Az iskolai bántalmazás és ami mögötte van – Mit tehetünk?

Az iskolai bántalmazás és ami mögötte van – Mit tehetünk?

Az első sokkoló felismerés az volt, amikor a civil létből a gyerekközösségekbe vezetett a napi munkám, hogy a tananyag leadása – amire készültem – egy biztonságos sétagaloppnak tűnt ahhoz képest, ami azt körbe veszi. Balhé a folyosón, óra közben, látható vagy csak érezhető módon. Érzelmi dzsungelharc zajlik nap mint nap. Ez az, ami az energiamennyiségünk nagy részét fölemészti egyébként. Ettől van ott a füled, szemed és a lelked minden pillanatban. Ez kegyetlenül kimerítő egyébként.

 

Nekem erről miért nem szólt senki a főiskolán? Arról nem volt szó, hogy miközben Toldi 3. énekének cselekményét beszélitek át, valaki a hátsó padból folyamatosan az elöl ülő  – autizmusa miatt a fáradságától függően zakatoló hangokat hallató – fiút szidja, majd egy adott pillanatban fel is pattan, hogy beváltsa ígéretét és megindul előre. Csak a lélekjelenlétem és a gyors reakcióidőm fékezte meg az agressziót, de napokig nem aludtam utána, mert újra és újra lejátszottam a jelenetet magamban.

Sőt, arról sem szólt szeminárium, hogy milyen technikákkal kezelheted, tompíthatod az osztályban fellángoló személyes ellentéteket, amikor az osztálycsoportban egyértelműen megszégyenítenek valakit. Nem lehet diszkréten félrenézni és úgy csinálni, mintha nem vennéd észre. Gyerekek élete mehet így tönkre.

 

Mikor lettek ilyen kegyetlenek a gyerekek egymással? Valóban azok, vagy maguk is áldozatok?

Szerintem áldozatok. Egy duplikált világ áldozatai. Amikor a valós és a virtuális, online lét is bedarálja őket. Két világ között rekedtek. Az egyikben már nem, a másikban még nem boldogulnak.

Régen tiszta sor volt, hogy a kimondott szónak, tettnek ereje, felelőssége volt. Nem gondolom, hogy nem bántották egymást a gyerekek, nem érezték meg, kin van fogás. De erős tekintélyelvűség alapján, volt kitől tartaniuk, kinek elszámolniuk, talán egyértelműbb volt a határ. Ma a legtöbb hiba alól felmentjük őket, anyukák, apukák mindig ott állunk, ha meg kell oldani helyettük. Ráadásul az online játékok, virtuális létezés viszont éppen ettől a személyes felelősségtől óvja meg őket. Leírják, elküldik, megosztják nyugodtan és bátran, hiszen egy láthatatlan térben mozognak. Nem kell a másik szemébe nézni. Vállalni, mit tettem. Minden cyberbulling ügy után a szembesítésnél döbbennek rá, hogy ez komoly, valós dolog. Ez most kárt okozott a másik emberben.

 

 

Volt, hogy az osztályom osztálycsoportjában egymást kifejezetten bántó, megalázó párbeszéd, utalgatás zajlott. Egy darabig olvastam, jeleztem, hogy nincs rendben, majd ezek után képernyőfotóval elmentettem az üzeneteket és másnap irodalom órán a chat-ben leírtakat elemeztük irodalmi és nyelvtani szempontból is. Volt, aki menetközben törölt, mert azt hitte, annak nincs nyoma. Pedig a törölt üzenet képét is őrzi a chat, ahogy a bántalmazott gyerek lelke is a sértő szavakat.

 

A legnagyobb kihívásaink egyike tanárként a gyerekközösségeken belüli zaklatás felszámolása. Nem a tiltása, mert akkor olyan csatornákon folytatják, ahol mi nem vagyunk jelen. Azt kell valahogy elérnünk, hogy megértsék, miért nem bántjuk a másikat sem tettekkel, sem szavakkal. Érzékenyítenünk kell és nem ítélkeznünk. Egyértelmű, hogy legtöbbször a bántalmazó maga is bántalmazott. Nagyon jó, ha van az iskolában szakember, akihez fordulhatunk, aki segíti a munkánkat és szakmailag is támogat, hiszen ez igazi darázsfézek, komoly pszichológiai, módszertani felkészültséget feltételez, amire nem állunk minden pillanatban készen.

 

Mit tehetünk? Milyen jó gyakorlatok vannak? Hogyan alkalmazzuk azokat? Mire vigyázzunk, hogy kezeljük jól, hogy minél kevesebben és kevesebbet sérüljenek?

 

Ilyen és hasonló kérdéseket járunk körbe március 30-án, az ELTE-TÓK dísztermében megrendezésre kerülő előadáson, mely ugyanúgy szól tanároknak, mint szülőknek. Állítsuk meg az iskolai bántalmazást! címmel rendez edukációs programot a Fiatal Családosok Klubjának Egyesülete a Felelős Szülők Iskolája szakmai partnerségével. Fő előadó, Szigeti Mónika klinikai szakpszichológus, aki a zaklatás, a kiközösítés pszichológiájáról is beszél majd. Jómagam vendég leszek és igyekszem saját tapasztalataimmal, szempontjaimmal hozzátenni a megoldás megtalálásához.

Az est moderátora Tibenszky Moni Lisa, újságíró, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, mert a téma nem tűr halasztást, közösen több szempontot tudunk górcső alá venni és megoldást keresni.

 

ESEMÉNY

REGISZTRÁCIÓ

 

ÁLLÍTSUK MEG AZ ISKOLAI BÁNTALMAZÁST! Hogyan kezelhetjük szülőként, pedagógusként a megfélemlítést, a kirekesztést, a címkézést, ami valljuk be, a felnőttek világában is markánsan jelen van? Az előadásra szülőket, gyerekekkel foglalkozó szakemberek, edzőket, segítő szakmában dolgozókat is szeretettel várunk. A RÉSZVÉTEL INGYENES, DE REGISZTRÁCIÓHOZ KÖTÖTT! Regisztrálj INGYENESEN és tarts Velünk, kérdezz szakértőinktől!

 

 

képek forrása: koloknet.hu