A tanárok lelki egészsége – Légy fontos önmagadnak is!

tanárok lelki egészsége

A tanárok lelki egészsége – Légy fontos önmagadnak is!

Tanárnak lenni nem csak azért nehéz, mert nagy felelősség, de azért is emberpróbáló, mert saját magadból adsz. Lelkesedést, motivációt, élményeket. Szokták mondani, ha az anyuka jól van, a baba is. Kicsit itt is ez érvényes. Ha a tanár jól van, van mit adnia, van ideje, energiája odafordulni külön-külön a diákokhoz, akkor a gyerek tud kapni tőle és ez nem csak a tananyagról szól. De ehhez idő kell, szabad idő. Elgyötört, túlhajszolt, állandóan helyettesítő, rohanó, kizsigerelt pedagógusok nem tudják ezt adni, akkor sem, ha beleszakad a szívük. Amit megélnek viszont, a frusztráció, hogy nem volt idejük, nem tudtak tökéletesen felkészülni, nem azt a minőséget adják, amit szeretnének. Porteleki Sára tanító, coach, mentortanár, a Budapest School tanulásszervezője egy ideje maga is segít a kollégáknak, mert érzi, veszélyben a szakma, nagy teher nyomja a kollégákat.

A cikkünk egyben ajánló is a Felelős Szülők Iskolája Tanár Klub eseményéhez, melyre november 18-án 17:30-tól egy zárt csoportban kerül sor, ahol egy kicsit átbeszéljük a technikákat, amivel a tanárok feltölthetik magukat. ITT tudtok jelentkezni az eseményre.

 

Tényleg olyan nehéz ma tanárnak lenni? Régóta vagy a pályán, így te is látod a változásokat.

Azt gondolom, hogy nagyon nehéz. Az adminisztráció, a helyettesítés, és a kevés pénz miatt is, de elsősorban az a legnagyobb nyomás most, hogy fel kellett venni egy sokszoros tempót az utóbbi években, és itt most  nem csak a digitális oktatás nehézségeire gondolok. Teljesen át kell alakítanunk a tanárságunkhoz való hozzáállásunkat, és ez segítség nélkül nem egyszerű feladat.

 

Miért kezdtél el te magad is a tanárok lelki és mentális egészségével komolyabban foglalkozni?

Azt vettem észre, hogy pont emiatt az erős hivatástudat miatt feledkezünk meg magunkról teljesen. Ott van 30 gyerek és a családjaik nyűgje, gondja, vidámsága, mindene, amit mi akaratlanul is viszünk haza, és nehezen teszünk le. Ott van a rengeteg adminisztráció, a helyettesítések, a készülés, a család. Kevés idő marad magunkra. Sok kollégától hallom ezt. Így aztán szép lassan ki tudjuk iktatni a saját szükségleteinket, ami ahhoz vezet, hogy egy idő után már magunk se vesszük észre, hogy egyáltalán vannak. Ez nagyon veszélyes, mert nem tudjuk képviselni magunkat egy-egy helyzetben, elbizonytalanodunk, vagy csak egész egyszerűen nem tudjuk megmondani, mi bajunk van. Önismeretünk is szép lassan halványodik így, aminek hiánya sem a magánéletben, sem a tanításban nem szerencsés.

 

Mikor érezted annak fontosságát, hogy segíts a saját kollégáidnak? Hogyan teszed ezt?

A COVID előtti évem nagyon nehéz volt lelkileg. Folyton pörögtem, szerveztem, rengeteget dolgoztam. Aztán jött egy nagy pofon, és rá kellett jönnöm, hogy muszáj, hogy én fontosabb legyek, mint a munkám, vagy hogy az emberek mit gondolnak rólam. A munkatársam azt mondta, hogy én olyan vagyok, mint egy főnixmadár. Mindig meghalok, aztán újraéledek és több erőm lesz. Rájöttem, hogy ezt a meghalok részt ki kellene venni az egyenletből. Neki is kezdtem a tanulásnak, elvégeztem egy coaching, egy gyerek coaching és egy mediátor képzést, és ezekből rengeteget tanultam. Ugyan a suli, ahol dolgozom is rengeteg önismereti dolgot adott nekem, de még így is sok olyan gát volt régen bennem, ami miatt nehezen jöttek át ezek a dolgok. Most már tudom, hol vannak a nehéz pontok. Ekkor döntöttem el, hogy segíteni szeretnék a tanártársaimnak. Jelenleg a Porteleki Sári Facebook oldalon és a Ventillátor megoldásfókuszú pedagógus csoportban dolgozom ezen, ahol mini workshopokkal, önismereti ötletekkel igyekszem segíteni. Nehéz, mert nagyon leterhelt mindenki, de mindig vannak új ötletek a tarsolyomban.

