VONALVEZETŐ MENTÁLHIGIÉNÉS TANÁCSOK az újranyitogatáshoz alsós Pedagógusoknak, Szülőknek

VONALVEZETŐ MENTÁLHIGIÉNÉS TANÁCSOK az újranyitogatáshoz alsós Pedagógusoknak, Szülőknek

Az idei „újranyitogatási” időszakot legalább ugyanolyan pánik és szorongató érzések kísérik, mint a tavalyi pandémiás bezárást. Ez természetes lélektani folyamat egy ilyen időszakban, hiszen „megszoktuk & hozzászoktunk” valamihez, amiből most ki kellene „step by step” lépni. Így tudjuk majd visszaszerezni a biztonságérzetünket. Ez egy hosszabb folyamat lesz, emiatt fontos, hogy most önmagunkhoz is türelmesebbeknek kellene lennünk a következő hetekben!

 

Először is abból indulnék ki, hogy nem mindenki érintett a gyermekek közül a pandémiás élethelyzet nehézségeivel vagy annak következményeivel. DE: Lesznek olyan gyerekek, akik a következő hetekben válnak majd érintetté!!! Vagyis tanév végéig a gyerekek és a családok élethelyzete, lelki állapota még folyamatosan változhat!

Sok gyermek van, akik jól érezték magukat otthon a családi fészekben. Végre annyit volt együtt a család, hogy megszülethetett egy különleges érzelmű lelki „family-kohézió”. Abból azért nehéz lesz most hirtelen iskolába menni! Ez a fajta váltás akár kiválthat érzékenyebb gyerekekből „áltüneteket” is, csak úgy, ahogy az iskolába szoktatás időszakában ez meg szokott jelenni. Ezt nem a gyermek irányítja tudatosan, hanem megjelenhet, és a visszaszocializálódás folyamán meg eltűnhet.

De sok gyermek életében megjelent a gyász, a veszteség, a szorongás, a „nem értek semmit az egészből” értetlenség érzései. Vannak, akik életükben először látták a szülőket összetörni lelkileg, vagy veszekedni. Sajnos vannak, akik családon belüli erőszak áldozatává váltak. Vagyis minden megtörténhetett a karanténon belül, így a kicsiny kis lelkek sok nehéz érzést is hordozhatnak, miközben oltári nagy mosolyt látunk az arcukon. Nem lesznek az első hetekben egyértelműek a gyerekek jelzései, eleinte nehéz lesz kitalálni, hogy valójában melyik gyermek mitől mosolyog, vagy mitől visszahúzóbb.

 

A pedagógus elsődleges dolga a visszaszoktatás elősegítése, de nem dolga az, hogy ahol tragédiák születtek, megoldja. Együttérzése mindennél többet jelenthet egy érintett gyermeknél, szülőnél! Jeleznie kell a szülőnek, iskolai szakembernek azt, ha napokig eltéréseket észlel a gyermeken önmagához képest. Inkább dolga a pedagógusnak az, hogy olyan emberséggel legyen most jelen az iskola épületén belül, amilyet még talán soha nem próbált ki még önmagán sem. Mindennél fontosabb lesz a pedagógus kedves, fogadó, váró, hívó szava, érintése, mosolya, megnyugvásra igyekvő személyisége, megértő és megérző attitűdje.

