Lélekbotanikusok – Vekerdy és Feldmár egy balkonon

Lélekbotanikusok – Vekerdy és Feldmár egy balkonon

“Virágom, virágom…”

Feldmár András Vekerdy Tamás Liberalizmus, szerető-építő közeg és türelem, ami mindenképp szükséges ahhoz, hogy kibontakozzanak a lélek virágai – foglalhatjuk össze az IBS-en  a  Soteria-Menedék program keretében és javára megrendezett előadói est keretében Vekerdy Tamás gyermekpszichológus , Feldmár András pszichoterapeuta eszmefuttatását.

A két erős karakterű szakember közel kétórás párbeszéde gondolkodó emberek számára maga volt a tökéletes, élccel és szépirodalommal megfűszerezett mentális gourmet vacsora és tálalás. Vekerdy a gyermek-szülő –tanár vonulaton, míg Feldmár a magát másnak érző, akár deviáns felnőtt hegyvonulaton döntött mászási csúcsot, mi kapaszkodtunk velük. Néha könnyes szemmel és átéléssel hallgatva két „klasszis” játékát. A szellemi játszma vége, döntetlen, ami után a közönség feláll és tisztelete jeléül hazaviszi a gondolatokat, érdemes nevelni magunkat és a gyermekeinket is, mert van érték, van játéktér! Hát ha még a magyar szépirodalom verseit is segítségül hívjuk , ahogy Vekerdy Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című verséből idézett a közönség számára útravalóként.

„Szeretném, ha szeretnének”

Más adottságokkal,  más környezetből érkezünk, más építő vagy épp romboló attitűdökkel élünk, de az individum tisztelete kell, hogy  a legfontosabb legyen mindannyiunk számára – hangzott el dr. Vekerdy Tamás szájából. A gyermekpszichológus Ady versét idézve, Szeretném ha szeretnének részletét idézve világított rá az üzenetre. Minden gyereket olyannak kell elfogadni, amilyen, és „meg kell nyitni a kommunikációs csatornákat” – mondja. „Tehát nem az a hasznos, ha megkérdezik, mosott-e kezet, vagy hogy mi történt az iskolában, hanem ha megcsikizik, vagy visításig dögönyözik. Hogy mi volt az oviban, vagy mi volt az ebéd, arra a standard válasz úgyis a semmi és a nem tudom. A gyerekek szerint az a legjobb az óvodában, hogy anyuka elhozza őket onnan. Anyuka viszont ezekkel a kérdésekkel azonnal vissza is rugdossa kisfiát a óvónéni mellé. „Majd este a kádban, vagy az ágyban előjön magától, mit mondott Joli néni aznap…” – fogalmaz beszámolójában az index.hu. A bántalmak, az örömteli élményekről a gyerek kötetlen, közvetlen állapotában beszél, ami sok esetben az esti mese alkalmával, esetleg annak hatására kerül felszínre, ott és akkor nagyon figyeljünk rá, és legyünk cinkosai, barátai a probléma megoldásában.

Mit számít ha a gyerekünk 3 éves korában még nem tudja,hogy a liftben köszönni kell, vagy épp az óvodai ünnepségre nem az agyon nyúzott és nyújtott kedvenc zöld kötött pulcsinkban megyünk….miért kell neki már kisgyerek korában az összes szocializációs normának megfelelni, miért nem élhet a saját fantázia világában? Hagyjuk a gyerekeket kibontakozni, engedjük Őket, a szabadság kreatívvá, felszabadulttá és boldoggá teszi Őket és így minket is.

„Mindannyian a megszégyenítéstől félünk”

A világhírű pszichiáter, Feldmár András a menedékkel kapcsolatban megosztott egy történetet a jelenlevőkkel  , az „őrültekről”, akiket a londoni menedékekben látott, ezeknek a befogadó helyeknek a lényege, hogy hagyják az embert élni, ahogy ő akar. „Az említett történetben egy csontig lesoványodott fiatalemberről beszélt, aki három évig nem evett, pelenkázni kellett és ki sem mozdult a szobájából, majd három év után megérezte a friss kenyér illatát. Lement, amibe már magába is majdnem belehalt, hiszen a csontjai nem voltak jó állapotban ennyi fekvés után, és elkezdett élni. Ő ezt szükséges elpocsékolt időnek nevezte évekkel később, amikor már állása és barátnője is volt. “Ehhez persze kellett, hogy olyan emberek vegyék körül, akik nem félnek attól, ha valaki más. A magja az elmebetegségnek a megszégyenítéstől való félelem. De ha van valaki, aki azt mondja a megszégyenített embernek, hogy nem kell félni, akkor az nem lesz többé megszégyenítve.” – fogalmaz a divany.hu

Összegzésre nem vállalkoznék, iránymutatásra igen; szeretettel nevelt virágok akár a legszükségesebb elemi tápanyagok nélkül is képesek évszaktól, éghajlattól függetlenül virágba borulni, amennyiben szerető és megengedő kertészei vagyunk palántáinknak.

Madách Imre Tragédiájának harmadik színében, a paradicsomon kívül az emberpár mindkét tagja teremteni kezd: a férfi otthont teremt, Éva pedig egy lugast, hogy emlékeztesse őket az Édenkertre…. Hát legyünk saját Édenünk jó kertészei, teremtsük meg saját harmóniánkat!

szerző: Tibenszky Moni Lisa

 

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.