Tanulhatunk a gyerekeinktől

Tanulhatunk a gyerekeinktől

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy gyermekeink csak kicsik, és nem tehetetlenek. Lehetnek remek ötleteik is, amelyekre mi, a tapasztalt, sokat tudó felnőttek nem is gondolnánk.

Persze, sok mindent meg kell még tanulniuk, ám ha mi magunk állunk útjába a tanulásuknak, az ötleteik kipróbálásának, nem jutunk előbbre. Sem ők, sem mi.

A szülői lét egyik legnagyobb kihívása, hogy meg kell tanulnunk a megfelelő empátiát, türelmet, odafigyelést biztosítanunk a gyerekeink számára. Ráadásul érdemes elnéznünk nekik azt is, hogy nem tökéletesek, és bizony nem minden megy elsőre úgy, ahogyan azt mi elképzeljük.

Néha nehéz megállni, hogy ne emeljük fel a hangunkat vagy ne szabjunk ki valamiféle büntetést, ha épp nem úgy viselkednek, ahogyan azt mi szeretnénk.

De gondoljunk csak bele, magunkat hányszor kell emlékeztetnünk, ha egy új szokást szeretnék meghonosítani. Vagy gondoljunk arra, hányszor fogadtuk meg, hogy többet sportolunk, egészségesebben eszünk, vagy csak nem kiabálunk kritikus helyzetekben? És gyakran mi magunk is feladjuk, vagy visszacsúszunk a megszokásba. Nem túl igazságos a gyerekeinktől olyat elvárni, amit mi magunk sem tudunk teljesíteni!

Aztán ott van az a részlet is, hogy érdemes felismerni, mi is az, ami valójában bosszant bennünket, miközben a gyerekeinkkel veszekszünk? Gyakran el sem jutunk odáig, hogy beazonosítsuk az érzelmeinket és az azokat kiváltó tényezőket, csak robbanunk. És ezzel, bármilyen fájó is, példát mutatunk, amit megtanulnak.

Bízzunk a gyerekeink bölcsességében, néha nagyon megértőek tudnak lenni és remek ötletekkel segíthetik a családi együttműködést.

Ha érdekel egy konkrét példa, olvass tovább itt: http://www.ertsunkszot.hu/az-empatia-tanulasa/

Vagy itt: http://www.ertsunkszot.hu/konfliktuskezeles-gyerekeink-megoldasa/

A kép forrása itt.