intelligencia a családban konferencia második blokkját Turáni Szabolcs, kapcsolatépítész, az Értsünk szót trénere tartotta. Szabolcs a „címkézésről” beszélt részletesebben, ami arról szól, hogy mások mit mondanak, gondolnak rólunk. Gyerekként és felnőttként is hajlamosak vagyunk egy társaságban, közösségben címkéket aggatni másokra. Gyerekkorban azonban ez sokkal súlyosabb lehet, mert a gyermek nem fogja tudni reálisan kialakítani a saját önképét, nem tudja még annyira hárítani a támadásokat, a megbélyegzést gyakran elhiszi, az önismerete tévútra megy és sok esetben el is fogadja a címkét, beletörődik, hogy ő kövér, buta, félénk, ügyetlen, stb.

Szülőként a feladatunk az önértékelés építése

Szülőként egy ilyen szituációban a feladatunk az önértékelés építése, ez jelenti az utat a fejlődéshez a kritikák helyett.  A gyermekeknél az erőfeszítést kell dicsérni, nem az eredményt! Egy kutatásban is megállapították, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél a jellemüket és az eredményeiket dicsérték, sokkal alacsonyabb volt a kudarctűrés, sokkal hamarabb feladták, mint azok a társaik, akik az elvégzett erőfeszítésért kaptak pozitív, elismerő visszajelzést.

Szülő-gyermek kapcsolatban az érzelmi biztonságot és az érzések elfogadását tartsuk szem előtt. Az együttműködésre törekedjünk a szófogadás betartása helyett. Ne utasításokat adjunk, hanem kezeljük a gyermeket egyenrangú félként, aki bizonyos esetekben dönthet úgyis, hogy nem akar velünk együttműködni. Ne büntessünk, hanem magyarázzuk el a cselekedetet és annak a következményét. Problémamegoldásnál, konfliktuskezelésnél építsük be a folyamatba az érzelmi kapcsolatot. Nem a gyerek a probléma ilyenkor, hanem az ő viselkedése és ezt érthetően magyarázzuk is el neki, ezáltal kap majd önbizalmat.