Modern szülők nevelési elvei – Kádár Annamária válaszol

Modern szülők nevelési elvei – Kádár Annamária válaszol

A hagyományos nevelési elvek a gyakorlatban megcáfolódtak – vezette be modern nevelési elvekről szóló előadását dr. Kádár Annamária a XII. Budapesti Pszichológiai Napokon. Milyen nehézségekkel néz szembe egy úgynevezett modern szülő? Létezik-e egy sikeres nevelési elv? A Mindset beszámolójából idézünk.

„Még mielőtt megházasodtam volna, hat elméletem volt a gyermeknevelésről; most hat gyerekem van, s egyetlen elméletem sincs” – John Wilmott szellemes mondásával kezdte el előadását dr. Kádár Annamária, aki amellett, hogy pszichológus és pedagógus, gyakorló anyuka is, így több szempontból is tudott mesélni az újabb nevelési elvekről.

A modern gyereknevelési elvekről egyre többet beszélünk, mert ma már evidencia, hogy ezek a hagyományos elvek a gyakorlatban rég megcáfolódtak. Szülőként is érezhettük már, hogy a régen bevált nevelési elvek nem az elvárt eredményt hozták.

Ahogy a vezetésben sem csak egy nevelési stílus sikeres, úgy a gyermeknevelésben sem emelhetünk ki egy stílust vagy elvet sem, ami mindig sikeresen működne. A vezetéselméletben létezik a helyzetfüggő vezetési modell, mely szerint a vezetésben sincs egy egységes stílus, sokkal inkább a dolgozóknak a motivációja és a képessége alapján kell alakítanunk ezeket a vezetési elveket. Amikor korábban ezt az elméletet mutatta be egy workshopon a pszichológusnő, akkor döbbent rá, hogy ezek nagyon jól alkalmazhatók akár a gyereknevelésben is.

Autoriter nevelési stílus

Autoriter nevelési stílus akkor indokolt, amikor az alkalmazott (jelen esetben gyerek) sem nem motivált, se nem képes adott dolog megtételére. Igenis vannak olyan helyzetek, amikor az autoriter, az irányító nevelés nagyon fontos.

Számos kutatás mutatja be azt, hogy a serdülő gyerekek esetében az agy jutalmazó központja ebben az időszakban annyira aktív, hogy nem képesek racionális elemzésre. Ebből következik, hogy nagyon sok veszélyes dolgot tesznek meg, mivel nem mérik fel a következményeket. Például ha a gyermek azt mondja, hogy haza szeretne vezeti egy éjszakai buli után frissen szerzett jogosítványával, akkor teljesen indokolt, hogy autoriter módon – ha már elmondta nekünk – azt mondjuk, hogy nem – magyarázta Kádár Annamária.

A gyermek életkorától függően fontos, hogy meghúzzuk ezeket a szabályokat, kereteket, és hogy autoriter módon nemet tudjunk mondani. Ez mostanában elég nagy probléma, és a pszichológusnő nagyon sokszor pont itt látja a modern gyermeknevelés buktatóit.

Szülők panaszkodnak neki, hogy a gyermekük nem csinálja azt, amit mondanak neki. Kiderül, hogy nagyon kedvesen, lassan, csak kérlelve mondják az utasításokat. A hanglejtésben, a tonalitásban, a testtartásában, a gesztusokban, a nonverbális kommunikációban nincs benne a szándék. A gyermek a szándékot fogja értelmezni, és ezekből a kérlelő kijelentésekből csak annyit ért meg, hogy ha folytatja az eddigi tevékenységét, semmi baj nem fog történni. Szerinte ezért nem működnek a „százszor megmondtam már” játszmák, mert ekkor már nem a gyerekben kell keresni a hibát, hanem a szülőben. Lehet, hogy elég autoriter mondatot használt, viszont a hanglejtése, a nonverbális kommunikációja nem ezt sugallta.

