A tanáriból jelentem… Szeptemberi ámokfutás

iskola

A tanáriból jelentem… Szeptemberi ámokfutás

FSZI Tanár Klub

Jelentkezz a Felelős Szülők Iskolája Tanár Klubba – Pedagógus Power! 

 

Reggel 8:30-kor belépsz az iskolába és már a folyosón haladva fogadod a köszönéseket, hiszen jólnevelt gyerekek járnak az intézménybe és sok munkád van az érthető, ,,Jó reggelt kívánok!” –ban. Természetesen vissza is köszönsz, reggel még mosolyogsz, van néhány jó szavad is a folyosón álldogálókhoz, ezzel amúgy sem érdemes spórolni, mert néha ezek a legfontosabb gesztusok feléjük.

 

Aztán belépsz a tanáriba, lepakolnál, de már érkezett is néhány szülői üzenet, a lebetegedett, fogszabályzásra megyünk, ma korábban jön el, nem kapott irodalomkönyvet, kicsit fáj a feje, ha ránéznél napközben… A kollégák is kérdeznek egy-két embert, és szakmait is. Tehát 15 perce léptél be és kb 20-30 kommunikációs interakciót bonyolítottál, amelynek a felét meg is kellene jegyezni. Ha sikerül.

Becsöngetnek. Az órarend még nem a végleges, mert ennek elkészítése egy nagyobb intézményben, ahol közel 1000 fő munkáját kell összehangolni (alsós, felsős, középiskolás diákokét, tanárokét, állandókét, óraadókét, áttanítókét) szinte lehetetlen küldetés. Főleg úgy, hogy valljuk be, nincs sok variációs lehetőség ott, ahol nincs elég kolléga. Ott megy a matek hetekig, fájdalmas kompromisszumokkal, túlterhelt kollégákkal, mert az órákat el kell látni.

 

Szóval elindulsz valamelyik irányba a valamelyik órarendváltozat alapján és megtalálod az osztályt, akik persze kikérik maguknak, hogy ők már a 7.b, nem a 6.b. Igazuk van. De úgy is ismétlünk. Ha aznap 6 órád van, akkor találkozol 6×25-30 gyerekkel. Megbeszélitek az idei terveket, kitűzitek a célokat és motiválsz, egy percig sem lankadó figyelemmel tehát kb. 150-180 gyereket, akik persze megpróbálják, meddig mehetnek el és ellenőrzik, változott-e az ingerküszöböd az elmúlt tanévhez képest. Kicsit morcosak, hogy még mindig nem a haverjuk vagy, de valószínűleg meg is nyugszanak, hogy legalább itt még vannak szabályok.

Mostanra mindenkinek van könyve, munkafüzete, füzete (ha nem, utánrendelünk, semmi pánik) tehát taneszközök kipipálva, de ne legyenek illúziói senkinek, a csillagoknak azon szerencsés együtt állása, hogy egyszerre minden a megfelelő pillanatban ott legyen, éppen annyira gyakori jelenség, mint a betlehemi csillagok együttállása.

 

Van már ügyeleti rend, nehezen, de mindenki kitalálta a még nem fix órarend alapján, melyik szünetben nem megy mosdóba, nem eszik, nem levegőzik. Csak a folyosókon cirkálva figyeli a kiskorúakat és vigyáz rájuk. Hogy miért? Mert elképzelhetetlen kreativitással találnak ki vicces, izgalmas ám veszélyes dolgokat a szünetben (erről valamikor bővebben beszámolok majd, mert az almák például csak szünetekben csapódnak a terem falának teljesen váratlanul).

 Halkan jegyzem meg, nem igazán tudok olyan munkahelyről, ahol ne járna a 10-15 perces szünet bizonyos időközönként. A tanár ezt is megtanulta, heti szinten 50-110 percet ügyelve szünetekben.

