Sokat tehetünk az értő olvasásért

Sokat tehetünk az értő olvasásért

Elolvastad? Érted? Alapkérdések, amelyek az értő olvasásra irányulnak. Nagyon fontosak, mert a gyerek nem mindig érti, amit olvasott. Csúnya, de szakmai kifejezéssel élve: funkcionális analfabéta. De miért van ez így és mit tehetünk ellene, hol a megoldás? Egy szakmai munkacsoport megbeszéléséről számol be Tihanyi Rita.

A United Way Magyarország szervezésében került sor egy nagyon érdekes megbeszélésre 2018. február 16-án. A frissen alakult munkacsoport önkéntes résztvevői mindannyian olyan szakemberek, akik nagy pedagógiai, kommunikációs tapasztalattal rendelkeznek, és már eddig is komoly lépéseket tettek annak érdekében, hogy az olvasást megkedveltessék. Az olvasást övező problémakört nem fikciónak, nagyon is valós gondnak látják, és eszerint igyekeznek kezelni.

Mit és hogyan olvasunk?

Az olvasási szokások átalakultak. Elegendő felszállni a buszra, villamosra, metróra, és azt látjuk, hogy mobiltelefonokon bütyköl az utazóközönség 90 százaléka. Nem feltétlenül chatel, hanem olvas. Olvas a Facebookon, olvas a Twitteren és sorolhatnám. A nagyvilág hírei közül itt szemezget.

A résztvevők között megoszlottak a vélemények, mert sokan úgy vélték, az „igazi” olvasás papíralapú, de volt olyan, aki úgy gondolta, hogy az olvasás kategóriába ma már igenis beolvasztható pl. az e-bookok illetve az elektromos kütyük használata is. Magam is úgy gondolom, a haladás irányát változtatni lehet, de meggátolni nem, és ebben az irányban mérföldkövek ezek az eszközök is. Kell és lehet őket használni a megfelelő módon jó cél érdekében kontrollálva, ésszel, mértékkel. De szeretem a papírlapok illatát, tapintását, zizegését is…

Mi a baj az olvasással?

A résztvevők egyetértettek azzal, hogy elsődlegesen a probléma az, hogy nem szeretnek olvasni. A Sonda Ipsos 2013-ban végzett felmérése szerint a 15-25 év közötti korosztály mindössze 7 százaléka olvas naponta. Heti rendszerességgel is csak 16 százalékuk vesz a kezébe könyvet, míg havonta amegkérdezettek 14 százaléka töltötte így a szabadidejét. A statisztika szerint a fiatalok 35 százaléka „ritkábban, mint havonta” olvas, míg közel harmaduk (28 százalék) egyáltalán nem.

A 7-15 éveseket illetően nem találtam statisztikát, viszont tény, hogy ők sem kedvelik az olvasást.

Hol a probléma gyökere? A résztvevők egymást követően boncolgatták a kérdést, és többféle választ fogalmaztak meg:

  1. A gyerekek nem tanulnak meg jól olvasni. Hogy miért nem? Mert nem volt rá idő. Vagy nem hozzáértő a pedagógus. A versenylószellem nem kedvez az ismeretek mély, alapos berögzítésének. Nincs idő a begyakorlásra. Ha továbbra is az a tendencia, hogy a gyereknek időre kell megtanulnia az ábécét, akkor ne várjunk hatalmas változást.
  2. Elvileg tudnak olvasni. Gyakorlatilag viszont nem értik, mit olvasnak. Itt ugyanazokat az okokat látom, mint az előző pontban. Fontos adalék, hogy a probléma nem újkeletű, egy 1997-es tanulmány szerint az USA-ban már ekkor volt olyan kurzus, ahol az olvasni nem tudó(!) egyetemistákat kúrálták. (Remedial reading)
  3. A családi minta gyakran nem az olvasás szeretetét, inkább a tévé és a különböző kütyük használatát helyezi(te) előtérbe. És ez bizony nem mindig olvasás. A gyerekek nem motiváltak az olvasásban. Nem szórakoztató, unalmas… így jellemzik.
  4. A szülők nem olvasnak – mesélnek – a gyerekeknek. Pedig ezt már el lehet kezdeni már akkor, amikor még karon ülő a kicsi; hogy még visszább menjek, az is meghatározó, amikor döcögtető, babusgató, ringató kis dalocskákat, mondókákat duruzsolunk a kicsinek…
  5. Az alapfokú oktatási intézményekben – tisztelet a kivételnek – még mindig ugyanazokat a kötelező olvasmányokat adják fel a pedagógusok, mint nagyanyáink idején. Észre kell venni: idejét múlt történetekkel, hosszú körmondatokkal a mai gyerekek figyelmét nem köthetjük le. Tisztelet a kivételnek, mert azért akad olyan kisgyerek is, aki örömmel olvassa ezeket is. Később, amikor már megízlelték a az olvasás gyönyörét, akkor lehet őket megismertetni ezekkel a klasszikusokkal.

Hogyan tanulhatna meg értően olvasni a gyerek?

Számos ötletünk van, sok a feladatunk, és a többes szám itt nem királyi többes és nem csak a munkacsoportra és az alapítványra értendő.

Rengeteg kezdeményezés van már, aminek az a célja, hogy megszerettesse az olvasást, de abban az esetben, ha az olvasás technikailag nincs biztos alapokon, magyarán, amikor még nem szemmel, hanem pl. „szájjal” olvas a gyerek, ez nem könnyű.

A megbeszélés egyik legkedvesebb ötlete volt, hogy határozzuk meg, varázslóként egyetlen suhintással mit változtatnánk meg az olvasástanítással kapcsolatban. Hatékonyan működő oktatási rendszert, pénzt, motivációt szerettünk volna varázsolni. És nem utolsó sorban: örömöt, élményt, boldogságot az olvasásban.

Tegyünk érte!

A szerző: Tihanyi Rita, pedagógus, gyermekagykontroll-oktató

Források:

http://tantrend.hu/hir/igy-olvastok-ti

http://365letszikra.hu/olvasas-hatasa-magyar-fiatalok/

http://www.tmt-tanulas.com/index.php?miert-nem-tudnak-a-gyerekek-jol-olvasni

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kapcsolat

Felelős Szülők Iskolája Oktató és Szolgáltató Kft.
Székhely, számlázási cím: 1112 Budapest, Zólyomi út 47.
Iroda: 1023 Budapest, Frankel Leó utca 21-23., I. emelet 1.
Cégjegyzékszám: 01 09 966630
Adószám: 23461176-2-43

info@felelosszulokiskolaja.hu
+36 20 358 66 12

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.