„A teljes oktatásnak át kell állnia: kultúrát kellene váltanunk, hiszen körülöttünk megváltozott a világ”

„A teljes oktatásnak át kell állnia: kultúrát kellene váltanunk, hiszen körülöttünk megváltozott a világ”

Miért elavult és kudarcos a jelenlegi közoktatás? Mit jelent ma a tehetségfejlesztés? Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológussal beszélgettünk. – a Transindex.ro portálról

 

Az idei Mentés másként pedagógia konferencia egyik vendégelőadója Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, kutató és lélektani szakíró volt. Arról kérdeztük, miért elemien fontos odafigyelni a gyerekekre, és lényegét tekintve miért teljesen kudarcos a mai közoktatás.

 

Hogyan értékeli a Mentés másként konferenciát, azaz a civil szféra oldaláról érkező kezdeményezéseket, ami lehetőséget teremt, hogy pedagógusok sokféle szakértővel összeüljenek beszélgetni?

– A legfontosabb és leghatékonyabb megoldásnak látom, ami jelenleg történhet, hiszen a szakembereknek többféle szempont szerint végig kell gondolniuk az oktatás helyzetét. Olyan gyorsan változik a világ, hogy nem is tudjuk milyen jövőre kellene felkészíteni a gyerekeket. Az is fontos, hogy tisztán lássuk, mi a helyzet a gyerekekkel, akiket fel kellene készíteni: mert a változó világgal együtt változnak a gyerekek is. Nagyon sok gyerek ma egyáltalán nem úgy működik, mint ahogy egy egészen más körülmények között felnövő generáció működött. Ha pedig gondok merülnek fel, akkor egyelőre csak diagnózisokat kapnak. Ezért nagyon-nagyon sok ilyen konferenciára, beszélgetésre, nyitott gondolkodásra van szükség, különösen a szakemberek, a terepen dolgozók részéről.

 

Az ilyen eseményeken folyamatosan megjelenik a közoktatásra vonatkozó kritika is. Ezt mennyire látja megalapozottnak?

– Teljesen megalapozottnak látom. A legtöbb országban a hivatalos oktatás a nehézkessége miatt egyáltalán nem haladt előre, sőt, van, ahol éppen hátramenetben van. Ez a típusú oktatás úgy próbálja megoldani az újonnan felmerült problémákat, hogy a régi eszközöket használja, azaz a minősítést, a számonkérést, a büntetést. Ezek nyilván egy 19. századi szemléletből maradtak ránk, és a mai problémákra semmiképpen sem jelentenek megoldást. Így nagy szükség van a kritikus civilekre, mert egyelőre hivatalos oldalról nem igazán tudnak új irányokat feltárni, sőt, a visszalépést megoldásnak tekintik.

Ebben persze van egy olyan tapasztalati ráció, hogy amikor elkezdünk büntetni, akkor mindenki úgy csinál „mintha” megoldódott volna a probléma. És igaz, a gyors látszatmegoldásokkal sok mindent el lehet érni, és ki lehet jelenteni, hogy „jó a rendszer, így kell csinálni”, s a nyomás miatt mindenki beáll e mögé. De vegyük tudomásul, ettől a tényleges problémák nem fognak megoldódni, csak elmérgesednek, még jobban elsüllyed az oktatás, még nagyobb zavar lesz az eredmény – már rövidtávon is.

 

Az idén megjelent egy új könyve, Tehetségfejlesztés. Lehetőségek kezdőknek és haladóknak címmel. Beszélgessünk egy kicsit a könyvről, kezdve például a számomra feltűnő „tehetség” és „lehetőségek” fogalmakkal, majd ejtsünk szót arról is, hogy kik a kezdők és a haladók.

– Sokkal nagyobb lehetőség van a tehetségfejlesztésben, mint gondolnánk. Általában a tehetségre sokan úgy gondolnak, mint a jólfésült, jól tanuló gyerekekre, akik látványos teljesítményeket tudnak felmutatni, akik versenyeket nyernek, s így tovább. De ez csak töredéke a tehetséges gyerekeknek. Ráadásul a tehetségek igen nagy része (és a könyvben erre is ráfókuszálok) atipikus idegrendszeri fejlődés sajátosságait mutatja. Egyre inkább úgy látszik, hogy nem a ritka kivétel, hanem inkább a szabály, hogy a tehetség valami “normálistól” való eltérés. Ez azért lényeges, mert szervesen kapcsolódik ahhoz a problémához, amit a 21. századi változások vetettek fel, ami miatt egyre több atipikus idegrendszeri fejlődésű esettel találkozunk. Ezek alakulhatnak zavarrá, de lehet az alapja a tehetségfejlődésnek: ezt a lehetőséget kell meglátnunk, a gyerekekre lehetőségként kellene tekintenünk! Nem bizonyítható, hogy mindenki tehetséges, ezt csak a népszerű szlogenek állítják. De fontos, hogy mindenkire úgy tekintsünk, hogy tehetség lehet, vegyük észre a lehetőségét – ezt szeretném ebben a könyvben bemutatni. Már ha nem akarjuk tovább erőltetni ezt a szűk, kategorizáló, tényleg csak diagnózist adó, címkéző attitűdöt…