 

A hónap közepén válik aktuálissá a begyűjtött bizonyítványok, lezárt törzskönyvek leadása és elkészültek a tanmenetek, munkatervek is mostanra. A beérkezett szakvélemények alapján a szaktanároknak át kell tanulmányozniuk az általuk tanított tanulási nehézségekkel küzdő diákok papírjait, hogy a tanítási órákon ennek megfelelően dolgozzon velük. Hogy ez mekkora szakmai kihívás, arról tényleg csak azzal vagyok hajlandó vitatkozni, aki naponta megy be tanítani gyerekekkel teli osztályokba. Elméleti szakemberek kíméljenek!

A szeptember egyik legérdekesebb eseménye a szülői értekezlet. Hasznos és jó dolog találkozni a szülőkkel, de komoly képességeket feltételez, hogy a kívánt mederben, hangnemben folytassuk le és ha lehet, ne egy egész estés történet legyen. Hallottam bölcs kollégámtól egyszer, hogy addig nem értette a gyereket, amíg nem találkozott a szülővel. Ilyenkor adminisztrálunk, adategyeztető-, adatvédelmi lapot, pszichológus munkáját engedélyezőt, egyéb hozzájáruló papírokat. Talán ahhoz még nem kérünk engedélyt, hogy taníthassuk őket. Rémisztő ám a papírkupac! Még rettenetesebb, amikor úgy kell eltenni, hogy meglegyen, amikor szükség lesz rá.

 

A tanárság egyik legelhallgatottabb oldala, hogy egy szülői alatt is mennyi sors, dráma, család, viszonyrendszer, játszma tárul fel, csak elejtett fél szavakból is. Ez az egyik legnehezebb ebben. Erre nincs senki felkészítve. Van esélyem esélyt adni? Van esélyem egyáltalán értéket átadni, mert ugye széllel szemben…. Sokszor látom a szülőn, hogy partnerek vagyunk, de van, hogy tudom, nem egy irányba toljuk a szekeret, pedig a társadalmi változások, jelenségek minden reggel nyolckor megérkeznek az iskolákba a gyerekekkel együtt és nekünk reagálnunk kell rájuk. Fontos lenne, hogy jól tegyük azt és hatékonyan.

Aztán elindult a tervezés is, mikor hova, melyik osztály megy. Ki indul kirándulni és hova. Melyik témahetet hova tervezzük. Álmodozunk, kitalálunk egyelőre. Hogy a valóság mit enged és mennyi fér bele a napi 6-7 óra letanítása után, az majd kiderül. Egyáltalán belefér-e, hogy programszervező üzemmódba kapcsoljunk és meg tudjuk valósítani az újdonságokat, élményeket, az jelenleg inkább a fanatikusságunk mértékétől függ. Mert meg kell mutatnunk nekik a világot. Ha mi nem tesszük, akkor ki?!

 

Elkezdődött hát a tanév, a tanár pedig hozzászokik ismét, hogy reggel 8 és délután 3 között agyának valamennyi kapacitása, tárhelye megtelik, elfogynak a kérdései, válaszai. Igen, ez úgy néz ki, hogy az utolsó óra után leülsz, üveges tekintettel nézel magad elé és nem gondolsz semmire. Ilyenkor kell az a ,,ne szólj hozzám” fél óra, hogy újra erőt gyűjts, mert ugye holnap reggel 8-kor ismét becsöngetnek és kezdődik a Bea néni akkor ma irodalom vagy nyelvtan óránk lesz? műsor. És te újra el fogod mondani, nap mint nap, hogy éppen melyik következik.

 

PROGRAMAJÁNLÓ TIPPEK PEDAGÓGUSOKNAK:

 

REJTELMES RENGETEG – Erdőmentő küldetés kiállítás és kalandjáték Vajdahunyadvárban

Olimpiai ritkaságok a Millenárison

Jégkorszaki homokbucka és bolygóközi kalandozás, avagy szabadtéri kincskereső játékok a javából

 

  • magyar tanár, újságíró, sportszülő

Fülöp Bea

Újságíró, tanár és két sportoló gyerek anyukája. Sokévnyi rádiós riporteri munka után fiam születésével elindult egy olyan változás, amely sok újdonságot, fejlődést hozott.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.