Létezik-e férfi klimax

Létezik-e férfi klimax

Nehéz egy férfinak szembenéznie azzal, hogy már soha nem éri el azokat az eredményeket, amelyeket célul tűzött ki… Hogy vonzereje, fiatalsága mindjárt véget ér… Hogy csak ennyi lett a “fényes” karrierből… Néhányan úgy reagálnak erre, hogy fiatal lánnyal keresnek kapcsolatot – folyamatos életerejüket bebizonyítandó –, mások alkoholisták lesznek vagy hirtelen elválnak, extrém, végletes lépéseket tesznek, megint mások a depresszió sötét hullámaiba merülnek. A középkorúak válsága – sajnos – Magyarországon sem ismeretlen jelenség. Dr. Temesváry Beátát, a Magyar Szuicidum-Prevenciós Társaság elnökét, a Szegedi Pszichiátriai Klinika Krízis Ambulanciájának vezetőjét kérdeztük minderről.

– A laikus ember gyakran meglepetten és értetlenül tapasztalja, hogy a környezetében élő 40-50 év körüli férfiak némelyike – látszólag minden ok nélkül – hirtelen megváltozik, s szinte mindent felrúg, amiért addig küzdött, ami addig fontos volt a számára. Mi ez a jelenség, és miért épp ebben az életszakaszban tűnik fel?

– Valóban létező jelenségről van szó, ami ráadásul elég gyakran előfordul. Mid-life crisis néven ismerjük, önálló magyar elnevezése nincs, “a középkorúak lelki válságaként” szoktuk fordítani. A “férfiklimax” elnevezés – noha sok hasonlóság van a nőknél klimaxnak nevezett állapot és ezen válság között – félrevezető, mert itt nem hormonális, hanem inkább pszichés eredetű problémáról van szó.

A lélektani krízisek egy része öszszefügg bizonyos életszakaszokkal – ilyen életszakasz például a serdülőkor, esetleg már a prepubertás vagy a nyugdíjazás időszaka. A kettő között a legjellegzetesebb a mid-life crisis, amely nőknél és férfiaknál egyaránt előfordulhat. A különbség az, hogy nőknél általában kicsit előbb jelenik meg, s szinte mágikus módon, szimbolikusan kötődik a 40. születésnaphoz, a férfiaknál pedig általában 45-50 éves kor között tűnik fel. Mint minden krízis esetében, itt is arról van szó, hogy az adott személy problémamegoldó módszerei, amelyekkel addigi élete során boldogult, csődöt mondanak.

“Torschlußpanik”

– Milyen tünetekkel jár ez a lelki probléma, s eltérőek-e ezek a tünetek nőknél és férfiaknál?

– Jellegzetes tünetek kísérik a középkorúaknak ezt a válságát, amelyet az adott személy háromféle területen élhet meg: magánéleti válságként, egzisztenciális válságként és szülői válságként.

Főleg férfiaknál fordul elő az ún. “Torschlußpanik”, azaz “kapuzárási pánik”, amelyet a közvélemény is jól ismer: a második nagy érzelmi fellángolásnak az időszaka ez, amikor a férfi félrelép vagy akár teljesen ki is lép addigi, egyébként gyakran egyáltalán nem rossz kapcsolatából. Tipikus és nagyon aktuális példa erre most az amerikai elnök, Bill Clinton afférja, ahol a negyvenen túli férfi egy nálánál jóval fiatalabb hölggyel folytatott viszonyt egy őt mindenben támogató, csinos feleség ellenére.

A férfiak esetében az illető személy még általában fiatalnak tartja magát arra, hogy újrakezdje az életét vagy másképp folytassa, míg a negyven év körüli nők az élet teljes újrakezdését általában nem engedhetik meg maguknak. Ez főleg abból fakad, hogy a gyermekeket nekik kell felnevelniük. Pácienseim között számos olyan nő van, akiknél számmisztikaszerűen a 40. születésnap indított el egy lelki krízist: vége van a fiatalságnak, a szépségnek. A két legjelentősebb példa erre – melyet, gondolom, mindenki ismer – Marilyn Monroe-nak és Domján Editnek az esete. Mindkettő megfogalmazta, hogy nem akarja túlélni 40. születésnapját, így követtek el öngyilkosságot. Magánéleti szempontból tehát a két nemnél hasonló az, hogy van egy igen erős érzelmi hajtóerő ezekben a végső nagy fellángolásokban, a társadalom pressziója azonban szülőként mást követel meg a nőktől, mint a férfiaktól. A hölgyeknél éppen ezért erősebben kötődik ez a válság a szülői szerephez, melynél ilyenkor erősen kiütközik az ún. “üres fészek szindróma”: a felcseperedett gyermekek után hatalmas űr marad a családban. Ilyenkor sok nő egy újabb gyermek vállalását fontolgatja magában, hogy talán fiatalságát tartósítsa vagy levezesse a benne lévő felesleges érzelmi energiát. Rengeteg olyan eset van a praxisomban, amikor egy ilyen 42-44 éves nőnek komoly traumát okoz, hogy váratlanul nagymamává lesz, 18-20 éves gyermeke ugyanis hirtelen unokát szül. Sokan úgy érzik, ezzel aztán végleg elvesztették fiatalságukat, vége az ifjúságnak.