 

Tapasztalataid szerint, mi jelenti a legnagyobb gondot a tanároknak manapság a lelki egészség  téren?

Az, hogy nem vagyunk elég fontosak magunknak. Az utóbbi években elképesztő tempóban változik, fejlődik minden, aminek tudatában vagyunk, de közben felülről nyomnak minket a tananyag leadásával.  Olyan szorítás ez, ami teljesen felörli az embert. Kellene haladni, jó lenne új dolgokat kipróbálni, de mikor és hogy? Sokszor kérdőjeleződött meg, hogy mikor is vagyok jó tanár, vagy egyáltalán jó tanár vagyok-e? Ezek súlyos kérdések, de nagyon fontosak. Amit már feljebb is említettem, újra kell definiálni a tanárságunkat. Azt gondolom, ebben kellene legelőször segíteni most a kollégáknak.

 

Milyen új feladatok hárulnak a tanárokra, amelyek nagyon megviselik, megterhelik őket?

A rengeteg helyettesítés mellett az is problémát jelent, hogy egyre több különleges gyermeket kell integrálni az osztályokba. Ehhez nagyon kevés segítséget kapnak, és rengeteg idő megy el azzal, hogy egyedül próbálnak megoldást, megfelelő módszereket találni. Ha van gyógypedagógus az iskolában, az persze szerencsés, de még így sem egyszerű a helyzet.

 

Te hogyan töltődsz?

Mostanában a pilates és a futás tölt fel, de nagyon szeretek kirándulni, és a kutyáimmal sétálni. Emellett hamarosan folytatom az ékszerkészítést, ami nagy szerelem, és az alkotás öröme is teljesen le tud kapcsolni a napi gondokról.

 

Hol a határ a tanárság és a magánélet között? Neked sikerült megtalálnod és tartanod ezt a határt?

Azt hiszem most már igen. Inkább úgy fogalmaznék, sokszor már sikerül. Ez egy tanulási folyamat, és meg kell találnunk azt a vonalat. Szerintem ez mindenkinél máshol van, és ez nem is baj. Én szeretem otthon még elmondani mi történt, ha nem tehetném, attól biztosan szoronganék. Van, aki hazavinni sem szereti a napi eseményeket. Éles határvonal biztosan nincs, mert ebben a szakmában rengeteg az érzelem, és ezeket idő a helyére pakolni, nem biztos, hogy mindig elég rá egy vonatút hazafelé.

 

A tanárok lelki egészségéről szóló beszélgetésre invitáljuk a kollégákat. Beszélgessünk arról, hogy is vagyunk az iskolai környezetben! Hogy vagyunk tanárként. Mert szakmailag kapunk visszajelzéseket, de hogy emberileg mire van szükségünk, azt mikor gondoltuk át utoljára? Ki mivel és hogyan töltődik? Meg tudjuk-e húzni a határainkat, meg tudjuk-e védeni magunkat? Technikák, jó tanácsok, tapsztalatok november 18-án, csütörtök este 17:30-tól egy Zoom beszélgetésben. Szóljatok a tanáriban, hogy őket is várjuk!

 A beszélgető partner: Porteleki Sára tanító, coach, mentortanár, a Budapest School tanulásszervezője

A beszélgetést vezeti: Fülöp Bea, tanár, újságíró, sportszülő

JELENTKEZEM

 

  • magyar tanár, újságíró, sportszülő

Fülöp Bea

Újságíró, tanár és két sportoló gyerek anyukája. Sokévnyi rádiós riporteri munka után fiam születésével elindult egy olyan változás, amely sok újdonságot, fejlődést hozott.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.