A családok, szülők, gyerekek most bennük bíznak. Rájuk támaszkodhatnak. Miközben a pedagógusnak is a saját emberi életében sok mindennel kell megküzdenie lelkileg. Így azok a pedagógusok, akik úgy érzik, hogy lelkileg is most jobban bírják, mindenképp legyenek támogatóik azoknak, akiknek most egy nehezebb mentális időszak zajlik az életükben, vagy a pandémiás fáradtság előállt. Nem szégyen erről egymás közt beszélni és kérni egymás segítségét. Évtizedek óta végzem a pedagógusok tréningezését, és nekem elhihetik, hogy a következő hetekben a legfontosabb „mentális” tréning önök közt fog létrejönni. Az alapján, ahogy viszonyulnak egymáshoz és ahogy támogatják majd egymást! Jusson az is eszükbe, hogy vajon a kórházakban a covid osztályokon mi történt akkor, amikor mindenhonnan az egészségügyi szakemberek be lettek rendelve sürgősségire. Elárulom: olyan összetartás született, hogy egymást segítve fantasztikus jelenléttel teljesítenek. Függetlenül attól, hogy kinek mi a szakterülete. Kérem bízzanak magukban és egymásban is. Most nagyon fontos! A tantestületben is, amiért oly sok mindent már megtettek. Ezzel az összefogással tudjuk csak elkísérni a gyerekeket a tanév végéig úgy, hogy közben a saját magánéletük „nyitogatása” is zajlik az otthonaikban!

 

Mentális- és fejlesztőpedagógiás segítség alsós osztályok részére a következő 8 hétre:

 

1. Minden alsós osztály elsődleges jelen szükséglete, hogy visszaszokjanak a megváltozott körülményekhez úgy, hogy nem egy időszak végéről beszélünk, hanem haladunk a vége felé. Hiszen maszk, fertőtlenítés és távolságtartás jelenlegi szabályozásokban még kötelező. Vagyis a pedagógustól ez külön szervezést, odafigyelést igényel. Van, akinek elég lesz pár nap, és lesznek olyan gyerekek, akiknél teljes beszoktatás újrakezdésére is szükség lesz. Viszont, ha valakinél nem azt látják, hogy hétről hétre alakul, oldódik, változik ez a folyamat, ott pszichológusi segítséget kell kérni ennek kiderítésére. Pl: Ismerek olyan negyedikes gyermeket, aki most azon szorong, hogy ha visszamegy az iskolába és nem látja a szüleit majd estig, ahogy a home office-ban volt, akkor az is megtörténhet, hogy többet már nem fognak találkozni, mert lehet, hogy estére meghalnak a covidtól. Ha bármilyen hasonló érzés derül ki bármelyik gyermeknél, akkor nagyon fontos először is, hogy ne osztály előtt kezdjünk el egy gyermek szorongás-történetéről beszélni gondolván azt, hogy hátha másik gyermek is szorong és akkor ha beszélünk róla, akkor nem fog. Nem minden beszélgetés folytatható le alsó osztályban az egész osztály előtt. Ilyenkor egyrészt a gyermekek személyiségfejlődése, érzelmi érettsége még nagyon különbözik egymástól, másrészt sérülhet az a gyermek, akinek az érzéséről mesélünk. Harmadrészt, ha beszélünk az osztály előtt a halállal kapcsolatos dolgokról, az önmagában véve még nem oldja ezt a fajta szorongást. Más azoknak a csoportoknak a hatása, ahol a gyermekek ismerik egymást és más, ahol egymásnak ismeretlenek!!

Kérjük az iskolapszichológusokat, nevelési tanácsadókat, hogy ezekre a helyzetekre készülve a következő hónapokban jöjjenek létre ingyenes önkormányzati ellátásokban olyan gyermekcsoportok, ahova az érintett gyermekek eljárhatnak, így a család és a pedagógus is meg lesz segítve ezáltal!!!

 