Delegáló nevelési stílus

Akkor van indokoltsága a delegáló nevelési stílusnak, amikor a gyerek már nagyobb, ezért nyugodtan delegálhatunk neki feladatokat. A vezetéselméletekben azt mondják, hogy amikor az alkalmazottak motiváltak és képesek is teljesíteni a feladatokat, akkor alkalmazzuk ezt a stílust – jelen helyzetben gyermeknevelési stílust. Kisebb gyerekeknél még fontosabb, hogy nagyon konkrét határokat szögezzünk le. Nem kell túl sok szabály, de ezekhez következetesen kell tartanunk magunkat. A delegálás azt jelenti, hogy akár egy kisiskolás gyerek is megöntözheti a szobájában a virágot, időnként enni adhat a macskának, rendet tehet a szobájában.

Szülőként sokszor itt eshetünk át a ló túloldalára. Erre példa, amikor valaki helikopterszülőként folyamatosan ott köröz a gyereke fölött. A helikopterszülő merő gondoskodási vágyból soha semmit nem delegál a gyereknek, mert azt gondolja – és ez a vezetésben is egy nagy mítosz –, hogy mindig mindent sokkal jobban tud és meg kell a másikat kímélnie, mert a másik nem képes az adott feladat elvégzésére. Így termelődnek ki a bumeráng gyerekek. Ezeket a fiatalokat hiába indítjuk el a saját életútjukon, mint egy mesehős, folyamatosan visszatérnek. És ez abból fakadhat, hogy nem kezdünk kiskortól delegálni feladatokat – hangsúlyozta Kádár Annamária.

Bármilyen modern szülők legyünk, el kell engednünk a gyerekünk kezét. A mesehős sem úgy indul el a mesében az útjára, hogy az anyukája és az apukája fogja a kezét, hogy együtt küzdjenek meg a feladatokkal. A gyerekünk nem lesz rugalmas alkalmazkodó képességű, és nem fog kialakulni az önbecsülése, ha időnként nem engedjük meg, hogy megtegye a saját életkori sajátosságainak megfelelő dolgokat.

A cikk folytatása az együttműködő és a magyarázó nevelési stílus részletezésével, a frusztrációtűrés fontosságával, valamint számos jó tanáccsal, a Mindset oldalán olvasható.

Mit tehetnek a szülők?

Végül álljon még itt egy részlet a cikkből, Kádár Annamária előadásának végéről, amelyben azt fejtette ki, mit tehetnek a szülők.

Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében fontos tényezőket említ, amelyre fokozottan kellene figyelniük a mai szülőknek. Heti egy-másfél órával csökkent a gyerekek strukturálatlan szabadideje, játékideje. Ezzel kapcsolatban azt kell megértenünk, hogy a játék nem csak egy tevékenység a sok közül, hanem a gyereknek a játék maga az élet. Nem lehet szabad játékot játszani öt és hat óra között. Sokszor ez a strukturálatlan idő azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a gyerek szöszmötöljön és belemerüljön egy játéktevékenységbe, és hagyjuk, hogy az időn kívüliségben létezzen.

Nagyon fontosak emellett a rítusok, mint például az esti mesemondás. Ez jó alkalom lehet, hogy megfelelő minőségi időt töltsünk gyermekünkkel. De vegyük észre, hogy a minőségi idő nem működik mennyiségi idő nélkül. Hiszen nem lehet a gyermeknevelést és a mesemondást összesűríteni három percbe, instant megoldásokba.

A gyermekek rengeteg külső képpel szembesülnek, videók, mesék és más digitális játékok formájában. Óvodáskor végéig a húsz perc lenne a maximális napi adag, amit külső képből fogyaszthatnának. Miért is olyan veszélyes ez? Ha mesét mesélünk a gyermeknek, láthatjuk, hogy elmereng, szinte transzba kerül. Ilyenkor egy nagyon produktív belső munka zajlik benne. Ha külső képeket, videókat néz, akkor is látjuk, hogy a semmibe mereng, viszont itt már nincs olyan mértékű agyműködés és kiszolgáltatott ezeknek a külső képeknek.