„A XXI. században különösen fontossá vált a múltunkkal való megismerkedés” – Nagyharsányba érkezik a Mozaik Múzeumtúra

„A XXI. században különösen fontossá vált a múltunkkal való megismerkedés” – Nagyharsányba érkezik a Mozaik Múzeumtúra

Január 22-én Nagyharsányba látogat el a Mozaik Múzeumtúra iskolai edukációs programja, hogy az 5-8. osztályos diákokat fél napon keresztül a múzeumok világában való kalandozásra invitálja. A házigazda ezúttal a Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Általános Iskolája lesz, a foglalkozások erejéig kiegészülve a Pécsi Református Kollégium Pécsi Általános Iskolájának diákjaival, valamint a Csikesz Sándor Általános Iskola tanulóival Drávafokról. Az esemény kapcsán a hagyományok ápolásáról, az értékek átadásáról, a múlt, a kultúra és a múzeumpedagógia összefonódásáról, valamint a pedagógiai kapcsolatról és múzeumba járásról is beszélgettünk Dr. Kádár Péterrel, a Pécsi Református Kollégium főigazgatójával. Interjú.

2018-ban első állomásként az Önök tagintézményeihez érkezik a Mozaik Múzeumtúra iskolai edukációs programja 6 közreműködő múzeumi partnerrel, vetélkedővel és sok játékos feladattal, amik mind az interaktív, élmény alapú oktatásból merítenek. Nagyon nyitottan fogadták a megkeresést és a programot. Önök is hasonló szemléletet képviselnek a Pécsi Református Kollégium falain belül?

Kollégiumunk a nagy történelmi hagyományokra építkező protestáns kollégiumok örököse. Konkrétan, a Debreceni Kollégium egykori nagyharsányi filiájának utódiskolája. Keresztény egyházi jellegünknél fogva különösen fontos számunkra a múlttal való együttélés, de nem valamifajta öncélú múltba révedés formájában, hanem a múltnak, mint egy erőforrásnak a jelenben lehetséges kamatoztatásával saját örökségünkben a jövőt formáló mintázatokat keressük. Ilyenek azok a jellemvonások, amelyek a reformáció nemzedékeit jellemezték. Hogy csak néhány példát említsek, ilyenek az igazságszeretet, a szellemi becsületesség és bátorság, a szabadságszeretet, a nemzeti, közösségi elkötelezettség. A XXI. században különösen fontossá vált a múltunkkal való megismerkedés, ezáltal egy hiteles, történelmileg-, kultúrtörténetileg helytálló identitástudat erősítése. Ez nekünk, református keresztényeknek ez büszkeségre, de nem az önelégültségre ad alkalmat, sokkal inkább olyan mozgósító erő, amely normatív, megmér és feladatokat ad. Ennek a talapzatára állva magasra rakjuk a mércét önmagunknak. A ránk bízott gyerekeket pedig – a talentumok példázata szellemében – a legmagasabb mérce elé állítjuk: lehetséges önmagukhoz mérjük őket.

A múlt, a kultúra és a múzeumpedagógia egymással átfedésben levő értékkörök, ezért örömmel nyitunk ajtót a Mozaik Múzeumtúrának Nagyharsányi Református Iskolánkban.

 

Az 5-8. osztályos diákok fél napon keresztül különböző foglalkozásokon, múzeumpedagógiai játékokon, aktivitásokon vesznek majd részt. Hogyan tudják például erre a múzeumi programra ráhangolni Őket? Illetve miként állnak a Nagyharsányi Általános Iskola pedagógusai a különböző tanórán kívüli foglalkozásokhoz, projektnapokhoz, vetélkedőkhöz?

Nagyharsányi látogatásaim alkalmával összerázódott tantestületet, egységes lelkületbe és nevelői elkötelezettségbe összefogott iskolát látok. A helyi társadalmi adottságokból adódó napi gondokat csak egy ilyen elkötelezett, szorosan összetartó csapat tudja professzionálisan megoldani. Ugyanez vonatkozik azoknak a plusz feladatoknak a vállalására, ami nélkül ma nem létezik jó iskola. Nagyon fontosnak tartom, s ezt a magam eszközeivel igyekszem közvetíteni, hogy a nagyharsányi kollégák maguk mögött érezzék a pécsiek megbecsülését, támogatását. A Múzeumtúra alkalmát arra is fölhasználjuk, hogy ráirányítsuk a figyelmet egy értékes emberek alkotta, helyi értékteremtő közösségre.