2. Az első napokra a javaslatom az lenne, ahol megoldható, hogy az iskolába érkező gyermekek szülei esetleg egy pár soros e-mailben küldjék el az osztály tanítójának azt, hogy mi történt a családban azóta, amióta nem találkoztak. Így a pedagógusnak is lesz egy képe arról, hogy melyik gyermek milyen karantén-történetből érkezik, és ki miben érintett vagy nem. Ezáltal kialakul egy osztálykép, amire tudunk akár osztálytervet készíteni a 8 hátra lévő hétre. A pedagógusoknak ez sokat jelent az első hetekre, hogy tudja az újratervezés mellett azt is, hogy a gyermekeket mik vették körbe. Ha ezt nem tesszük meg, akkor elképzelhető, hogy a  pedagógusokban jelentkezik a „túlsegítés” vagy egyéb félelmi zóna, amiben a saját lelküket is megterhelhetik. Mit értek ezalatt? Ha egy osztályban nem jelent meg a közvetlen környezetben a gyász, a halál, akkor nem kell behívni az első osztályfőnöki órára gyászfeldolgozó szakembert. Viszont, ha több család érintett egy osztályban, akkor az iskolai pszichológus akár a következő hetekre elindíthat iskolán belül gyászkísérő foglalkozásokat, amellyel tehermentesíti a pedagógust és a többi gyermeket is. Egy osztálykép alapján a pedagógus az iskolapszichológussal fog tudni döntést hozni, hogy hogyan tervezze meg a következő heteket. Ne feledjük azt, hogy ha a gyermek házi kedvenc állata ebben az időszakban hunyt el, akkor azt is gyászfolyamat kísérheti.

 

3. Induljon úgy az iskolai élet, hogy az első napok ne szóljanak a tanulásról, hanem inkább a lélek megnyugvásárol. Rengeteg játék, mint figyelemelterelés hihetetlen jót tehet és felgyorsíthatja a szocializációt is!!. Ne legyen ezekben az elsődleges játékokban benne a „koronavírus”!!!! Tereljük át a gyermekek figyelmét az életre és mindarra, ami most nem vesz bennünket idekint körbe. Szerepjáték, humoros drámajáték, rengeteg szabad mozgás, csacsogó beszélgetés a gyerekek között, fedezzük fel az iskolát, amíg nem jönnek be a felsősök, de amikor majd érkeznek, készítsünk nekik fogadó meglepiket az osztályaikba; szünetekben instrumentális zenét hallgattassunk vagy tanórán, miközben kicsit pihenünk. A képzelet, a fantázia beindítása képes a gyerekekben pillanatok alatt létrehozni olyan dolgokat, amikre most nagy szükségük lesz. Nem szaporítom a szót, mert a pedagógusok a legkreatívabb szakemberek ezen a területen is. De az első napok legyenek tanulásmentesek, teljenek meg életszerű közösségi élményekkel, hogyha a gyerekek hazamennek, akkor otthon örömmel mesélhessenek. Ezzel felkeltjük a gyerekekben azokat a vágyakat, ami alapján lesz kedvük ebben az időszakban is iskolába menni.

 

4. Az első két-három hétben a szenzorok, a kognitív képességek és a szociális érzelmek elképzelhető, hogy még az átállt digitális formában fognak működni. Vagyis a figyelem képtelenségei, a fókuszálás nehézségei, a mozgások hiányai, az érzékelés-észlelés funkciói, a gondolkodás digitális tartalmai mind-mind olyan területek, amiknek legalább 3 hétre szüksége van a visszaállásra ebben az életkorban! Fokozatosan szoktassuk vissza őket a tanulási-tanítási offline folyamatokra. Ne feledjük, most a jutalom, a pozitív értékelés és elismerés mindenkinek jár, hiszen a gyerekek ugyanolyan hősök, gyermekként kellett végigvinniük ezt az időszakot. Ők lesznek azok, akik ezen átélések miatt bizonyos környezetvédelmi helyzeteken felnőttként változtatni fognak. De most „emeljük” őket lelkileg akkor is, ha nem mindig olyan szép az az írás a füzetben………és akkor is, ha többet néz az ablakon majd kifelé, mint a táblára.

5. A humor használata a pedagógiában és a szünetekben is elengedhetetlen. A nehéz élethelyzetekben igazi oldószer, amely arra is hatással van, aki felé használjuk, és arra is, aki használja. Pl. Egy orr alatt hordott szájmaszkra ne így reagáljunk: „Húzd fel az orrodra, nehogy baj legyen belőle, hogy lecsúszott!” Helyette inkább így: „Nagyon menő ez a szájmaszk így is, ahogy lecsúszott, de sokkal jobban kiemeli a szemeidet, ha az orrodat is eltakarja. Hmmm micsoda szép szemeid vannak!”