Öngyilkos ambíciók

– Ma is elmondható, hogy egzisztenciális válságként ezt az életszakaszt – mindannak ellenére, hogy a nemi szerepek mára már igencsak megváltoztak – inkább a férfiak élik meg: ők ugyanis teljesítmény-orientáltabbak, illetve életüknek jelentősebb részét inkább ők töltik a munkahelyükön. Ha valaki ezért eredményeire visszatekintve elégedetlen mindazzal, amit ténylegesen elért karrierjében, vagy úgy érzi: háttérbe van szorítva, gyakran ambíciói fokozásával próbál kitörni. Ezek a görcsös törekvések azonban – az esetek nagy részében – nem hoznak eredményeket, s emiatt komoly törés jöhet létre a személyiségében, amely aztán akár az öngyilkosságig is fokozódhat.

– Gondolom, az öngyilkosság azért mégis egy nagyon extrém problémamegoldó mechanizmusnak számít. Van valami más jelzés is ilyenkor, ami utal a válságra?

– Természetesen egy ilyen végletes megoldás előtt egy csomó preszuicidális jelzést is lead az adott személy, amelyeket, ha eljön egy ilyen krízisambulanciára, mi jól érzékelünk, és segítünk neki abban, hogy hamar talpra álljon. A baj az, hogy a mai rohanó külvilág ezeket a jelzéseket általában nem fogja, így lehetséges, hogy hazánkban évente 3-5000 az öngyilkosok száma, a túlélőké pedig ennek hat-nyolcszorosa. Igaz tehát, hogy az öngyilkosság valóban extrém lépésnek számít, ezek a számok azonban jól mutatják, hogy minden olyan krízist nagyon komolyan kell venni, aminek a vége öngyilkosság lehet.

A középkorúak lelki válságának tipikus jelzői még a stresszbetegségek, vagyis a magas vérnyomás és a szívinfarktus, sőt a rák is, valamint egyéb pszichoszomatikus betegségek, mint például a gyomorfekély. Sokszor tehát nem a túlzott koleszterinszint vagy a mozgáshiány játszik közre egy szívinfarktusos vagy rákos megbetegedésben, hanem az a lélektani krízis is, amit a középkorú átél. Nem véletlen, hogy ezek a betegségek legmagasabb arányban éppen ebben az életszakaszban fordulnak elő. Tipikus jelzés még a pánikbetegség, amely általában a szívinfarktus tüneteit utánozza, valamint a szorongásos betegségek.

Érzelmi intelligencia

– Hogyan lehetséges, hogy bizonyos emberek boldogok, életvidámak ebben az életkorban is, és semmiféle “krízis-tünetet” nem produkálnak?

– A legtöbb 40-50 év körüli személy valamiféle számvetést készít az életéről, még ha ez sokszor nem is tudatos. Mint ahogyan az influenzát sem kapja el minden egyes ember, itt is létezik bizonyos fokú immunitás a “fertőzéssel” szemben: például az, hogy korábban már egy legyengített formában megkapta a kórokozót, azaz átment valamilyen lelki krízisen, s van már olyan “ellenanyaga”, olyan sikeres problémamegoldó módszere, amelyet vészhelyzetben mozgósítani tud. Része még ennek az “immunrendszernek” az empatikus készség is, amely erős védőfaktornak számít, azaz képes-e az adott személy mást is érzékelni az életből, vagy csak a saját problémája érdekli. Az a tapasztalatom, hogy az intellektus, illetve egyfajta érzelmi intelligencia igenis véd a válsággal szemben, noha a lélektani betegségek soha nem függnek attól, hogy valaki mennyire művelt vagy intelligens. Ennél a válságnál azonban jól látszik, hogy minél nagyobb egy személy rálátása a világra, annál nagyobb az esélye arra, hogy kontaktust is tud vele tartani.

S még egy fontos dolog: minél inkább egy lapra tette fel valaki az életét, és azon a területen nem elégedett helyzetével, pozíciójával vagy teljesítményével, annál inkább képes beszűkülni és megroppanni.

– Mit tehetünk azért, hogy minél kevesebb mid-life crisisben szenvedő személy éljen körülöttünk? Mit tehet például egy jó házastárs?

– Azt, amit Adolf Adler fogalmazott meg az empátiával kapcsolatos kutatások beindulása előtt: “a másik szemével látni, a másik fülével hallani”. Vagyis szükséges ilyenkor egyfajta áldozatvállalás, ami odafigyelésben, törődésben és szeretetben nyilvánul meg.

Forrás: Hetek Országos közéleti Hetilap 1998.08.29.( II.34.)