Nem kell mindenkinek versenyistállóba járnia – gondolatok a középiskolai felvételiről

Nem kell mindenkinek versenyistállóba járnia – gondolatok a középiskolai felvételiről

Ez életed döntése – hallhatják mostanában kamaszok ezrei, akik január végén megírják a központi középiskolai felvételit, majd jelentkeznek a négy-, hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumokba, méghozzá ebben az évben nyílt napok, személyes élmények nélkül. A Felelős Szülők Iskolája február közepéig online információkkal igyekszik megkönnyíteni a felvételivel kapcsolatos döntéseket: előadásokat tartanak, iskolákat mutatnak be, szakértőkkel beszélgetnek. És leginkább szeretnék eloszlatni a félreértést: „nem igaz, hogy ez életed döntése” – mondja Tibenszky Moni Lisa, a szervezet alapító-ügyvezetője. Interjú a járvány okozta frusztrációkról, be nem teljesült szülői álmokról és atipikus tehetségekről. A Forbes.hu cikke.

 

Forbes.hu: Az idei tanévben elmaradtak a középiskolákban a személyes találkozási lehetőségek, nyílt napok – így közvetlen kapcsolat, élmény hiányában kell dönteniük a felvételizőknek arról, hová adják be a jelentkezésüket a január végi központi írásbeli vizsga után. Mennyire tarthatunk attól, hogy melléfogások, kudarcok, csalódások következnek az esetleges kényszerű, rossz döntések miatt?

Ősszel már látszott, hogy a járványhelyzet nem fogja lehetővé tenni a nyílt napokat, és mi akkor elhatároztuk, hogy létrehozunk egy platformot a szükséges információk begyűjtésére. Persze a Hovatovább – Középiskolai nyílt napok, börze és online expo nevű rendezvénysorozatunk nem helyettesíti az oktatási tárca tényszerű információit, még kevésbé a személyes élményt, amit a nyílt napok, börzék és pályaválasztó fesztiválok adnának, de naprakész felvételi hírekkel, edukációs és motivációs videókkal szeretnénk megkönnyíteni a döntést.

A felelős szülői attitűdből kiindulva, leginkább egy összetett szempontrendszert próbáltunk felállítani a felvételi kapcsán a szülők, diákok és tanárok számára, ami hozzájárulhat az ideális iskola- és pályaválasztáshoz. Szeretnénk egy picit levenni azt a terhet a kamaszok válláról, amit a mostanság nyilván sokszor elhangzó mondat tesz rájuk: „ez életed döntése”. Nem az!

Ebben a bizonytalan helyzetben végképp ne várjuk el a 10-14 évesektől, hogy tudják, pontosan mit akarnak! Most végképp a hetedik érzékre kell hivatkozni, és ha véletlenül nem jól döntünk, akkor azt fel kell vállalni.

 

Forbes.hu: Milyen szempontok alapján szoktak egyáltalán választani a szülők és a gyerekek a középiskolák között?

Nyilván vannak objektív tényezők, mint például az, hogy milyen szak érdekli a gyerekeket, ha szakközépiskolát céloznak meg, számít az iskola távolsága, továbbá az is, hogy milyen nyelveket lehet ott tanulni – ezeket mindenki végigzongorázza. De szerintünk legalább ilyen fontos a közösségi élet, a hangulat az adott suliban. A kamaszkori környezetnek erős hatása van a személyiségfejlődésre, sokat számít abban, hogy később mennyire fogja reálisan értékelni magát valaki, hogyan találja meg a helyét a világban. Tavaly voltam szülőként középiskolai nyílt napon, és azt láttam, hogy régi diákok szimplán jóérzésből, a tanárok és az iskola iránti kötődésből visszajöttek, külföldi élményeiket, tapasztalataikat mesélték az érdeklődőnek – abszolút hiteles volt, érződött a kémia a tanár és a diák közt, és mindez sokkal többet árult el a csillogó-villogó honlapoknál.

 

Forbes.hu: Igen, de ilyen személyes benyomások most pont nem lesznek. Szerinted mit érdemes még csekkolni – mondjuk az iskola pedagógiai programjában?

Célszerű megnézni például, hogy a kiszemelt iskolában mennyire gondolják hangsúlyosnak az olyan soft skillek fejlesztését, mint például a kreativitás vagy az együttműködési készség, illetve az, hogy mennyire adnak teret az önismeretnek, önértékelésnek, tudják-e és akarják-e támogatni a diákok saját ötleteit. Arra próbáljuk ösztönözni a szülőket, hogy segítsenek megtalálni a gyermeküknek, mihez van képessége, elhívása, mi érdekli igazán. Nem kell, hogy mindenki versenyistállóba járjon, diplomát szerezzen – az is szép kihívás, hogy a családi céget tovább tudja majd vinni, illetve valamiféle kézműves vagy művészeti tevékenységet tanuljon meg. Lehet, hogy valaki elmegy egy elitgimnáziumba, és hamar kiderül, hogy mentálisan nem bírja – akkor minél előbb lépni kell!

