Matekfüzet vagy pizsama? – elkezdődött az iskolapara…

Matekfüzet vagy pizsama? – elkezdődött az iskolapara…

 

Mindenki nyugodjon meg és élvezze ki a nyár utolsó perceit – mondanánk sokan, de valahol belül mégis motoszkál bennünk a szorongás, vajon, hogy lesz az idei tanév? Az anyukás-apukás csoportokban elhíresült mémmel már szinte mindenki találkozott: „Megvegyem idén a tanszerlistára felírt matekfüzetet vagy elég a pizsama?” – morbid, de sajnos van alapja a mémnek, hisz nagy a bizonytalanság, nem csoda egy világjárvány árnyékában, de nem csak ez feszít minket.

Egyébként is, COVID mentes időkben is sok szülő ráfeszül az iskolakezdésre és ezt kiprojektálja a gyerekre is, fejlesztő füzetek, tankönyvek garmadáját teszi az asztalára és az orra elé, hogy „hangolódjon az iskolára”,  nézze át a tavaly tanultakat, mert hamarosan jön a dolgozat, az év eleji felmérő, hogy mire emlékeznek? Mire? Az online oktatás szorongásaira, a társas kapcsolatok hiányára és arra, hogy mennyire rossz volt a többiek nélkül… jó persze, azért maradt néhány matekképlet és töri évszám maradvány is az agyakban, de vajon ez a mérvadó?

Én annak örülök, hogy egészségesek vagyunk, hogy a nyár ismét sok élményt adott, akár a Balcsi parton, akár táborban, akár csak az otthon nyugalmában, amiben sokszor szerepet kaptak a gyerekeim barátai, az osztálytársak, bandáztunk, jól éreztük magunkat és láttam rajtuk az örömöt.

Van, aki nagy ívben kerüli még az iskola szót is, sőt akár augusztus 31-én ér haza a több hónapos, hetes nyaralásból, ez azért nem biztos, hogy a legjobb ráhangolódás.

De természetesen minden gyerek más és más, van, akinek könnyebb az átállás és van akinek hosszabb időre van szüksége, hogy átállítsa a napirendjét. A szülő felelőssége ezt felismerni és ennek megfelelően cselekedni. Az is fontos szempont és nagy felkiáltójel, hogy ne gondoljuk azt, hogy a gyermekünk ugyanúgy működik, mint mi, lehet, hogy épp sokkal introvertáltabb vagy épp sokkal több és változatosabb programot igényel, mint mi, hozzá tegyük a mércét és fogadjuk el az ő határait, amit természetesen szeretettel és okosan lehet és kell is formálni.

 

Akkor most, hogy is legyen az iskolára hangolódás?

Valahol a kettő közé kellene belőni az iskolaévre való készülést, nem az utolsó vakációs napon hazaérkezni, nem az utolsó percben ünneplőt vásárolni, hanem játékosan, motiváltan, de jó néhány nappal az iskolakezdés előtt már beszélgetni erről, akár az osztálytársakkal egy közös fagyizás keretében ismét ebben a közösségben lenni.

 

 

Mire és hogyan készítsük fel a gyerekeinket az iskolakezdésre?

A keretek itt is fontosak, nem kell ketrec, csak néhány dolog kicsiknek és kamaszoknak, – és valljuk be mi magunknak szülőknek, akár tanároknak is – ami a vakáció utáni napirendre, iskolába járásra hangol.

Érdemes például nem délben felkelni és nem éjfélkor lefeküdni.

Nyári fotókat, videókat nézegetni nyaralásról és beszélgetni róla, akár egy Nagyinak írt levélben megfogalmazni az élményeket, ceruzát, tollat ragadni és kicsit megmozgatni az agytekervényeket.

Lemenni a közeli játszótérre, vagy összeszervezni egy az osztálytársakkal, tanárokkal való közös fagyizást, ahol lehet beszélgetni, focizni, kapcsolódni. A gyereknek az is fontos, hogy a szülők is kapcsolatban vannak egymással, látja, hogy ez egy, ha nem is szoros, de egy egység, egy nagy közösség, amelyben biztonsággal lehet, eligazodik, megismeri az osztálytársak szüleit, testvéreit akár.

