Pál Feri: Ne szégyellj segítséget kérni

Pál Feri: Ne szégyellj segítséget kérni

Mit tudhat arról egy katolikus pap, milyen az élet egyedülálló szülőként? Ha azonban ez a pap egyben mentálhigiénés szakember és lelki gondozó is, sőt mi több, Pál Ferinek hívják, máris érthető, mire fel az egyedülálló szülők érdeklődése.

Mindenki tudja, milyen padlót fogni és mélypontra kerülni, nagyon kevesen olyan szerencsések az életben, hogy ne tapasztalják meg ezt az érzést. Nincs ez máshogy az egyedülálló szülőkkel sem, de annak, hogy a nehéz helyzetekkel hogyan küzdünk meg, semmi köze nincs ahhoz, milyen a családi állapotunk. Mint ahogy az a sokat hangoztatott állítás sem igaz, hogy „minél nagyobb a baj, annál kevésbé eredményes a megküzdés” – írta beszámolójában az egyszulos-magazin.hu. A cikkből idézünk.

A megküzdés minőségével ugyanis semmi nincs szorosabb összefüggésben, mint az önbecsülés – ezzel a képességgel azonban sajnos csak az emberek nagyon kevés százaléka rendelkezik.

Ha nincs önbecsülésünk, akkor állandóan bántjuk magunkat, hibák esetén magunk ellen fordulhatunk.

De mégis mit lehet tenni az önbántalmazás ellen?

Semmi mást, csak azt, hogy eldöntjük: mától kezdve abbahagyjuk, mert kiöli belőlünk a lelket. Ez nem egyszerű, de nincs más módja, le kell tenni a tarisznyát, ami a vállunkat nyomja. Nem fog elsőre menni, nem fog másodszorra sem, mindig vissza fognak jönni a félelmeink, de ha sokszor megtesszük egymás után, előbb-utóbb rá fogunk jönni, hogy mennyivel könnyebb nélküle.

Ugyanez hatványozottan igaz a nőkre, és még inkább az egyedülálló szülőkre. A nőknek ugyanis nehezebb megtalálni az önbecsülést: nemcsak azért, mert 90 százalékuk elégedetlen a saját testével, hanem azért is, mert a nők máshogy gondolkoznak: mindent átrágnak, kombinálnak, ahogy a szociológia hívja: „kérődzve gondolkoznak”.

Merj segítséget kérni!

Arra a kérdésre sem egyszerű a válasz, hogy egyedülálló szülőként hogyan lehet önbecsülésünk és hogyan érhetjük el, hogy a gyerekünk ne sérüljön. A legfontosabb tudnivaló ilyenkor az, hogy merjünk segítséget kérni! A gyereknevelés nem egyszemélyes feladat, de ha az élet így hozta, egy percig sem szabad szégyellni, ha segítségre van szükségünk.

Rendkívül fontos az is, hogy a kicsivel már magzati korban kialakítsuk a kapcsolatot, mert számos kutatás kimutatta már, hogy ennek elhanyagolása rossz hatással van a gyermekre születés után. Mint ahogy az is, hogy ne hagyjuk sírni, mert a csecsemő fejletlen idegrendszere edződni nem, csak sérülni tud.

Az írás folytatása és a teljes cikk az egyszulos-magazin.hu oldalán olvasható, ide kattintva!