Természetes, jóleső, mozgásformáló terápia értelmi sérült emberek számára

Természetes, jóleső, mozgásformáló terápia értelmi sérült emberek számára

Az értelmi fogyatékosság nem feltétlenül jár mozgássérüléssel, de mozgásukra gyakran jellemző a diszharmonikus mozgás, a rendezetlen mozgáskép, az egyéni képességek eltérő szintjei. Mackós járásúak, esetenként, hirtelenek, kapkodóak…
 A diszharmonikus mozgást a ritmustalanság, ernyedt végtagmozgások, erőtlen gesztusok jellemzik. A rendezetlen mozgáskép kialakulhat sajátos lépésritmus, sajátos kézlendítések, fejmozgatások nyomán. Az eltérő képesség szint azt jelenti, hogy valaki ügyes nagymozgású, de kézmozdulatai pontatlanok, vagy nagy erőkifejtésre képes, de nem kitartó, laza izomzatú, de futásra, pontosan kivitelezett mozgásra nem képes.

Ezek a mozgásjellemzők az értelmi sérülés másodlagos tünetei. Azért alakulhat ki, mert figyelmüknek akadályozottsága miatt mozgás kivitelezéskor nehezen tudnak mintát követni, nehezen tudják a saját mozdulataikat uralni, korrigálni. A tervezés, előrelátás nehezítettsége miatt pontatlanok, elhibázottak a mozdulataik. Érzelmi vezetettségük miatt hirtelenek, kiszámíthatatlanok, lendületesek, vagy éppen lassúak a reakcióik.

Mindezeken lehet segíteni, harmonikussá tenni, egyéniséget kifejező bájjá változtatni. Figyelni kell a sérültekkel való foglakozás során ezekre is, hiszen egy személyiséget nem csak az értelmi képességei jellemzik. Kedves, kiegyensúlyozott lelkületű lehet bárki, aki figyel arra, hogy az legyen, vagy akit segítenek, hogy azzá váljon.

Tavasz van! A szabadba csalogat a langyos napsütés, kíváncsivá tesz az itt-ott előbújó tavaszi kisvirág, a rügyező bokrok, fák, a hegyekben a bővizű patakok. Egy pár órás kirándulás mennyi lehetőséget nyújt arra, hogy egy-egy nehezített mozgásformán javítsunk! Természetes környezetben, jó levegőn, erőltetés, kényszer nélkül. Családban, testvérek, barátok között, kutyát sétáltatva, nagypapát karonfogva – csak úgy, normálisan.

Az erdei ösvény, amely hepehupás, köves, egyenlőtlen talaj, keskenyedik, szélesedik, a határozott lépéseket, erőteljes talpra lépést kívánja. Erősíti a biztos egyensúlyérzést. Figyelmet, gondolatban ottlétet kíván, nem engedi az elbámészkodást. Szemben a városi aszfaltúttal, ami sima és egyenletes, ezért csukott szemmel, figyelem nélkül, elbambulva is járható.
Egy patakon át kell kelni, vigyázni kell, hogy ne legyen vizes a cipőm. Ez nem elvont tornatermi feladat: csinálj úgy, mintha vizet lépnél át! Ez konkrét, szemmel látható és átázott cipőn érezhető feladat! Nagyot lépni, célzottan lépni, pont arra a kőre lépni – lábemelés, tervezés, pontos kivitelezés a siker feltétele.

Emelkedőn felmenni: kisebbet lépni, kicsit meghajolni, levegőt szaporábban szedni, kitartóan menni, mert fent, a hegytetőn izgalmak, előre nem látott dolgok várnak. Ha kicsit fárasztó is, erőt kell kifejteni, nem lenne jó félúton feladni. Kicsit többet kell tenni, mint ami kényelmes. De megéri! Lehet, hogy fent már nyílik a téltemető szép sárga virága!
Az erdőben figyelni kell, hogy a belógó ágak ne sértsék meg az arcomat. Nem lehet lógatni a fejem, emelt fejjel kell mennem. Elhajtani az ágat, kikerülni az akadályokat célzott feladat, tudni kell koordináltan mozogni. De látom az elérendő célt, tudom, hogy miért csinálom!

Fel kell emelni a fejem, hogy lássam a madarak röpködését, hogy észrevegyem az odút, amibe már költenek az erdei pintyek. Emelten is kell tartani, mert látni lehet, ahogy a csőrében hozott ágacskából hogyan készíti a fészkét. Ez jó nyak és fejtorna!
A tűzrakáshoz lehet ágakat húzni, ágakat tördelni – milyen jó kézerősítő, karerősítő feladat.

Átbújni egy nagy fa alatt, ami bedőlt az útra, úgy hogy ne horzsoljam be a fejem, ne akadjon bele a ruhám, nem könnyű dolog, ha nem figyelek oda, ha nem eléggé hajlítom a derekamat és a térdemet.

Fára is lehet mászni, csimpaszkodni, hintázni egy alacsonyabb ágon. Erő, de merészség, bátorság is kell hozzá.
Kavicsot gyűjtögetni a patakból, vagy a partján – ez jól megmozgatja a görcsös ujjainkat, de ha szerencsések vagyunk, gyönyörű színű és formájú kincseket találhatunk.

A nagyobb kövekből gátat lehet építeni. Fel kell emelnem, odébb kell vinnem, helyére kell illesztenem, nem lehetek szertelen, pontosan, célzottan kell megterveznem minden mozdulatot.

És egy jól sikerült kirándulás után milyen jó fáradtan otthon visszagondolni, mi minden történt ezen a napon, fényképeket nézegetve újra felidézni a felfedező, hegyet-völgyet meghódító nagy túrát.

Miközben testünk, lelkünk felfrissült, és minden mozdulatunkkal ezt a jó érzést fejezzük ki, talán simábban, kedvesebben, harmonikusabban, mint a kirándulás előtt.

Szerző: Szakértőnk,  Gál-Pottyondy Anna