Útikalauz iskolakezdéshez – Gyógypedagógus és pszichológus szemmel

Útikalauz iskolakezdéshez – Gyógypedagógus és pszichológus szemmel

Az iskolakezdés életünk kikerülhetetlen része, viszont közel sem mindegy mikor, milyen körülmények között történik. Számtalan családban hosszas töprengés, sőt vívódás előzi meg. Megannyi szempont, kérdés, kétely vetődik fel a szülőben:

Menjen iskolába, vagy inkább maradjon még egy évet óvodában? Érett már, vagy még nem? Mit is jelent az iskolaérettség? Milyen szempontokat érdemes mérlegelni az iskola kiválasztásnál? Hogyan találjam meg a gyerekemnek és a családomnak a legalkalmasabbat? Mi minden változik meg, ha elkezdi az iskolát?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések áradata zúdul a szülőre, amikor gyermeke eléri a 6-7 éves kort, hiszen közeleg a beiratkozás ideje.

A gyerekek érésében, fejlődésében nagy egyéni különbségek lehetnek. Ma már lehetőség van arra, hogy minden kisgyerek akkor kezdje el az iskolát, amikor ez a legoptimálisabb számára. Ezt nevezik rugalmas iskolakezdésnek, amely akár másfél éves különbséget is jelenthet az egyes gyerekek között.

Nem szabad összekeverni azonban az érettséget az értelmességgel. Nagyon okos, kiemelkedően jó képességű gyerekek is lehetnek éretlenek, akiknél érdemes az iskolakezdést kicsit elhalasztani, érzelmi, vagy akár szomatikus éretlenségük okán.

Mit is jelent az iskolaérettség?

Először is, szemmel látható, fizikai változások következnek be. Megkezdődik a fogváltás, karja, lába kicsit megnyúlik, a kisgyermekes pocak kezd eltűnni, alakja is nyurgább lesz. Ujjaival a fejtetőn át, meg tudja érinteni az ellenoldali fülét anélkül, hogy fejét félrebillentené. Már nehezen alszik el délután, várja, hogy iskolás legyen, mert ott majd nem kell aludnia.

Érdeklődése egyre inkább a számok, betűk iránt fordul. Próbál betűket írni, számokat másolni. Képes tartósan figyelni, mozdulatsorokat utánozni (pl. hajtogatás). Időben már elég jól tájékozódik, tudja a napok nevét, nem keveri a holnap – tegnap fogalmát. Van fogalma a természet körforgásáról is (évek, évszakok). Dominanciája kialakult, vagyis egyértelműen jobb, -vagy balkezes. Ujjaival képes finom mozgásokat végezni, a ceruzát szabályosan tartja. Szívesen rajzol, rajzai részletgazdagok, kifejezőek. Saját környezetére vonatkozó ismeretei bőségesek. Többé-kevésbé tisztában van a rokoni kapcsolatokkal, a közvetlen családtagok foglalkozásával, életkorával. Jellemző, hogy szereti az új feladatokat, kíváncsi mindenre, a jelenségek okát firtatja. (Miből van a felhő; hol van a világ vége; ki volt az első ember; miért lett ő lány vagy fiú… stb.)

Beszéde összefüggő, grammatikailag helyes, és lehetőleg tiszta is, mert a súlyos beszédhiba nehezíti az olvasás-írás elsajátításának folyamatát. Képes a hallott vagy látott, esetleg elképzelt történeteteket saját szavaival, megfelelő időrendben elmondani.

Viselkedésére egyre inkább jellemző, hogy képes önmagát szabályozni, kontrollálni. Figyelmét akaratlagosan is tudja irányítani. Utasítást követ, hosszú ideig tud egy helyben ülni, elmélyülten játszani vagy figyelni. Társas kapcsolataiban is az önmérsékletre való képesség jelenik meg. Egyre jobban sikerül érzelemi, indulatai felett uralkodnia, vágyait el tudja halasztani.

A túl korai iskolakezdés hosszú évekre meghatározhatja a gyermek, tanuláshoz való viszonyát. Ha a követelmények teljesíthetetlenek számára, elmegy a kedve a tanulástól, mert úgy érzi, hiába tesz erőfeszítéseket, nem ér célt.

Ha a kisgyerek egy-egy vonatkozásban még nem érte el a szükséges érettséget, az még nem jelenti azt, hogy feltétlenül nehézségei lesznek az iskolában. De ha általánosan jellemző, hogy még nincs felkészülve az iskolára, akkor tanácsosabb egy évvel elhalasztani az iskolakezdést.

A szülők egyre inkább látják az iskolakezdés nehézségeit, és szeretnék, ha gyermekük minél felkészültebben, megerősödve állja ki a próbát. Ezért egyre inkább terjed az az igény is, hogy a már iskolaérett gyereket szeretnék visszatartani még egy évre az óvodában. A túl korán elkezdett iskola mellett szintén megvannak a veszélyei az indokolatlan halasztásnak is. Az óvodában unatkozó gyerek előbb utóbb feszültté válik, a nála kisebb gyerekek között nehezen talál partnert a megfelelő színvonalú játékhoz és egyéb tevékenységhez.

Nem utolsó sorban a szülőnek számolnia kell azzal, hogy a tanulmányok megkezdésével bizony őróla is kiállítanak egyfajta értékelést az iskolában, tulajdonképpen ez a szülőnek is egy nagy megmérettetés. Az, hogy a gyerek miként tekint a tanulásra, a tanárokra a szülői szűrőrendszeren keresztül történik, hiszen ő a közvetítő közeg a gyerek és az iskola között. Ez a szerep az iskola felé ugyancsak megjelenik, nagyon nem mindegy, hogy a szülő meg tudja-e találni a hangot a tanárokkal, szülőtársakkal, ezeken a kapcsolatokon is nagyban múlhat a gyerek boldogulása.

Bizonyára nem lehet minden létező szempontot számításba és figyelembe venni, de lehet és érdemes törekedni egy elég jó megoldásra, ennél többet úgysem tehetünk.

írta: Rendes Kriszta