Fontosnak érzem, ha nem a legfontosabbnak a családi harmóniát, kupaktanácsot, tervezgetést – ami nem az órarendszerű heti 10 különóra megtervezését jelenti (sőt!) Beszélgessünk arról, hogy ki kivel, milyen útvonalon, közlekedési eszközzel fog suliba járni, pláne, ha új helyszínről, közösségről van szó.

Érdemes átvenni az iskolai napirendet és szokásokat is, mert régen volt a vakáció eleje, előtte pedig sok volt a kihagyás, az illem mindig megtérül.

Ha esetleg bizonytalanok vagyunk a gyermek fejlődésében, akár mentális, értelmi vagy testi elmaradást tapasztalunk, – minden gyerek egyedi és legtöbben saját ritmusukban „utolérik magukat” – ne féljünk szakemberhez menni, segítséget kérni, akár véleményt, akár szülői konzultációt. Sem a logopédus, sem a drámapedagógus, sőt a sportedző sem harap, a pszichológus is játékosan nézi a képességeket, készségeket és viszonyít. Erre most még suli előtt is érdemes gondolni és segítséget kérni, ez nem ciki, ez a helyes, felelős szülői attitűd.

A legfontosabb talán az lenne, hogy ne feszüljünk rá az iskolakezdésre, legyen az utolsó hetekben is sport, játék, csobbanás, de társasjáték, közösségi élet is. Az otthoni feladatok is segítik a szocializációt, feladattudatot és a szabálykövetést. A legegyszerűbbre gondolok, mint teregetés, mosogatás, bevásárlás, főzés és ráhangolódásként az iskolai eszközök, ceruzák, táskák újrarendezése, egy-két új, szép iskolaszer beszerzése, hogy az újdonság varázsa is meglegyen.

Menni fog, kár aggódni, hogy mikor zárják be, ha újra bezárják a sulikat. Pizsama az online oktatáshoz is jó, de alapvetően az alváshoz használjuk, a füzet a jelenléti és az online oktatásra is jó, persze sokkal jobb, ha a gyerek a tábláról vagy a kút fejéből írhat bele.

 

Lelkileg hangolódjunk inkább!

Tudom, hogy sok helyen már megírták a tanszerlistát, hogy miből mennyi kell és ki lesz az új tanár… kérdem én, volt olyan évkezdés, amikor még nem kellett pluszban valami, vagy épp mégsem az lett a tesitanár, akit beharangoztak. Soha! Aminek persze ezer oka van, de a lényeg, hogy a változásra, a rezilienciára készítsük fel a gyermeket, mert ez a legfontosabb skill az életben, az alkalmazkodás és újratervezés képessége… mert ugye mindig lerobbanhat a busz és akkor más járművel kell menni, jöhet egy új tanár, aki új dolgokat kérdez a dolgozatban, jöhet egy erőszakos, hangos osztálytárs, aki szeretne ledominálni mindenkit, pedig csak figyeleméhes… nézzünk mindig a probléma mögé és válasszuk külön a gyerektől, mert nincs problémás gyerek, csak a probléma és a gyerek.

Szóval no para, süt a nap, mindenki feltöltődött D vitaminnal, remélhetőleg a természet energiáival is, erre építünk mi is, amikor arra kérjük a pedagógusokat, hogy az iskolakezdéskor, az első iskolahéten beszélgessenek, játszanak a gyerekekkel, hogy az iskolába járás jó érzése, az emberi kémia alakuljon ki, erősödjön meg, hisz ezek után tudnak majd figyelni, tanulni és fejlődni.

A suli előtti időre mosolygós, szép nyári napokat kívánok Mindannyiótoknak! És soha ne felejtsétek, a játék, a szabad játék a legjobb tanító!