“A gyerekeket újra meg kell tanítani írni!”

“A gyerekeket újra meg kell tanítani írni!”

“Hogyan is tanítsuk meg hát értően olvasni tanítványainkat, ha korjelenség, hogy már egy nem túl terjedelmes szöveg látványa is elborzasztja a leendő olvasót. Nem biztos, hogy igazam van, de az az elképzelésem, hogy úgy, ha előbb újra megtanítjuk őket írni”.

Évek óta kongatják a vészharangot a diákok funkcionális és intellektuális analfabetizmusa felett, és emiatt nem csak a tanárok, hanem a szülők, no meg a társadalomért felelősséget érző, illetve a mindennapi munkájuk során az értő olvasás hiányát megtapasztaló emberek is aggódnak – kezdte írását Alexovics Ingrid a tani-tani.info oldalon.

A funkcionális analfabéta nem tud a hiányosságáról

Aki nem tud olvasni, súlyos hátrányt szenved az önérvényesítésben, saját jogainak gyakorlásában, könnyen becsapható, jobban hisz annak, amit mondanak neki, mint amit „olvas”, vagy csak rövid, leegyszerűsített szövegek megértésére képes, tehát valójában másodrendű állampolgárként kénytelen leélni az életét. A funkcionális analfabéta helyzete azonban az írni-olvasni egyáltalán nem tudó emberhez képest még annyival is rosszabb, hogy e képességhiányának nincs tudatában, így hiányossága önmaga számára látenciában marad, életnehézségeiért gyakran okolja a számára, érthető okokból, kognitív módszerekkel megragadhatatlan külvilágot, melyet nem tud racionálisan értelmezni, ezért az egyfajta mitikus közeggé válik számára. Az értő olvasás (és tegyük hozzá, írás) hiánya gazdasági probléma is, hiszen befolyásolja a munkaerő foglalkoztathatóságát, illetve a szakértők szerint összefüggést mutat a bűnestek előfordulásával is.

Mivel a PISA-tesztekkel mérhető, szemléletes az iskoláskorú fiatalok szövegértési kompetenciája. Ebben ráadásul nyomon is követhető a magyar diákok teljesítményromlása – egyes elemzők szerint a funkcionális analfabetizmus a 15 évesek 27,5 %-át érinti. Bár az kétségtelen, hogy a fiatalok lemaradása ad okot az aggodalomra, itt egyszerre állunk szemben oktatási és társadalmi problémával, hiszen a szövegértési kompetencia az iskolarendszerből kikerülve valószínűleg tovább romlik, ráadásul a szegénységben élő társadalmi csoportok helyzete ebből a szempontból is jóval aggályosabb, mint a jómódú, anyagi biztonságban élő állampolgároké.

Befolyásolható, érvényesülni képtelen tömeg

A funkcionális analfabetizmus problémájának megoldása pedig azért is válik egyre sürgetőbbé össztársadalmi szinten, mert következményként egy könnyen befolyásolható, érvényesülni és érdekeit képviselni képességhiányai okán képtelen társadalom képét rajzolja elénk. Aki nem tud szöveget értelmezni, annak a számára, ahogyan azt már fentebb is említettem, a világ kognitív összefüggésekkel nem lesz megragadható.

Számukra maradnak a hiedelmek, marad a szövegértés romlásával párhuzamosan végbemenő szóbeli kommunikációs készségek romlása (a vitaképtelenség, a közbeszéd romlása, az érvek helyett az indulatok verbalizálása), az álhírek világa, a forráskritika hiánya.

Úgy tűnik, a felvilágosodás után jó kétszáz évvel beköszönt a szellemi alkony, és ennek társadalmi megfelelője, az illiterált társadalom.

Ma szinte senki nem szeret olvasni

Aki találkozott már iskoláskorú kisgyerekkel, kamasszal, aki ismer egyetemi hallgatót, azoknak mindez nem újdonság, de nem kell a fiatal nemzedékekre ujjal mutogatni, gondolhatunk a felnőttekre, néha éppen magunkra is: kivel ne fordult volna elő még, hogy olvasás előtt gyorsan végiggörgeti a cikket az oldalon, nem túl hosszú-e.

Hogyan is tanítsuk meg hát értően olvasni tanítványainkat, ha korjelenség, hogy már egy nem túl terjedelmes szöveg látványa is elborzasztja a leendő olvasót. Nem biztos, hogy igazam van, de az az elképzelésem, hogy úgy, ha előbb újra megtanítjuk őket írni.

Jobb, ha nincsenek illúzióink, a tanulók nem csak értően olvasni nem tudnak, komoly nehézséget okoz számukra egy-egy összefüggő szöveg megalkotása is. Vagyis nem csak olvasni, írni sem tudnak.

Íráson most nem a kézírást értem, hanem a szövegalkotást, és bármennyire is nagy a kísértés, ebben a rövid írásban nem fogom fejtegetni a kézírás elsorvadásának szomorú kognitív következményeit. Nem egyszerűen arról van szó, hogy diákjaink percepciós képessége, finommotoros mozgása nem fejlődik.

Nem tudnak szöveget alkotni

A szövegalkotás nehézsége nem pusztán a folyóírás, hanem egyáltalán a szövegalkotás mint feladat és szellemi kihívás eltűnésének tudható be az iskolákból. Hogy a diákok csak azért nem szeretnek írni, mert nem használhatnak laptopot a tanórákon, valószínűleg oktatáspolitikai legenda – a mai középiskolások többsége nem szeret, és nem tud szöveget alkotni, se kézírással, se számítógéppel. Mindennapi életében ritkán hoz létre három mondatnál hosszabb „szöveget”, gondolatait nem mindig képes összefüggő mondatokban megfogalmazni sem írásban, sem élőszóban: két hüvelykujjával, egyszerűsített nyelvezetű, szómondat jellegű kommunikációs elemekkel operálva igyekszik boldogulni a világban. Így aztán nem csoda, ha az iskola elvárásrendszere sokként éri. Ami egyébként kölcsönös, az iskola sem nagyon tud mit kezdeni a nem csak funkcionálisan, de mára sajnos sok tekintetben digitálisan is analfabéta tanulóival, és lassan beletörődik abba, hogy hibásan a digitális kor jellegzetességének tudja be mindezt, és modern oktatási koncepciókat keres problémái megoldására.

Csinálni más, mint nézni

Ebben a pillanatban az a teóriám, ennél kicsit ódivatúbban, a fejlődéslélektan törvényszerűségei felől közelítve érdemes a megoldást keresgélnünk: egy kicsit elölről kell kezdenünk mindent. A Waldorf-módszerben már előkerült az az elképzelés, hogy az értő olvasáshoz vezető út első szakasza a szövegalkotás, egész pontosan a saját szöveg alkotása. A középkori szent szövegek megfejtéséből kiinduló klasszikusnak tekinthető sorrend (olvasás majd másoló írás) helyett ez a módszer az olvasni tanuló saját gondolatai megjelenítésére szolgáló írás olvasásával (tehát előbb ír, aztán olvas) jut a vágyott képesség birtokába. Csinálni más, mint nézni, bizonygatják, sőt MRI felvételekkel bizonyítják is a neurológusok.

A cikk folytatása és teljes változata a tani-tani.info oldalon olvasható, ide kattintva.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.