 

Sokak számára ijesztően hangozhat az „atipikus idegrendszeri fejlődés” szókapcsolat. Mit jelent valójában?

– Ijesztően hangzik, de az is igaz, lehetne akár ijesztő is a jelenség. Azt jelenti, hogy a szokásostól eltérő módon alakul, fejlődik valakinek az idegrendszere, ami miatt másként fog működni az a személy. Bizonyos értelemben eltér a normálistól, a szokásostól: én “furi” gyerekeknek szoktam őket nevezni. Fontos tudni, hogy itt több spektrumról van szó: a tanulási zavarok, a kontroll zavarok és az autizmus zavarok spektrumairól. A spektrum pedig azt jelenti, hogy nagyon különböző formában és szinten jelennek meg ezek az eltérések. Ijesztő pedig azért lehet, mert többnyire csak a súlyos eseteket nézzük. Pedig a spektrum másik oldalán nagyon sok gyerek nem éri el a klinikai szintet – vagy ha el is éri, annyi kompenzációs technikája van, hogy ő maga a mindennapi helyzetekben meg tudja oldani az eltéréseket.

Az idegrendszer fejlődésében pedig nagyon sok tényező játszik össze. Nagyon fontos a szülői, családi hatás, illetve környezeti hatás, amit például az oktatás is képvisel. Sok tekintetben a környezettől függ az, hogy egy ilyen helyzetben lévő gyerekből mi lehet. És ismét hangsúlyozom: itt hatalmas lehetőségek vannak. Mert az adottságok, a belső hajlamosító tényezők mellett döntőek lehetnek a kiváltó tényezők, mint ahogyan az is, ahogy a környezet visszajelez, ahogyan kezelni tudja ezt a különlegességet. Így nagyon széles a kibontakozások lehetősége, kezdve a kreatív géniuszoktól, a nagyon súlyos autista, skizofrén esetekig. Ezért – bár lehet ijesztő – nagyon fontos figyelembe venni, hogy attól mert valaki atipikus idegrendszeri fejlődésű, nagyon sok lehetősége van arra, hogy megtalálja magát a világban és kiemelkedő teljesítményeket érjen el.

 

Említette, hogy a világ gyors változásai közrejátszanak a gyerekek idegrendszerének eltérő fejlődésében (ezek lennének a kiváltó tényezők), ugyanis rengeteg impulzus éri őket minden irányból: azt is érintettük, hogy nagyon eltérő, különböző gyerekek vannak…

– A gyerekek mindig különböztek egymástól, most ez hangsúlyosabbá, jelentősebbé vált, ezért jobban megjelennek a különbségek is. És valóban azért van, mert maga a környezet is sok irányba fejlődött, változott, hatalmas ingerkörnyezete van ma a gyerekeknek. Ma nagyon sok inger éri a gyerekek idegrendszerét. Nem csak információkra kell gondolni, hanem egyéb tényezőkre is, például az ártalmas vegyi anyagokra, gyógyszerekre, elektromos zajszennyezésre, s így tovább. Tele vagyunk olyasmivel, ami ebben a mértékben soha korábban nem érte egy gyerek idegrendszerét. Ez azt jelenti, hogy ha megvan rá a hajlam, akkor könnyen elindul egy folyamat, ami az atipikus idegrendszeri fejlődéshez vezet.

Másrészt az is igaz, hogy nagyon sok, és a gyerekek számára könnyen elérhető információ van – ez az idegrendszer fejlődését is eredményezheti. Így attól függően, hogy kinek milyen belső lehetőségei vannak, különbözőképpen tudja kihasználni ezt a helyzetet, de az is kulcsfontosságú, hogy mi felnőttek – a gyerek környezete – ebben a helyzetben milyen lehetőségeket biztosítunk számukra. Mindez meghatározza, hogy a gyerek merre fog fejlődni.

 

A cikk folytatása a Transindex.ro oldalon olvasható.

Kép forrása: Transindex.ro