Piszkálás, zaklatás, bántalmazás a gyerekek között

Piszkálás, zaklatás, bántalmazás a gyerekek között

Az elmúlt években szembetűnően elharapózott a teljesen átlagosnak tekinthető kiskamaszok között is a verbális agresszió: a másik zaklatása, az értelmetlen és sokszor oktalan bántalmazás, kipécézés, zsarnokoskodás.

A Family magazinban olvastuk Szél Brigitta tinédzserek között gyűjtött (bántalmazás, zaklatás) tapasztalatairól.

A jelenséget a pszichológusok bullyingnek vagy mobbingnak nevezik. (A bully szó verekedő, erőszakoskodó embert, a mob pedig csőcseléket jelent angolul.) Mi mindent értenek ezen a kifejezésen? Szekálást, piszkálást, csúfolást, cikizést, kipécézést, megalázást, kiközösítést, pletykálkodást, rágalmazást, megfélemlítést, zsarolást, bántalmazást – vagyis mindenféle pszichoterrort, amelyet egy adott csoport ugyanazon személlyel szemben hosszabb időn keresztül érvényesít.

A kiközösítés és a cyberbullying a leggyakoribb bántalmazás

A kiközösítés klasszikus formája már az óvodában is megjelenik, de az általános iskola harmadik-negyedik osztályától kezd erősödni, majd felsőben, illetve a középiskolában teljesedik ki. A piszkálás elszenvedője általában eltér az őt körülvevő közegtől, például kinézetében, értelmi képességeiben, viselkedésében, vallásában, szociális státusában stb. Sok esetben azonban teljesen átlagos gyerekek – különösebb „stigma” nélkül is – áldozatául esnek a bántásoknak, sőt a korábban „menőnek” tartott diákok is egyik napról a másikra az iskolai ranglétra aljára kerülhetnek.

A gyerekek először csak heccelnek, élcelődnek, kitolnak a másikkal. Kezdetben ezeken a poénokon még nevet mindenki. Azonban a kiötlőik a sikereken felbuzdulva egyre durvább és sértőbb ötletekkel állnak elő, mert vágynak a többség elismerésére – és egyben félnek attól, hogy előbb-utóbb ők kerülnek az áldozat szerepkörébe. Ezzel máris kialakul egyfajta csapatszellem és egy viszonylagos hierarchia közöttük, általában egy fővezérrel és a követőkkel, akik így biztonságban és közösségben érzik magukat.

A zaklatás virtuálisan is történhet

A tinédzser korosztályban az agresszió megnyilvánulásának az egyik legújabb (és legnehezebben ellenőrizhető) formája az úgynevezett cyberbullying, amely a legnépszerűbb közösségi portálokon küldött sértő üzenetekkel, gyalázkodó hozzászólásokkal, pletyka terjesztésével, bizalmas vagy hamis információk megosztásával, kompromittáló képek készítésével és közzétételével zajlik.

Mit tehetünk szülőként?

Sajnos nem mindig derül ki, ha egy gyermek folyamatos megaláztatástól szenved. Ő maga is annyira szégyelli, hogy sem a szüleinek, sem a tanárainak nem meri elmondani. Egyrészt tart a csoport retorziójától, másrészt a felnőttek reakciójától is. Vannak azonban árulkodó jelek, amelyekre érdemes odafigyelni. Ilyen például, ha folyamatosan „elveszti” a dolgait – valójában elveszik vagy kizsarolják a pénzét, értékeit. Iskolából hazatérve rendszeresen rendezetlen vagy hiányos a ruházata, megrongálódott a felszerelése, gyakran furcsa sérüléseket szerez. Elmaradoznak vagy egyáltalán nincsenek barátai. Romlik az iskolai teljesítménye, levertté válik, pszichoszomatikus tüneteket produkál.

Ne engedjük céltáblává válni gyermekünket! De hogyan segíthetünk neki? A probléma azonosításától a megoldáskeresésekig mutat tippeket a family.hu cikke.