Érzékenyítés és szemléletformálás az iskolában – egy jó hazai gyakorlat
Talán mindnyájunk számára ismerős lehet az érzés, mikor a forgalmas utcán járva vagy a buszra várva egy látássérült személlyel találkozva bizonytalanok vagyunk. Odalépjek? Hogyan tudok neki segíteni? Szüksége van egyáltalán rám?
Felnőttként sem feltétlenül létezik az eszköztárunkban jó megoldás erre a helyzetre, gyerekként még kevésbé. Ezt a hiányt igyekszik betölteni a mindsetpszichologia.hu cikkében bemutatott program.
Készségfejlesztés
Az oktatásban tevékenykedők már jó ideje tapasztalhatják, hogy az új képzések, tanfolyamok az oktatási stílus reformjáról, a szemléletváltás szükségességéről szólnak. Az egyre növekvő lexikális tudás átadása mellett az iskoláknak egyre több mindent kéne nyújtania a gyermekeknek. A technika fejlődése mentén a humánspecifikus készségek, képességek felértékelődnek a munkaerőpiacon, s az iskolának is feladata, hogy a diákságot minél inkább felkészítse a való életre, hogy ezeket a készségeket fejlessze. Ilyen például a döntéshozatal, kommunikáció, konfliktuskezelés, mentalizáció, empátia vagy a szelf-reguláció.
Ezeket a készségeket jellemzően az alternatív pedagógiai intézmények tudják tanmenetbe építetten fejleszteni, az iskolák többsége pedig plusz energiával, különböző élménypedagógiai módszerekkel dolgozva színesíti a tanórákat. A Közbigyó projekt, a Komplex Alapprogram Élménysulija, a mozaik módszeres tanulás mind olyan programok, melyek a készségfejlesztésre helyezik a hangsúlyt. Az iskola falain belül maradva azonban a gyermekek nem találkoznak olyan helyzetekkel, melyek fejleszthetnék bizonyos készségeiket, mint például a társadalmi felelősségvállalás, vagy a sztereotípiák, előítéletek leépítése.
Erre a hiányra válasz az Adj egy Ötöst Program, amelyben a tanulók fogyatékkal élő személyekkel való közös tevékenységen keresztül fejlődhetnek. A program spanyol mintára már második éve fut az országban. Szakmailag a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar gondozása alatt áll, a Salva Vita Alapítvány szervezésében.
„Az Adj egy Ötöst érzékenyítő program célja, hogy a saját tapasztalati tudáson és érzelmi bevonódáson keresztül a fogyatékossággal kapcsolatos attitűdök pozitív irányba változzanak a 10-18 éves korosztály körében”
– írja a program honlapja.
Mi lehet a program hatásmechanizmusa?
Kiépült attitűdjeink megváltoztatása igen nehéz. Hosszú távon a szisztematikus, kognitív út tud eredménnyel hatni viszonyulásunkra. Ebben az esetben motivált állapotban, érvek alapján, kognitív erőfeszítéssel győződünk meg valótlan vagy hibás elképzeléseinkről. Ebben az esetben azonban nem ez a folyamat működik, gondolkodásunk helyett érzelmeink mozgósítódnak. Batson már 1997-ben talált rá bizonyítékot, hogy empátia ébresztése valamilyen szempontból stigmatizált csoport egy tagja felé növeli az attitűdváltozás esélyét. Más kutatások is azt találták, hogy
a fogyatékossággal élő személyek nehézségeibe való betekintés vagy tapasztalataik meghallgatása hosszú távon pozitívan befolyásolja érzéseinket, nem csupán az adott személy, de az egész csoport felé.
Amennyiben a sztereotípiánkkal inkonzisztens, azaz össze nem illő információkat kell integrálnunk, a vélekedéseinket könnyebben megváltoztatjuk, ha viselkedésesen már reagáltunk. Például ha egy közös tevékenységben előfeltételezéseinkkel ellentétben jól éreztük magunkat, véleményünket megváltoztatjuk a hasonló szituációkkal kapcsolatban. Ez voltaképpen egy kognitív disszonancia redukciós folyamatként is leírható.
Az attitűdök működési módja mellett Allport csoport teóriájával is jól magyarázható, hogy miért is hatékony ez a program.