A járványhelyzet azt tanítja nekünk: az újratervezés és az újrakeretezés legyen benne az attitűdünkben! Az egész oktatási szegmensnek szeretnénk arra felhívni a figyelmét: mennyire fontos, hogy legyen átjárás a rendszerben az iskolák közt.

 

 

Forbes.hu: Hamarosan, január 19-én lesz az idei központi középiskolai felvételi tesztírás. Az iskolák nem készítik fel a gyerekeket a megmérettetésre, teljesen más típusúak a feladatok itt, mint a matematikaórán. Közben pedig az okos szülők hónapokig idomítják is a gyerekeket a tesztírásra. Juhász Péter tehetséggondozó matematikatanár mondta egy interjúban: nem biztos, hogy azzal kellene hónapokig stresszelni egy 10 vagy 12 éves gyereket, hogy meg tudja-e írni a felvételit 45 perc alatt. Márpedig nem sok mást tanul meg a középiskolai tesztből. Ti hogyan látjátok a központi felvételi jogosságát?

Sajnos általában nagyon leterheli lelkileg a gyerekeket a felvételi, az önértékelésük, amit addig felépítettek, azonnal a béka feneke alá csúszhat, ha abban a pár órában nem sikerül tökéletesen szerepelniük. Csakhogy az oktatási rendszerünk nagyon lassan képes változni. Ma Magyarországon mindent mérni próbálunk. Kizárólag azt nézzük, hogy valaki helyesen megoldja-e a matekpéldát, jól elemzi-e a verset. De mi van azzal az öt százalékkal, akiket atipikus tehetségnek neveznek? Mindig is hittem abban, hogy a zsenit és a bolondot egy hajszál választja el egymástól.

Számtalan példa van arra, hogy hatalmas elmék a maga nemükben atipikusok volta, diszgráfiával, diszlexiával küszködtek, nem voltak beilleszthetők a rendszerbe – aztán mégis valami óriási dolgot tettek hozzá a világhoz!

Az alternatív sulikban a kisebb létszám miatt könnyebben tudnak differenciálni, az államiban kereteket kell mindenhez megszabi. Persze ne sztereotipizáljunk: azért ismerek versenyistállónak tartott iskolát is, ahol erős az érzékenyítés, a közösségi szellem. Az biztos, hogy sokkal jobb és értékesebb az írásbeli vizsgánál egy személyes találkozás – vagy akár még egy online interjú –, ahol jobban ráérezhetünk arra, hogy vajon egymáshoz való-e az iskola, a pedagógiai módszer és a diák személyisége, elgondolásai.

 

Forbes.hu: Van olyan magániskola, ahol csoportos feladatokat adnak a jelentkezőknek a felvételin…

Persze, mert ott látszik, ki hogyan járul hozzá a csoportdinamikához, mit tud beletenni a közös munkába, hogyan gondolkodik. Ha belegondolsz, támogató közegre van szükségük egy ilyen megmérettetésnél – most meg aztán még bizonytalanabbak, izolált környezetben nyomasztja őket hónapok óta a vizsga.

Szerencsére egyre több állami iskolában látjuk megvalósulni az élménypedagógiát, a projektszemléletet, és ez a felvételiknél is látszik, hála a fejlődni szándékozó, ebbe munkát és energiát befektető pedagógusoknak.

Persze kognitív tudás nélkül azért sok minden azért nem működik, szinte minden szakmához kell logikai gondolkodás, az általános műveltség pedig az életünk része. Ugyanakkor sok HR-essel beszélgettünk, és egyre inkább az derül ki, hogy a soft skillek fejlesztése minden eddiginél fontosabb kezd lenni. Akkor lesz valakiből lesz jó munkaerő – és ugyanakkor valószínűleg ő is akkor fogja jól érezni magát a munkájában –, ha megtanult empatikus lenni, együttműködni, elég kreatív, segíteni akar és képes a csapatmunkára. Ma már a leginnovatívabb cégeknél is megértik, hogy valaki alma, más körte, és van, aki meg brokkoli. Illeszteni kell a puzzle-darabokat!

A skandináv oktatás előnye, hogy nem sztenderdizálni akar, hanem megpróbálja a maguk egyediségében elfogadni a diákokat, majd harmóniába rendezni őket.

Az a lényeg, hogy a saját életútját mindenki be tudja teljesíteni. Ha valaki arra született, hogy egy farmot működtessen, állatokkal dolgozzon, traktorral földet műveljen nap mint nap, akkor úgy lesz boldog, ha ezt csinálja. Éppen ezért az iskolákat sem versenyeztetni kellene, hanem az lenne jó, ha kiegészítenék egymást. Nem az számít, hogy az iskola kockaépület vagy patinás régi ház, hanem, hogy mivel tudjuk megtölteni.