 

6. Ne akarjunk a hátralévő idővel versenyt futni. Se pedagógusként abban, hogy most gyorsan utolérjük magunkat a tananyaggal. Se a szülőnek abban, hogy mindenféle fejlesztéssel feltölti a gyermek összes szabadidejét. Inkább gondolkodjunk abban, hogy ezen a nyáron olyan kiscsoportos táborokat keresünk, ahol készségfejlesztés zajlik egy-egy elmaradott részképesség területén. De soha ne feledjék azt, hogy a sok-sok mozgás képes olyan agyi területeken kompenzálni ezt az időt, amelyben az idegrendszer létrehozhat különleges gyorsasággal dolgokat. Ott, ahol szükség van rá!! Viszont, ha van tanulási elmaradás, akkor majd legyen korrepetálás lehetősége, de még ne most. Majd iskolakezdés után 3-4 héttel később. De figyeljenek arra, hogy a gyermek nem egy tömlő, amibe most befejlesztjük az elmaradt tananyagokat. A napi terhelhetőségi kapacitása növelhető, viszont rengeteg szabad mozgással, és mozgásterápiákkal. Keressenek meg fejlesztőpedagógusokat és mozgásterapeutákat, akik egy felmérés kapcsán látni fogják a részképességeket, és javaslatot tudnak majd tenni arra, hogy őszig mire érdemes jobban odafigyelni.

 

7. Ameddig el tudunk jutni tanév végéig, azzal elégedjünk meg. Hihetetlen emberi teljesítmény áll mögöttünk. Merjük kimondani azt ebben az időszakban, hogy a kevesebb mindig több. Most ez nagymértékben igaz ebben a 8 hétben. Hiszen ennek az időszaknak elsődleges mentális célja, hogy visszaszerezzük a nyitogatással az érzelmi és fizikai biztonságot, a szocializálódás visszaálljon a medrébe, és majd csak később érkezik annak az újra szocializációja, hogy megtanuljunk félelem nélkül úgy érintkezni, hogy ölelünk, bújunk, kezet fogunk. Bízzunk abban, hogy ennek a mentális munkája ősszel elkezdődhet és hamarosan már csak egy múltbeli történetről mesélhetünk egymásnak erről az időszakról.

 

8. Eleinte a testnevelési órák a sokféle játékos mozgásokról szóljanak csak!!! Legyen örömforrás újra a mozgás akkor, amikor a test elképzelhető, hogy össze kell majd szedje magát. Az izmokat lassan ébresztgetni kell, de legyenek óvatosak, mert sérülés is bekövetkezhet a megváltozott életmód miatt. A posztcovidos állapotban lévő gyermekeknél pedig nem javasoltak az első hetekben a pulzusemelkedős mozgások, így erre iskolai szinten kérjük találjanak ki megoldásokat. De ne a padon „ülés és nézi az osztályt” megoldások legyenek. Sokkal inkább pl. a tornatermi egyik elkülönített részen valamit alkossanak. Amikor a körzeti orvos engedélyezi majd a mozgást, akkor is a fokozatosság elve érvényesüljön majd!!

 

Segítem önöket ott és úgy, amivel csak tudom, de ősszel visszatérünk majd az akkori aktualitással arra, hogy az ottani teendőket végiggondoljuk. Köszönöm, hogy velem tartottak ebben a cikkben, akár alsós tanítók, vagy szakemberek, vagy szülők.

Kívánok önöknek egészségben teljes nyitogató heteket!

Polus Enikő

/a cikk ezen kompetenciák mentén írodott: mentálhigiénés szakember, fejlesztőpedagógus és diagnoszta, mozgásterapeuta/