 

A történelmi feljegyzések szerint a XVI. századtól Nagyharsányból terjedt el a református hit az egész Ormánságban. Most pedig már a Reformáció 500. évfordulójára emlékezünk, amely a Mozaik Múzeumtúra Önökhöz érkező programjaiban is kiemelt szerepet kap, mind Balatoni József, Jocó bácsi vetélkedőjében, mind az osztályok bemutatkozóiban, saját alkotásaikban, melyekkel előre készülnek a megméretésre, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum foglalkozásában is, akik az Ige-Idők c. időszaki kiállításukból hoznak részleteket. Önök a diákokkal hogyan emlékeztek/emléknek meg a Reformáció 500 emlékévről?

Az elmúlt évünk szinte erről az évfordulóról szólt. Bibliaolvasó napot, vetélkedőket, Wittenbergből induló maratonfutást, tanári emléktúrát, 1517 m-es kocogást, ünnepi műsorokat, amerikai kórusturnét, és egy nagyszabású gálaműsort rendeztünk a Reformáció 500 jegyében, emellett egy CD-t is kiadtunk a reformáció zsoltárfeldolgozásaival. Baranya reformátora, Sztárai Mihály nyomában két tanéven keresztül jártuk és járjuk a vidéki gyülekezeteket, egy ízben Sztárai egykori székhelyére, Laskóra is elmentünk az énekkarunkkal. A reformációra való válaszadás nem érhet véget az emlékévvel, ezt az identitásformáló munkát folytatnunk kell a félévezredes jubileum utáni években is. Nagyon hasznosnak látjuk, ha a diákjaink egy nagy, világformáló szellemi örökség folytatóiként tekinthetnek önmagukra, saját nemzedékükre.

 

A település történelmének tárgyi emlékeit gyűjti, őrzi és katalogizálja az a helytörténeti gyűjtemény, amely az általános iskola területén található. A Pécsi Református Kollégium címerében pedig – amelynek tagintézménye az iskola – a Máté 10, 16 felirat olvasható, ami Máté Evangéliumának következő idézetére utal: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” Miként próbálják meg ezen értékeket, helytörténeti hagyományokat, a református vallást átadni a diákoknak?

Az evangéliumi jelmondat és maga, a teljes evangélium eleve kínálja a parainézist, a nevelő célú intelmeket. A fiataloknak biztonságot és bátorságot ad, ha vannak, akik a szeretetteljes pedagógia jegyében mentorálják, tanácsolják őket, mindig hangsúlyozva szabadságukat és önálló döntéseik felelősségét.

A liberális nevelési felfogás kész embernek, kiégetett agyagtáblának tekinti a fiatalokat, ami az embernek elhibázott tételezése. A bibliai emberképben mindig fiatalok, nevelhetők, jóra hajlíthatók vagyunk. Nem pusztán rideg jogalanyok, akik szabadságharcot vívnak a szüleik és a nevelőik ellen, hanem érző lelkű lények, akik időnként igenis igénylik az útbaigazítást, a súgást. A protestáns nevelési hagyományokban – ld. a nagy múlt századi magyar pedagógus, Karácsony Sándor életművét – egyszerre van jelen a kölcsönös tisztelet és a testvéri kapcsolat a nevelő és a diák között. Ezt magától Jézustól így tanultuk, akinek életünk végéig a tanítványai maradunk. Ez alapozza meg a pedagógiai kapcsolat meghitt, bensőséges légkörét, ami egyben a nevelői hatékonyságnak és a pedagógiai partneri együttműködésnek a lélektani alapja.

 

Gyakran járnak a diákokkal az iskola vagy a pedagógusok által megszervezett múzeumlátogatásokra?

Pécsett ez közeli adottság a Zsolnay negyed közelében működő kollégium esetében. Szaktanáraink, osztályfőnökeink gyakran mennek el diákjainkkal a Belvárosba is egy-egy kiállításra. Ez a vidéki iskoláink esetében kicsit nehezebb, de azért szervezünk tanulmányi kirándulásokat, amelyek programjában mindig szerepel valamilyen gyűjtemény, kiállítás, nemzeti emlékhely látogatása.

 

Önnek melyik a kedvenc múzeuma? Kiállítása?

A Csontváry Múzeum állandó kiállítása, egyik legkedvesebb festőm alkotásaiból. Csontváry művészete visszavezet abba az ősi egységbe, amelyben a cultus és a cultura összeforrott egységet alkot és áthatja az érző és gondolkodó embernek a tökéletes teremtés világára adott reflexióit. Ez a hazai talajon sarjadt, de Bosch, Blake és a preraffaeliták misztikus művészetével rokon, ösztönvilágból táplálkozó költői piktúra egyben a művészet egységességére is emlékeztet, ami elbizonytalanodott világunkban, az értékféltés jegyében újra közel jött a belső bizonyosságot kereső emberhez. Mindezen túl, szép, nagyon szép… és talán ez a legszebb minden Csontváry képben.

 

A Mozaik Múzeumtúra programról további információ a weboldalon és Facebook-oldalon található.

 

Készítette: Vargacz Alexandra