 

Forbes.hu: Azért nem lehet mindent az iskolára hagyni: sok szülő még mindig agyonterheli a gyerekét, tucatnyi különórára járatja.

Sokan még mindig úgy gondolják: a gyerek a szülő be nem teljesült álmait kell, hogy megvalósítsa. Sajnos ez társadalmi örökség is, de ettől még ne mentsük fel magunkat alóla. A kamaszoknál sokszor belefutunk abba, hogy nem a szülő lesz a példa, a partner, mert ahogy egyik edukációs videónkban Léder Laci pszichológus, az Apa Akadémia alapítója elmondja: ma már a média formálja a diákok véleményét, kevésbé a szülő. De mitől ne szervezhetnénk olyan hiteles edzőket, tanárokat, mentorokat a gyermekünk mellé, akik az ő érdeklődését tudják megmozdítani?

 

 

Segítő kérdésekkel, érzelmi biztonságban tudnak csak felnőni ezek a megnyúlt kezű-lábú, kicsit pattanásos gyerekek, és a mai világban erre mindennél – még a kínai és a japán nyelvnél is – nagyobb szükség van.

Forbes.hu: „A kamasz átépítés miatt átmenetileg zárva – mondta Vekerdy Tamás, ezt az idézetet ti is gyakran használjátok a Felelős Szülők Iskolájának programjaiban, vitáiban. Milyen hatással van a mostani bezártság a tizenévesekre?

Most sokszorosan látszik, hogy a félelem könnyen átmegy agresszióba, akár nyíltba, akár rejtettbe. A bizonytalanság sok kamasznál amúgy is alap, azt nem tudja, hogy mit akar, legfeljebb azt tudja kizárni, hogy mi az, ami egyáltalán nem az ő világa. Nagyon becsülöm a tanárokat, hogy ebben a helyzetben mennyire nyitottak lettek. Sokukat fel lehet hívni telefonon, ha gond van, online konzultációt ajánlanak fel a diákoknak – a járványhelyzetben sokuk a lehető legtöbbet próbálja adni.

Egyre többen vezetnek be új módszereket a digitális oktatással – persze ilyenből még több kellene. De végre eljutottunk például oda, hogy a tanárnak nem szégyen, ha a diák tanít meg neki valamit, mert az ő digitális kompetenciái nyilván jobbak.

És talán a mobil és az online démonizálásából is visszaveszünk – meg kell érteni, hogy ez a mai tizenévesek nyelve.

A vizuális ingereket nem tudja a tanár jobban produkálni egy filmnél akkor sem, ha a fején pörög az órán! Csak hogy konkrét példát mondjak: a Da Vinci tévécsatorna nagykövete is vagyok, ott például egy ötperces kisfilm a csokoládé felfedezéséről máris megmutatja a gyerekeknek Afrika felfedezését is. És ez mennyivel élvezetesebb, mint az egyszerű frontális oktatás – mert élményalapú!

A Felelős Szülők Iskolája Facebook-oldalára is rengeteg kisfilmet tettünk fel, hogy a diákok és a szüleik láthassák, mennyire színes még az iskolák világa is. A Gundel Károly Gundel Károly Vendéglátóipari és Turisztikai Technikumot például úgy mutattuk be, hogy online főztünk, afféle kandikamera módjára bekapcsoltuk a „vonalba” a tankonyhát, és a diákok elmesélték, éppen mi készül. Közben pedig előjöttek olyan „prózai” kérdések, hogy például van-e demokrácia egy konyhában, vagy épp mennyire nevezhető hungarikumnak a magyar konyha.

Jó lenne, ha minél több suliban eljutnának oda, hogy például a matematikát is lehet valami életszerű dologgal, mondjuk a tengerszint feletti magasságokkal tanítani. Ezért szeretem az epochális rendszert, ami a Waldorf-sulikban és néhány másik alternatív iskolában is működik. (Az epochális rendszerben adott tanulási periódusokban tanulnak a gyerekek: a nemzeti alaptantervben szereplő műveltségi területeket, illetve az arra épülő tantárgyakat nem heti pár órában, az egész tanévre elosztva tanítják, hanem blokkokban – a szerk.)

A cikk folytatása a Forbes.hu oldalon olvasható ITT.

Fotók: Sebestyén László

Forrás: forbes.hu

 

#hovatovább Középiskolai Nyílt Napok, Börze és Expo 3 hónapon keresztül az online térben a Felelős Szülők Iskolája weboldalán Mindent (is) a felvételiről, nagylátószögben! Regisztrálj INGYENESEN felvételi információkért, érdekes előadásokért!